A világ sok nagy kérdése közül (ld: http://geo.nolblog.hu/archives/2012/07/03/Magyarorszag_es_a_glokalizacio/ most csak kettőt emelek ki: az un. forró pénzek a tőke/vagyon koncentráció témáját. S csak kérdezek
A reál- és a pénzügyi szféra elvált egymástól – sokak szerint ez a gazdaság legnagyobb kockázata – ami különösen izgalmas, mert ez a folyamat kockázatkezelésként indult.
- Milyen mértékű ez a kockázat? Valóban jól mutatja, hogy a világ GDP-jének többszöröse (több mint 20 X) forog naponta a pénzpiacon, un. forró pénzként?
- Mikor válik kockázattá a kockázatkezelés? Mert a rossz hitelek átcsomagolása, megbízhatóként való továbbértékesítése már egyértelműen csalárd tevékenység.
- Megfelelő szabályozás és ellenőrzés a csalárd ügyleteket kizárhatja – ez önmagában elég a kockázat csökkentésére?
- A piaci működés feltétele egyben a csőd lehetősége is – megakadályozható-és megakadályozandó-e, hogy túl nagy bankok/cégek alakuljanak ki, amikor már nagyobb kárt okozna a bedőlésük, mint a csődjük?
- Megoldható-e mindez globális összefogás nélkül? Mert ha nem, akkor az a megvalósítás irrealitásig fokozódó bizonytalanságát is jelentheti.
- A 2008-as válság kezeléseként sok pénz került ki a gazdaságba (QE-k, ECB, stb). Ezek egyelőre nem okoznak inflációt - nem kell-e attól félni, hogy emögött egy újabb buborék kialakulása húzódik meg?
A szűk kör kezébe történő tőke-koncentráció nem egyszerűen etika/esztétikai probléma, hanem hosszú távú hatékonysági, fenntarthatósági kérdés is – a monopóliumok, így a vagyon-monopólium is káros.
- Igaz-e a fenti állítás?
- Elfogadható-e az egyének szintjén, hogy mivel leállna az élet, ha bárki meg akarná akadályozni, hogy valaki fair üzlettel annyit keressen, amennyit csak tud, ezért az egyén gazdagodásának nem szabad plafont állítani? (Ami adott esetben nem jelenti, hogy ne lehetne progresszív adózás – de ez itt most más kérdés.)
- Liska után szabadon: ha az előző két kérdésre igenlő a válasz, akkor az öröklésnél fogható-e meg a dolog?
- Mekkora és milyen mértékű lehet az öröklési lánc? (Megj: tudom, itt dollár milliárdokról van szó, nem arról a pár HUF milkáról, amit nagy örömmel szándékozom majd az unokáimra költeni.)
- Ha az örökség nagy részét elvonja az állam, a társadalom – nem csorbítja-e azt a hajtóerőt, melyről a 2. pontban van szó?
- Az állami elvonás nem jár-e azzal, hogy tönkremegy a cég – pl. egy Rt esetében a kényszer értékesítés miatt?
- Előírható-e hogy az így befolyt pénzt kizárólag felzárkóztatási, esélyegyenlőségi, fenntarthatósági programokra költsék?
- Egyáltalán: betartható-e egy ilyen örökség-lenyúlás?
Ezen kívül számos fontos kérdés van - pl. képesek-e a különböző kultúrák nem kiirtani egymást, el tudjuk-e felejteni a GDP-t, mint a fejlődés/fejlettség egyetlen mérőszámát, s egyebek - de örülnék, ha most legalább erre a kettőre választ találhatnánk.