Készülődöm, készülök, de egyszer csak meg kell írni, mi folyt itt és mi folyik sározás, karaktergyilkolás címén – nagyjából 1998 óta.
Nem tekinthetek el az 1998 augusztusában elhangzott orbáni beszédtől, amely megütötte a hangot, és amely az akkori ellenzék (amelyik még pár hónapja kormánypárt volt) politikai ellehetetlenítése miatt történt: akkor Orbán Viktor, fiatal miniszterelnök megrágalmazta az előző kormányt, hogy 27 (miért épp 27, ez sose derült ki...) fideszes képviselőt közpénzen, törvénytelenül, titkosszolgálati eszközökkel megfigyeltek.
Egy mukk sem volt igaz az egészből, de sárnak jó volt, talán karaktergyiloknak is, de Orbán, akinek akkor még volt esze és értékítélete, rájött, hogy a nemzetközileg nagy tekintélyű Horn Gyula jobb lesz barátfélének, mint ellenségnek.
Mert Horn Gyulának óriási tekintélye volt, maga vívta ki magának: miniszterelnöksége alatt ragaszkodott a jogállamisághoz, és ha az alkotmánybíróság valamit elmeszelt, azt Gyula tudomásul vette. Holott nem is kétharmada volt, hanem 73%-os parlamenti többsége.
2002-ben újra a szocialisták nyertek. E sorok írója nagyon jól emlékszik a Magyar Nemzet nevet felvett orgánumra, hogyan próbálták mindenképpen mocskolni Medgyessyt – majd aztán a vereséget mégis lenyelve, 2003 körül ráálltak Gyurcsány Ferencre.
Na, innen érdekes a történet.
Én még élénken emlékszem a tejfelesszájú Szíjjártóra, aki a gyakorlatilag országosan ismeretlen Gyurcsány sportminisztert hozta újra és újra hírbe. Amit most ide idézek, azt éppen tíz éve írtam:
Csúsztassunk vagy hazudjunk
„Nincs mese: ha Szíjjártó Péter még sokat nyüzsög Gyurcsány ügyben, a sportminiszter népszerűsége az égbe szökik. Az ifjonti fideszes képviselő egyébként arra a magoló diákra emlékeztet – mindannyian találkoztunk ezzel a típussal –, aki két tenyérrel szorosan befogott füllel tanulja be szóról szóra a megtanulnivalót, amit aztán behunyt szemmel darál, megzavarni nem lehet, de nem is szabad, mert abban a pillanatban elveszíti a fonalat, és vége a tudománynak...
“Hallja Ön egyáltalán, amit én kérdezek?” – Friderikusz Sándor szólt rá imígyen 2003. okt. 5-én vasárnap este a Szólás szabadsága című műsorban Szíjjártó képviselőre, aki a szemét lehunyva darálta az aznapi penzumot Gyurcsány aljasságairól, azt hazudva, hogy miniszteri kapcsolatai révén gazdagodott meg.
Ez a mószerolás –írtam akkor – a miniszter malmára hajtja a vizet:
"Szíjjártó ezt nem fogta fel. A Friderikusz műsor utáni hétfői napon is majd rá egy hétre ismét interpellált Gyurcsány ügyben.
Már most sokan szeretik a sportminisztert, csak így tovább, Szíjjártó úr. Még miniszterelnök-csináló lesz magából.” (2003, tavasz).
Az lett.
És azt követően és azóta, olyan elképesztően embertelen, elmondhatatlanul ocsmány lejaratás folyik a valóban miniszterelnökké vált Gyurcsány ellen, ami – kimondom, igen: ember alatti.
Hogy foglalhatnám bele egy rövid poszt keretébe Gyurcsány munkásságát? Hogy magyarázhatnám el, hogy igen: épp őt tartom hazafinak, akinek viszont a nyakába jött egy lejáratására szakosodott része az egész maffiának, ami a Fidesz... Hogy olyan alantas kampány folyt ellene, ami példátlan a demokráciákban, s hogy e kampányok nagy része személyes bosszú – s ezeknek jelentős részben áldozata az öt évig gyakorlatilag ingyen dolgozó volt miniszterelnök.
És a világválság.
Épp most néztem, Szlovákiában akkor épp 7%-ot esett a GDP. És mindenütt – de milyen könnyű Gyurcsány nyakba varrni: miatta nőtt a GDP-arányos államadósság.
A gyűlölet begyökösödött: tudjuk, hány koncepciós perrel, minden mással próbálták agyoncsapni az ellenfelet. Tudjuk, hány pert nyert Gyurcsány.
És azt is tudjuk, miért akarják politikai karanténban tartani.
Mihancsik Zsófia írja:
„Az a nagy tömegű bizonytalan szavazó meg, aki nem volt 2010-ben sem Fidesz-hívő, ma meg már végképp nem az, szerintem nem baloldalban meg jobboldalban gondolkozik, hanem értelmes országban, tisztességes megélhetésben, a politikától szabad életszférákban és minél kevesebb hatalmi visszaélésben és néphülyítő beszédben. Kétlem, hogy Gyurcsány személye annyira taszítaná őket, hogy karanténba kéne őt zárni, azzal az ürüggyel, hogy többet visz, mint amennyit hoz. Lehet, hogy ebből az időpillanatból így látszik, bár ezt is kétlem. De az élet meg a politika folyamatokban zajlik, tapasztalatok és felismerések formálják, tehát nem látom az okot, amiért tudomásul kellene venni a Fidesz által az évek során kialakított mélyen hamis, tisztességtelen és hazug Gyurcsány-képet.”
IGEN.
Már ki merem mondani, állítani merem, hogy az évek során kialakított Gyurcsány-kép mélyen hamis, tisztességtelen és hazug!
Hogy szisztematikus karaktergyilkolás áldozata, hogy igenis tisztességes politikus volt – és igenis valós kép Gyurcsány tisztessége.
Igen, az.
Éles eszére, helyzetfelismerő képességére ezután is szükség lesz. Szedjük le róla a rákent sarat.
Ébredjen fel az ellenzék.
Röhögjük ki Zsocát (Bayer Zsolt kihagyhatatlan önleleplező cikke), aki szerint azért zsenánt a trafikmutyi, mert a szocialista polgármesterek szokása volt ez (mikor, hol – hát azt a Zsoca-félék nem szokták dokumentálni), és borzasztó snassz, hogy ő (aki nem is polgi) kimaradt belőle... :-DDDD
Ja és el kell menni a 25 éves műkörmöshöz, mert az egy aranykalászos gazda... :-DDD
„– Jelenleg műkörömépítésből élek, de aranykalászos gazdatanfolyamot is végeztem – mondta a gyesen levő kismama, aki két külön pályázaton, összesen két és fél margitszigetnyi földterület bérleti jogát nyerte el Borsodban a helyi gazdák előtt.”
Hehe.
Jön Zsoca: "Hölgyeim és uraim, az a műkörmös egy aranykalászos gazda volt,„ aki a szocialista rezsim idején nem jutott földhöz, munkához, és nem segélyért ácsingózott a városháza előtt, hanem kitanulta a műkörmös szakmát, és abból élt.”
De a trafiknál ne legyen mutyi –írja Zsoca, átbucskázva a vak komondoron.
Aztata szomorú szocialista istenit a világnak! A műkörmös kislyány (1989-ben született, a szegény kis Döbrögi) NEM jutott földhöz a szocialista rezsim idején! 20 évesen még a Bajnai se adott neki földet!
Most megmán jut – jaj, Zsoca, túl sok a koleszterin, kipukkad a fejed.
Kész lesz a leltár 2014-re.
Borzasztó sok kidobni való lesz. Csak ki ne dobjuk a fürdővízzel a gyereket is, a valódi demokratákat – Gyurcsányt, aki nem kért pénzt a munkájáért, és akit a legocsmányabb módon támadnak ma is: csak tudnám, miért??? Csak nem tetszenek tőle félni?