Ianus, januárius

Ma még az is másnapos, aki nem. - írtam pont egy éve és írom ma is. Nem terhelem kóválygó fejetek és tévelygő lelketek, könnyed évkezdetre számíthattok tőlem. Egy hónapról regélek most. Egy hónapról, amely sokáig nem is létezett. Neve sem volt, vagy ha volt hóba írták, ha esett. Mostoha gyermeke a kalendáriumnak egyszer csak igen nagy rangra emelkedett, ahogy az már a mesékben szokás, évkezdet lett belőle.

Az év első napja nem is régen az év első napja, nehéz volt az egységesítés a különböző naptárak és országok szokásai között. Julius Caesar bevezette ezt az időszámítást, de nagyjából a XVII. század végére lett általánosan január elseje a "laikus" új év első napja - a keresztény egyházi év, a nyugati egyházakban, december elsejével kezdődik. Anno dacum a nagy Julius, kiből köznév lett később, úgy döntött Romulus nyomdokaiba lép. A hagyomány szerint ugyanis Róma első királya alkotta meg az első naptárat és nevezte el a hónapokat és ebben a naptárban nem volt január(de még február sem). Az év március elsejével kezdődött. Oka? Mezőgazdasági szempontból Saturnus uralma alá eső Bak és Vízöntő csillagképek hava érdektelen, holt idő. Mintha nem is létezne. Krisztus előtt hat-hétszáz évvel volt az első naptárreform Rómában, mikor is bekerült az új holdnaptárba Ianuarius és Februarius néven e két hónap, de évkezdeti rangjukra még várniuk kellett néhány évszázadot. Egészen pontosan Kr. e. 153-ig. Mikor is hivatalosan is az első nappá nyilvánították Ianuárius első napját, de mint írtam fent, azért még a XVII. századig elhúzódott mire valóban évkezdet lett belőle. A római pragmatizmusra jellemző, hogy januárt egy olyan istenről nevezték el, akit nagyon tiszteltek, de azt nem tudták, hogy miért is. Ki volt a nagy Levin, avagy Ianus.

Ianusról mindenki tudja, hogy kétarcú szakállas férfiú. Bár olykor arcszőrzet nélkül tűnik fel, mint itt.

Tudni véljük, hogy a kezdet és a vég istene. Kapuk, átjárók oltalmazója. Supka Géza a Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek c. művében ezt írja róla:Ami mármost a január szó eredetét illeti, tudnunk kell, hogy az óitáliaiaknak volt egy pásztor-királyuk, akit Zan néven tiszteltek. Ezt a latin nyelv későbbi alakulása éppúgy Janná formálta át, mint ahogy az ugyancsak Z-vel kezdődő Zeus paterből idővel a latinban Juppiter lett.

Figyelemre méltó magyarázat, kellően regés is, csak Ianusból nem lett Jupiter. Ianus lényege épp az, hogy eredeti, echte, mondhatni mélylatin isten. Akinek nincs görög párja és az istenek rangsorában megelőzi a jóöreg Jupitert. Már csak azért is, mert a későbbi leszármazásban őt tartották az istenek atyjának és minden élet forrásának. Ezért állandó jelzője a consivius(magvető). Minden áldozásnál ő kapta az első ajándékot, hozzá imádkoztak először. Elképzelhető, bár cáfolhatatlan bizonyítéka nincs, hogy eredetileg napisten volt. Tisztelték, mint Pater Matutinust. Ebbéli minőségében ő nyitotta meg az ég kapuit minden reggel és zárta esténként. Talán ezért is lett az ajtók és kapuk istene, minden ki - és bemenetért felelős kulcsok őrzője. Attribútumai között szerepel a kulcs és a pálca. Mondhatni Szent Péter előképe. Temploma nem volt más, mint egy állítólag Numa Pompilius által emeltetett átjáró a Fórum északi részén. Az átjáró béke idején zárva volt, ez mindössze négy alkalommal esett meg a Krisztus születéséig. A birodalom építés ezzel jár...

Ianus hava, akárcsak az isten, kétarcú. Egyszerre néz vissza az eltelt esztendőre és előre. Visszanéz, mert tétlenség, a csend, a hó hava kedvez a merengésnek, tépelődésnek.