Immár hagyomány nálam, hogy míg az emberek többsége még a virslitúladagolás és az alkoholmámor okozta fejfájás adta bilincsek foglyai, addig én január elsején - amint felkel a nap - futni indulok. Hogy kocogással, mozgással induljon minden év; ezzel is megerősítve az elhatározást: tovább kell haladni a maraton felé megkezdett úton. Mert amit először csinálsz egy új esztendő beköszönésekor, jó eséllyel azt csinálod majd egész évben; tartja állítólag a mondás. Én pedig pihenés, pezsgőzés, petárdázás helyett inkább futok. Így volt ez 2013 első napján és így volt ez most is, 2014 január elsejének reggelén is. Nem mondom, hogy az előző esti koccintás és könnyed falatozás nem okozott némi érezhető plussz terhet az előre megtervezett tíz kilométeres kör alatt; de jókedvűen, motiváltan és futóhoz méltó elszántsággal toltam végig az újév első edzését. Annyi újdonságot vittem csak a megszokott körbe, hogy a végén még a Somlyó-hegyre is felsétáltam (egyfajta levezetésként), majd némi panorámabambulás után onnan még szépen, kényelmesen hazakocogtam.
Az elmúlt év mindenképpen büszkeséggel tölthet és tölt is el. Akármilyen eredményességgel és ügyességgel, de mégiscsak teljesítettem két félmaratont, behúztam egy harminc kilométeres egyéni versenyt, részese voltam egy remek futócsapatnak, amellyel nem egészen egy nap alatt körbefutottuk a Balatont, tolókocsis pajtikkal teljesítettük a budapesti maratonfutást, de rajthoz álltam számos további versenyen is: ráadásul mindegyiken - ha helyenként utolsóként ugyan, de - tisztességgel célba is értem. 2013-ban valamivel több mint 1100 kilométert gyűjtöttem össze, nagyjából 130-140 óra alatt. Pár évvel ezelőtt mindez teljességgel elképzelhetetlen lett volna, most mégis természetes. Azzal, hogy néhány órája már 2014-et írunk, hivatalosan is beléptem a maraton évébe. Hiszen 2014 a nagy nap, a nagy kihívás esztendeje a számomra. A visszaszámlálás végérvényesen elkezdődött tehát, kevesebb mint tíz hónap és - természetesen, csak akkor, ha minden jól megy - rajthoz állok a Loch Ness partján, hogy végigmenjek a 42 kilométeres távon. Ha csak rajtam múlik, hiszem, hogy meg is lesz. :-)
