Ma van egy számomra kedves író születésének évfordulója.
Hátha mást is érdekel.
BEMUTATKOZUNK
"Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.
De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szél fújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. „Dehogy eresztlek – gondolom –, dehogy!” Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megfakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé… És már kopog is, kopp… kopp."
..és jön és bemutatkozik... Mikkamakka, Ló Szerafin,Bruckner Szigfried, Dömdödöm, Szörnyeteg Lajos...és bemutatkozik, egyúttal mindent elmond magáról az író is. Evvel a Bemutatkozással kezdődik az 1985-ben írt nagy sikereket megért A négyszögletű kerek erdő c. meseregénye.
Lázár Ervin Budapesten született, 1936. május 5-én és sajnos már nem él. 2006. decemberében hunyt el.
Ma van születésének évfordulója.
Szeretem a meseírókat és szeretem a meséket.Azt hiszem rá kell jönnöm, - állítólag - felnőtt fejjel, hogy olyasféle vagyok, mint Woody Allen, aki egy ízben valahogy így fogalmazta meg "infantilizmusa' lényegét:
Alapjában véve a feleségem éretlen. Ülök békésen a kádban, ő meg
bejön és elsüllyeszti a kishajóimat.
/Szerintem csak apró különbség, hogy férjem van./
További részletek a gazdag irodalmi örökséget ránk és gyermekeinkre hagyó íróról
itt:PIM.
Ugyanitt látható a digitalizált, Réber László rajzaival illusztrált meseregény. Ha már nem is olvasom el, jó benne lapozgatni, emlékezni.