Tegnap volt, és ha az vasárnap, akkor rántott hús, mint a jó filmcíme, Ha kedd van, akkor ez Belgium.
Lehet, hogy a férfiak mindennél jobban szeretik a megszokottságot, még ha az unalomba is visz, vagy az már egyenesen hátrányos, de változtatni maga volna a tragédia, vagy, mert nehéz átállni az agyuknak egy újabb pályára, de a végletekig ragaszkodnak.
Tehát a jól bevált pulykamell bundában. A hús nem kiklopfolt, hanem csak simán vékonyra szelve, előző este fokhagymás, fűszeres tejbe pácolva.
Hozzá kell tennem, hogy az én tányéromon a rántott hal fityegett.
Valami gyanús volt már a nyár elején is nekem, hogy rettentő ízületi fájások jöttek rám esténként, a csípőmtől kezdve a sarkamig. Hamar beszereztem az Algoflex ízületi és izom fájdalmakra hatásos mérget.
Nem értettem a dolgokat, hiszen a disznóhúst már jó ideje kiiktattam az étrendemből, amiről azt tapasztaltam, hogy ízületi fájásokat okoz, most meg a baromfi hús is?
De hát mit csináljak, 50 fölött az ember öregszik, azt mondják, ha nem fáj semmije, akkor meghalt.
Valahogy így könyveltem el én is ezeket a hívatlan jövevényeket.
Így aztán esténként jajgatva forgolódtam, míg rá nem szántam magam az Algoflexre. L néha látva a szenvedésem, odaült az ágyam szélére, és akár egy óráig is simogatta egészen a csípőmtől a lábam ujjáig, ami annyira hatásos volt a méreggel együtt, hogy szépen belealudtam.
Kb. két hete végleg betelt a pohár, azt mondtam, nincs több engedmény, a baromfihús is a tiltó listára került.
És micsoda megkönnyebbülés, egy két nap múlva meg is feledkeztem a fájásokról. Sőt, az egészségesnek mondott 30 perces sétát egy óráig műveltem, és még fáradt sem voltam. Rendkívül megnőtt a teherbírásom, kedvem lett a gyaloglásokra.
Az igazsághoz tartozik, hogy 3 éve megmondta nekem az orvosom, a vérvizsgálat után, hogy teljesen hagyjak fel a húsokkal és tejtermékekkel, de akkor még nem kényszerített rá a fájás. Most még nincs bajom a sajtoktól, csak a tej és tejföl nem használ az emésztésemnek, de ki tudja, mikor mondja be az unalmast erre is az emésztő nedvem.
Hát ennyit a kulináris élvezetekről…
Vajon mennyi élvezetről kell még lemondanom, mire sírba tesznek. Nem mondhatni, hogy aszkéta babérokra törekednék, de még szent leszek a végén.
