Lírikus alkat vagyok. Ezt még akkor is bátran jelentem ki magamról, ha más nem ért is vele egyet.
Pl."oldalbordám" szerint érzéketlen barom a megfelelő minősítés. (Persze ezt ő nem ilyen választékosan fogalmazza)))))
Zenei válogatásom is ezt az andalító lelkületet hivatott bizonyítani, mint valamikori, kedvenc, világslágerek tálalása:
Ma van (még) tej, mert tegnap vettem, s nem vagyok a nagyfogyasztója..)) Viszont itt jön a sztár, a csillag. Hallga csak!
Persze, nem minden fiú volt ilyen szolíd, tejivó. Voltak, akik nem túl erkölcsös helyekre jártak, már akkor sem:
Meglepő módon azután, a kőkemény, gördülők is tudtak vonzó, lágy dalokat kreálni. Nálam nem mondtak vele csütörtököt, noha a fényképek nem klappolnak a korabeli felvétellel..
Az sem újdonság, hogy a szerelem (elvileg) csupa édes finomság, ragyogó napsütés, stb. stb. (A sötét verem ekkor valahogy nem kerül szóba):
Igen. Védhetetlenül tavasz van. A "balesetek" - szerencsére - könnyen ekövetkeznek:
Nincs mese, ennek van itt az ideje:
Annak is eljő az ideje, amikor békésen megfér egymás mellett a beat és a kuplé, a szerelem, mint már leginkább csak nosztalgia és anyáknapi köszöntő. Előre- és visszatekintve: