2014, január 8.

jövet-menet, így aztán nem egyszer teszem meg a jelentéktelen kitérőt otthonunk és a nagyobb város közötti falu központjában. Camping!

Jelzi egy tábla, ahol leginkább érdemes autóval lekanyarodni a Mártélyi Holt-Tiszához.

Ahogy ma délelőtt tettem, amikor dolgom végeztével hazaindultam. A köd végig folyamatosan szemerkélt,  mégsem fordultam vissza. Pedig a gáton túl már nem igazi leányálom ilyenkor az autózás. A lehajtó út sáros, csúszós, a parti fű csuromvíz, mégis érdemes volt ide ilyen novembert idéző januári napon is látogatnom. Legalábbis én így éreztem.

Aki azt gondolja, hogy ilyenkor néma csend és kietlenség fogadja a holtág vendégét, az téved. A vízen elszánt horgászok, a csónakok mellett az emberre fittyet hányó vadkacsák, a levegőben pedig valami tapintható állandóság érzete. Valahonnan cinke trillát hallok, ettől máris jobb kedvem lesz.  Akár még el is maradhat idén a tél, nem igaz? Áltatom magam :)

Azért sokáig nem maradtam, a nyirkosság hamar visszakergetett az autóba és irány haza! Hiába szól a cinke, tél van itt kérem szépen. Amolyan undok, nemszeretem tél.