Volt idő, mikor zabáltam a Kuroszava-filmeket. A hét szamurájt (amiből aztán az amcsik gyúrták az egyik klasszikus westernfilmet, A hét mesterlövészt), A vihar kapujában című mozit, aztán a japán mester Machbetből átformált Véres trónját, ami remekmű. Mert Kuroszava-kultusz volt nálunk egy időben. Egyáltalán: a japán filmek kultusza. Pedig európai fenéknek kellett hozzá türelem, míg a moziszéken fészkelődött, mert valahogy más ritmusban, tempósabban bontakozott ki a cselekmény, hogy aztán ritmust váltva, viharos gyorsasággal sokkolja a nézőt. No de nem filmkritikát akarok én ide pöttyinteni, pusztán pár sorban megemlékezni Akira Kuroszaváról, aki 1910. március 23-án született.
Hallga csak ennek apropóján a P. Mobil együttes nótáját, bár egy kis eltévelygés forog fenn: a Pókláb erdő a Véres trón című filmben mozdul meg, míg a P. Mobil szerintem A vihar kapujára épít. Bár ki tudja, meglehet, abban a filmben is a Pókláb erdő susog titokzatosan… Mert Kuroszava bevitt minket az erdőbe. Oly annyira, hogy a klip készítője többek között Az utolsó szamurájból is vágott be képeket, amihez Kuroszavának, a zseniális rendezőnek nincs köze, hacsak az nem, hogy legelébb tán ő nyitogatta szemünket erre a különös, egzotikus világra…