"Nem akarásból, úgy látszik, lelkileg élni nem lehet; valamit nem akarni megtenni, tartósan nem jelenthet élettartalmat: valamit nem akarni, és egyáltalán semmit sem akarni, tehát a parancsoltat mégis megtenni, talán túl közel van egymáshoz, semhogy a szabadság eszméje ne kerülne közöttük kutyaszorítóba…"
/Mario és a varázsló/
58 éve, 1955. AUGUSZTUS 12-ÉN, 80 ÉVES KORÁBAN HUNYT EL A NOBEL-DÍJAS NÉMET ÍRÓ, THOMAS MANN.
1875. június 6-án született Lübeckben.
Elképesztően gazdag és fontos munkásságából szerettem volna valami igazán lényegit kiemelni, valami összegzés-félét....az általam is olvasott regényeiből idézve. Beletört a bicskám a vállalkozásba. Először is újból belemerültem a Buddenbrook ház olvasásába, ezzel jól elment az idő, aztán a Varázshegy, a Tonio Kröger után kaptam...végül a Mario és a varázslónál parancsoltam magamnak megálljt. Nos, végül ebből választottam. A fenti idézet maradt fenn szűrőmön, tisztára pillanatnyi érzelmi választás eredményeképpen.
E rövidre sikerül bejegyzéssel emlékezem az íróra és a tőle kapott mérhetetlenül sok és fontos olvasás-élményre, felismerésre.
A Thália Színház 1967-es előadásának felvétele. Cipolla : Latinovits Zoltán
rendező: Kazimir Károly
dramaturg: Kazimir Károly
fordító: Kerényi Grácia
jelmez: Láng Rudolf
szereplők:
Somogyvári Rudolf (Szerző)
Latinovits Zoltán (Cipolla lovag)
Kozák András (Mario)
Komlós Juci (Angiolieriné)
Joós László (Pamutinges fiatalember)
Tándor Lajos (Büszke római)
Buss Gyula (Ezredes)
Kautzky József (Elegáns úr)