Úgy hallottam, dög unalomba fulladt a blogsziget világa, és ezen keseregtek a korosodó lányok, de ez még hagyján, engem is felemlegettek, mint ősellenséget, sőt megidézték a 2008-as kommenteket.
Nyilván maradandót alkothattam, ha már ennyire kitéphetetlen vagyok a szívükből. Bár engem tesznek felelőssé, hogy elüldöztem szegényeket a szigetre, azért mégis kiderült az igazság, hogy mi tartotta össze őket. Összetartó erő volt számukra az önkényuralmi helyzetben lévő serpájuk, akinek szárnyai alatt garázdálkodtak, és falkában lerohanták a másként gondolkodó bloggereket, és ez a folytonos acsarkodás összekovácsolta őket.
Amikor viszont leváltották serpa őnagyságát, elveszítették hatalmaskodásukat, és ezért a blogszigetre menekültek. Mivel az örökös harci helyzet ott megszűnt, nem volt közös ellenség, unalomba fulladt a nagy érdeklődés egymás iránt. Szépen visszaszivárogtak a harciasabbak, és tovább rontották a nolblog színvonalát bunkóviselkedésükkel.
Csak azt nem értem, egyes unintelligens egyedek miért feltételeznek minden ismeretlen nicknév mögött engem, ez már üldözési mánia. Persze a kis zöld-fos-nick erre is talált magyarázatot, hogy nem merek megjelenni a jól ismert nickkemen, mert már elköszöntem. Hát ez a gondolkodás a földalatti csúszómászó férgekre jellemző, de én megadhatom a választ. Nekem nem szabhatja meg egyik zöldfos sem, hogy mikor jelenjek meg a nolblogon, mert ha úgy tartja kedvem, belépek a blogomba és kész, nem kérek engedélyt.
Egyébként, ebbe a virtuális világba csak egy kattintás, hogy valahol megjelenünk, láthatóvá válunk vagy nem. Csak az olyan egyszerű és primitív gondolkodók vélik úgy, hogy bármilyen otrombasággal, megalázással, durvasággal el tudják hallgattatni az embereket, hogy ne történjen meg a fejlődés.
Sokan úgy tetszelegnek itt, mint olyan értelmiségek, akik irányt adhatnak az olvasóknak, de egyet nem vesznek figyelembe, erkölcsi hullaként nem fognak világítani, legfeljebb csak, mint egy töklámpás, amivel rémisztgetik halloweenkor egymást.
