Hogy a Fidesz a 2014-es (?) választásokból már mindent elcsalt, amit csak elcsalhatott, az teljesen világos. A továbbiakban csupán arra törekszik, hogy a szavazatokkal ne kelljen manipulálnia – bár a biztonság kedvéért ezt a lehetőséget is fenntartja magának. S ezt az EU is látja, tudja - de nem akarja látni, tudni.
Ajánlott anyagok a közelmúltból: Ha nincs szabad média, nincs szabad választás; Tóth Zoltán az új választási "törvényről" . S ha valaki azt mondaná, előre ne tételezzünk föl csalást, hát az gondolja meg: az elmúlt 3 évben vajon azért teremtett-e magának a Fidesz "jogba" foglalt jogtalanságokra lehetőségeket, hogy aztán ne éljen velük..?
Amit a hatalmat bitorlók (mert hisz bitorlók, kik hatalmukat nem kormányzásra használják, hanem rabolnak, garázdálkodnak, mindenben és minden módon önkényeskednek: nemrég Szanyi Tibor bűnszövetkezetnek minősítette e hatalmat, pedig bűnszervezetről van szó – években mérendő a különbség…) a közmédiával műveltek, annak az 1990 utáni Magyarországon párját nem, csupán előzményeit találjuk: részben az MDF idejéből, részben az első Fidesz-érából. (Egyáltalán nem tartom kifogástalannak a szoclib kormányok médiához való viszonyát, de össze nem vethető dolgokról volna itt szó.) Nem szükséges hosszan magyaráznom, hogy a hivatkoztam Vásárhelyi-interjú milyen mélyen és elkeserítően igaz.
Ám nem csupán a köz- és magánmédia(!) megszállása, elrablása, megzsarolása, védelmi pénzek fizetésére kényszerítése, ugyanakkor lepénzelése teremt olyan helyzetet, hogy a szó valódi értelmében nem beszélhetünk szabad választásokról: agyonsarkalt zalaptákolmányukkal is azt akarják elérni, hogy választási vereségük esetén is hatalomban maradjanak, hogy az ő Tisza István-os, Horthy Miklós-os, Prohászka Ottokár-os, Nyirő József-es, Magyar Hírlap-os, Echo Tv-s, újnyilas színházas, fasiszta mintákat követő (hivatás)rendies világuk; államosításnak csúfolt rablásaik világa, a „közszolgák” megfélemlítésének, állandó megfigyelésének-fegyelmezésének-basztatásának, ugyanakkor potom (rablott) pénzen való megvásárlásának világa fennmaradjon.
„… ó, Potyomkin, te kenetes kezű szent ember, te csak Katalin cárnőt csaltad meg. Idealisták és gonosztevők összeálltak, álság levegőköveiből várakat csináltak, teleujjongták a világot, hogy a Kárpátok alatt kiépült Európa. A Nyugattal szórványosan már régen elmátkázódtak itt lelkek, Magyarország durva embermatériájából már kicsillant egy sereg differenciálódásra érett és alkalmas molekula. A nagy Humbug nem Európának ártott meg, a hazugságot itthon hitték el. Miért hazudtak már az apáinknak, és miért adták a hazugságot tovább? Minekünk váltig azt mondták, hogy itt Európa van, kultúréletre készültünk, s megfeszített idegekkel rángattuk magunkat egyre előbbre.
… Tízezer ember előreszaladt, európaivá vált idegenben, vérben, gondolatban, kínban, szomjúságban. Egy túlfejlődött embertípus termett itt, mely előtte fut a magyar társadalomnak száz esztendővel legalább. Ezek a szent kengyelfutók nem is álmodták, hogy sarkukban százezrek nincsenek.
Ime, egyszerre zúgás, a kendőzött Ázsia lemossa az arcát, szája bugyborékol, s kiárasztja folyóit, melyeknek áradata szörnyűséges, mint a Jankcekiangé. Turulok kerengnek a levegőbe, nyílzáport lőnek a Nap felé, támadásra készülnek a magyarok. Hányadikra, mióta a betűtanító olasz papokat koncolták?"
Micsoda világ ez a „magyar” világ! Nem nézhetem se tragédiának, se komédiának, tragikomédiának se; demokrata nem tudja se kiköpni, se lenyelni… „Ős állandóság vágtat” benne – amire szükség volna, a többségnek szinte sosem kell; semminek sincs se következménye, se tanulsága, vagyunk, ahogy vagyunk…
Hiszen… Hiszen a fentiekben általam említett vagy az Ady-szövegbőlidézett elemek a mai hatalom világából ismerősek ugyan, s mintha határozott ideológiai tartalmuk is volna –ám valójában hevenyészett spanyolfal részei csupán, úgy-ahogy takarandó a szervezett rablás pőre világát… Semmi sem igaz már ebben az országban – ugyan miért volna, hogyan is lehetne valódi, igaz a 2014-es választás..?
S a demokratikus ellenzék? Az se valódi… Mintha az volna a legfőbb gondja, hogyan tagadja ki magából a minőséget! Arra se képes/hajlandó, hogy megszervezze a maga táborát; azt a tábort, amely akár a választási harcba (gyilkos harc lesz, melyen bizonnyal röhögni is lehet majd: gyilkos harc a semmiért…), akár a „választások” bojkottjába is követné – százezres demonstrációra sem mer/tud embereket toborozni, miközben régóta tömegeknek kellene folyamatosan az utcán tiltakozniuk…
S a Fidesz acsarkodása sem igazi – ezért is nevetséges az az ellenzék, amely leszáll (már ha egyáltalán van honnan leszállnia) ennek az acsarkodásnak szintjére, piszlicsáré, mellékes, ám népszerűnek gondolt dolgokban „vitatkozni”… Nem igazi a Fidesz acsarkodása, mondom – hiszen nyilvánvalóan senkit sem akar meggyőzni a maga igazáról. Hergeli hergelődésre kapatott híveit, minden valós szellemi erőfeszítés nélkül, pusztán papagájkodással, szemérmetlen hazudozással; a maga s(z)arának vetélytársaira kenésével, gépiesen - lehetőleg még azelőtt, hogy ellenfelei magán a Fideszen érzékelnék annak bűzét. S mélyen lenézi azokat, akiket nem tud megszólítani: a gondolkodásra képes, többé-kevésbé becsületes embereket. Akár ki is tagadja őket a nemzetből…
Régóta élvezi az orbáni pszeudopárt a maga tökéletesen pofátlan, gátlástalanul primitív „kommunikációjának” eredményeit – az ellenzék pedig, hihetetlen ostobaságról téve tanúságot, a Fideszt saját pályáján, "populizmusban" akarja megverni… Már ha egyáltalán akarja.
Patyomkin mintájú választás elé nézünk – mintha volnának benne demokratikus elemek, mintha volna valódi tétje: ám se ez, se az nem igaz. S a csalások küzdelmében, nem vitás, a Fidesz az esélyes, toronymagasan. Kapcabetyárokat gyatra betyárkodással aligha lehet legyőzni.