Elbizonytalanodtam. Mert az álmot követő ébrenlét számomra még meglepőbben alakult.
Néhány napja hajnaltájt láttam a képeket a fejemben. Vélhetően félig már ébren, mert részint álomhoz képest logikus volt a cselekmény, részint megjegyeztem, ami nem jellemző rám.
Ráadásul nem is szerepeltem az álomban, külső szemlélő voltam, mintha mozifilmet néznék. A sci-fi részektől tekintsetek el, de a megértéshez el kell mondanom. Szóval egy űrrepülőgép női pilótáját láttam, első önálló repülésen. Aztán a dolog kicsit bonyolódott, mert a gyerekei veszélybe kerültek, és ő, nem törődve felettesei tilalmával kihasználta a rábízott technikát, hogy bravúrosan megmentse őket.
Aztán kiderült, hogy valójában csak szimulálták az eseményeket - de ő ezt nem tudta.
Felébredve elég felháborodottan mondtam feleségemnek, hogy etikátlannak tartom, ha az ember legősibb, fontos ösztöneivel tesztelnek valakit. És meglehet, egy parancsnoknak fontosabb, hogy betartsák az utasításait, de férfiként nem örülnék, ha gyermekem anyjánál a munkahelyi kötelesség felülírná az anyai szeretetet. Hangsúlyoztam, hihetően élet-halál kérdésről volt szó.
Komoly megdöbbenésemre feleségem úgy reagált, hogy ilyen kísérleteket egész biztos végrehajtanak ott, ahol erre van kellő technika, kísérletezni csak extrém feltételek között érdemes, mert ott derülnek ki a dolgok, és a munkahelyi vezető szerepét el kell választani a magánemberitől.
Mondtam, hogy erőltetett példával ez olyan, mint amikor egy gyerekes nőt azért nem vesznek föl egy munkahelyre, mert a gyerek biztos mindig betegeskedik, és nem tudná ellátni a feladatát. Még erőteljesebb sokk volt, amikor kiderült, ha az előítélettel nem is ért egyet feleségem, aki megadná az esélyt, de, ha kiderülne, hogy rendszeresen másokra hárul a teher, akkor bizony ő sem tartaná vezetőként meg az ilyen munkatársat.
Ma délelőtt ezt az elvi különbözőséget elpanaszoltam lányomnak. Aki kiállt az anyja érvei mellett, sőt azt is hozzáfűzte, hogy a mai lányok számára már természetes, hogy mivel férfi erényeket kell csillogtatni az érvényesüléshez, ezért megtanultak férfiként gondolkodni és viselkedni.
Akkor viszont a jelek szerint a családban én vettem át a hagyományos női szerepet - legalábbis a biológiai adottságok korlátain belül?