- Jó napot! Nép vagyok.
- Milyen?
- Magyar. Magyar Nép.
- Ó, ja, nagyon régen láttam, rosszul néz ki!
- Csodálkozik?
- Mi baj? Én + mi, a nemzeti összefogás és jólét megteremtésének kormánya mindenkinek biztosítja a...
- ...ne süketeljen! Éhes a család, fázunk, nincs munkánk, a gyerekeimnek nem tudok...
- Miért nem szólt eddig?
- Kajabálok mindennap, de maga süket...
- Nem köll mamlasznak lenni. Adtam volna földet, trafikot, lehetne színházigazgató is... Hümm, egy kaszinóhoz mit szólna?
- Miért nem adott?
- Miért, miért? Nyomulni kell, nyalni, bólogatni... Milyen Nép maga? Csókos? Haver? Rokon? Iskolatárs? Falubéli...?
- Egyszerű Magyar Nép.
- Magyar Nép, Magyar Nép, én nagyon szeretem; bármire kapható, a jég hátán is megél...
- ...meg bizony..., - munka nélkül is, 47 ezer rongyból is, maradék nyugdíjból is... A jég háta meg fagyos, ugye; tavaly kibírtam, az idén nem biztos.
- Csökken a rezsi...
- ...és? Így sem tudom kifizetni. Maga mennyit spórol vele?
- Nem rólam van szó!
- Tudja mit, amit maga megspórol, az ölég lenne nekem - így nagy hirtelen... Na, mennyit?
- Eh, figyeljen, azon fáradozik éjjel-nappal az én, a mi nemzeti kormányunk és pártunk...
- ...hogy saját maguknak megteremtsék a Tejben-Vajban Fürdők országát. Minálunk csak a szépség mulandó, a szegénység nem.
- Ej-ej, Magyar Nép; én is, az Isten is szereti a szegényeket.
- Nehogy már, akkor nem lennénk ilyen rohadt sokan. Túl sokat papol, maga tényleg a miniszterelnök?
- Az vagyok, minden magyaroké..., a Magyar Népé!
- Na, főnök, ebből ölég. Örülök, hogy találkoztunk. Aludja ki magát, hátha segít. Jó alvó maga? - ha feltehetem ezt a személyes kérdést.
- Nem, sajnos nem.
- Pont erre gondoltam, tudtam én, az ördög sosem alszik.