Éppen tegnap közvetítette a TV az ír hurling bajnokság elődöntőjét, melyben Clare megye csapata játszott Limerick megyével szemben. Hogy az olvasónak legyen fogalma a játékról, egy 5 perces rövid ismeretterjesztő videó linkjét is mellékelem. Valóban elképzelhető, hogy ez a világ leggyorsabb sportja. És emellett meglehetősen harcias játék is. Belegondolni is elég, hogy egy teniszlabda nagyságú bőrdarabot hajkurásznak és az ütőkkel milyen kárt tehetnek egymásban az ellenfelek.
Persze a filmhez egy megjegyzést is kell fűznöm. Ma már nem engedélyezett speciális védősisak (helmet) nélkül játszani. Ez részben megnyugtató, mert a hurling ittÍrországban nemzeti sport és minden iskolában űzik. Másrészt anyagilag meglehetősen megterhelő dolog, mert az iskolás gyerekek hurling-felszerelése bizony nem olcsóság. A stoplis cipő, a lábszárvédő, a dressz, a sisak a növekvő gyerek méretével együtt változik, de még az ütő (a hurley) mérete is változó a testmagasság függvényében.
Az írásom apropója azonban a két rivális szomszédos megye elődöntője. A megyém, azaz Clare csapata nyert 7 pont (2 gól és 1 „over the bar”) különbséggel. S mivel itt mindenki magától értetődő módon lokálpatrióta, ezért most nagy az öröm a környékünkön. De ez alkalommal a különbségekről szeretnék írni, ami Magyarországgal szembeállítva Írországban megfigyelhető.
Az első – számunkra, magyarok számára – meglepő dolog az, hogy az ilyen rangadót telt ház előtt játsszák, nem úgy, mint nálunk egy focimeccset. A stadion fele narancssárgába öltözve, a másik fele pedig zöldbe. A sárga Clare megye színe, a zöld pedig Limerické. Itt szinte családi ünnep egy ilyen mérkőzés: férj-feleség kisgyerekeikkel együtt drukkolnak a kedvenceiknek – természetesen a csapat színeiben pompázva. Nem trágárságoktól hangos a lelátó, ezért lehet a gyerekeket is elvinni oda. Ez a második, a lényeges különbség. Errefelé nem „ellenség” a rivális csapat és annak szurkolói sem. Azaz egyáltalán nem olyan itt egy rangadó, mint odahaza az FTC-MTK meccs.
Félreértés ne essék, nem csak arról van szó, hogy hogy Írországban nem ismerik Csatáry László nevét. Hanem arról, hogy itt egy hurling meccsen nem szokás sem a „zsidózás”, sem általában a rasszista magatartás. De a közönséges alpári magatartás sem...
Egy nagyon egyszerű hétköznapi dologgal szeretném mindezt bizonyítani. Lefényképeztem a szembe-szomszéd kapubejáróját. Így néz ki tőlünk nézve:
Clare vs. Limerick hurling elődöntő, 2013.08.18.
A kapun egyik oldalon a narancssárga-kék Clare zászló, a másik oldalon a zöld-fehér Limerick zászló. Vajon miért van kitűzve mind a kettő? Talán egyszerűen csak azért, mert a bejáratnak két oldala van és a szimmetria így kívánja meg.
Gondolkoztam rajta, hogy talán az egyik szülő limericki lehet? Vagy egyszerűen csak Limerickben dolgozik és a rivális megyének drukkol?
De nem! A tisztelet az ellenfélnek szól! Néhány hete Cork piros-fehér zászlója volt a kapura kitűzve, amikor Clare megye Cork csapatával játszott.
Miért elképzelhetetlen az ellenfél tisztelete Magyarországon?