A virtuális tőke és a beruházási hitel

A kamat fogalmával kapcsolatban tisztáztuk, hogy a forgóeszközhitel a bővített újratermelést teszi lehetővé olyan körülmények között, amikor arra a tőketulajdonos nem rendelkezik elegendő tőkével. Vagyis a jövőbeni termelés – és a jövőbeni fogyasztás – előrehozásáról van szó. A hitelezés ilyen módon a gazdasági növekedés katalizátora, mely egyben elősegíti a foglalkoztatás növelését is.

A forgóeszközhitel fedezete ennek megfelelően az előrehozott munka értéktöbblet tartalma, amely a tőketulajdonos által az egyszerű újratermeléshez hasonlóan kisajátításra kerül. A kamatot tehát nem a pénz termeli, hanem a munkát végző ember. A hitel a kamatpénz megtermelésének ugyanúgy csak eszköze, ahogyan bármilyen tőke csak eszköze az értéktöbblet előállításának. A tőketulajdonos pedig csak annyiban engedi át a saját profitját a banknak, amennyiben előtte azt már kisajátította.

A beruházási hitel ugyanígy egy jövőbeni beruházás előrehozását jelenti, amelyhez a tőketulajdonos aktuálisan nem rendelkezik elegendő saját tőkével. Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a forgóeszköz hitelezésnél – néhány lényeges eltéréssel.

Virtuális pénzből virtuális tőke – a beruházási hitel

A beruházás kivitelezése időbe telik, addig az nem is termel, viszont a hitel után kamatokat és tőketörlesztést fizetni addig is kell. Ráadásul a hitel törlesztése is évekig elhúzódhat. Időbe telik a gyártás felfuttatása is. Ilyen értelembe tehát fel sem merülhet az érv, amit felhozni szoktak, hogy a hitelt és kamatait a beruházás hozadékából fizeti a tőketulajdonos. Azaz téves volna a következő matematikai összefüggés is, amit a forgóeszközhitel mintájára írhatnánk fel a beruházási hitelt c_bh jellel kifejezve:

Ez a képlet ugyanis csak a kamat forrását magyarázza meg, de mivel a beruházási hitel c_bhösszege azonnal kiegyszerűsíthető, nem alkalmas annak bemutatására, hogy létrejött egy új érték, maga a hitelből megvásárolt állóeszköz. Erre magyarázatot adni csak akkor lehetséges, ha több lépésben részletesen felírjuk a ténylegesen lezajló gazdasági folyamatokat.

Az első képletben az fogalmazódik meg, hogy az egyszerű újratermelési folyamatban nem képződik fedezet a beruházás megvalósításához, a profit csak az egyszerű újratermeléshez elég. (Az elemzés szempontjából az önerővel elhanyagolhatunk.) A második gazdasági esemény a hitelfelvétel. A felvett hitel egyrészt megjelenik a források között, másrészt jóváírásra kerül a vállalat folyószámláján (az eszközök között).

Harmadik lépésben a vállalat állóeszközt szerez be: folyószámlája egyenlege a c_bhösszeggel csökken és az állóeszközállománya ugyanekkora összeggel nő. Ez csak az eszközállományt rendezi át. Ekkor jelenik meg a képletben a „virtuális tőke” (jelentését később megmagyarázom), amely számviteli szempontból a „semmiből” képződött. Méghozzá szó szerint – a következő képletből látható módon:

Ezen a ponton rá szeretnék mutatni arra, hogy milyen jelentősége van az eszközök forrásokkal való szembeállításának. Ebből a szemléletből derül ki igazán, hogy mi lehet az értéktöbblet forrása. Ezen a ponton derül ki, hogy Marx a c + v + m képletben eszközökről beszélt. S bár a marxi képletből én a tőketulajdonos által befektetett saját tőkét szisztematikusan kihagyom, itt mégis kivételt teszek, hogy megmutassam, miből származik maga a tőke.

A virtuális tőke ugyanis csak a származását tekintve „virtuális”, de ténylegesen létező működőtőke, amelynek a jelentősége óriási. Erről majd később... Itt szorítkozzunk arra, hogy végre elkezdődhet a termelés a hiteltőkéből megvalósított beruházással! Azaz végre felírhatjuk a helyes összefüggést az (1) képlet helyett:

Még most sem értünk azonban a végére, mert a beruházási hitel visszafizetése néven keresztül elhúzódik, azaz 1-től n-ig több év egyenlegét kell matematikailag leírnunk! A c_bh kezdőértéken aktivált beruházás amortizácíójával itt most elhanyagolunk, azaz úgy tekintjük, hogy az értéke nem változik.

A korábbi blogbejegyzésembenírtakkal azonos módon most is különbséget kell tennünk aközött, hogy az egyenlet bal oldalán a humán tőke szerepel mint forrás, a jobb oldalán pedig a ténylegesen kifizetett munkabér. Ennek megfelelően alakíthatjuk a képletet egyenlőséggé:

Teljesen hasonló egyenletet kaptunk, mint a forgóeszközhitel esetében, csak éppen név adatait összesítve. A megállapítás is ugyanaz, mint korábban, így csak röviden ismételem meg. A vállalat a kamatokat a humán tőke profitrészéből fizeti ki, amit a képletben eltérő színnel emeltem ki! Hiszen a gyakorlatban (m_HT + Δm_HT) = 0, ugyanakkor a (m_c + Δm_c )> 0és Δm_c> 0. Ez utóbbiak a határprofitráta elméletéből következnek: A tőkés csak addig növeli a termelést, amíg az neki valós profitnövekedést eredményez.

Azonban van egy lényeges eltérés, amiről beszélni kell! A tőketulajdonos nemcsak a kamatokat fizeti abból a kisajátított jövedelemrészből, ami a humán tőkét illetné, de a hiteltörlesztést is!Így áll elő az a helyzet, hogy név után a hitel törlesztésre került és a vállalat már kamatokkal sem tartozik.

A n-ik év végén, ahogy a cég a hitelt kifizeti, a kereskedelmi bank által teremtett hitelpénz megszűnik, azaz ennek összegével a képlet egyszerűsíthető. Ellenben a cég birtokában ténylegesen ottmarad a c_bh beruházási hitel összegével azonos kezdőértéken aktivált „működőtőke”. Innentől kezdve mindaz, amit a vállalat korábban a hiteltőke törlesztésére és kamatokra fizetett, az a tőketulajdonos által kisajátított extraprofit.

A tőkeakkumulációs automatizmus

Ezt a működőtőkét azért nevezem „virtuális tőkének”, mert a tőketulajdonosnak elméletileg ahhoz semmi köze nem volna. A „virtuális tőkének” a tulajdonjoga is csak virtuális lehet. A tőketulajdonos alaptőkéje – amelyet a vállalkozásba befektetett – nem változott. Ezzel a virtuális tőkével viszont növekedett a vagyona, amely ugyanúgy termel profitot, mintha valóban az övé volna. Ennek a vagyonnövekménynek a tulajdonosa maga a vállalat kellene legyen és nem a tőketulajdonos. Miközben a tőketulajdonos felelőssége korlátozott, a hasznok szedéséhez való joga korlátlan. Ellentmondás van a korlátolt felelősség jogintézménye és a korlátlan tulajdonjog között! Ennek következtében exponenciálisan növekvő kizsákmányolás valósul meg – automatikusan.

A kizsákmányolási automatizmus önmagából a hitelből való gazdálkodásból eleve következik. Ez független a tőketulajdonos szubjektív szándékától és emberi hozzáállásától. Ez automatizmus.

A tőketulajdonos eredetileg a vállalkozásba fektetett c_s saját tőkével ért el m/c_s tőkemegtérülést. A hiteltőkéből való beruházás következtében azonban már (m + Δm)/ c_sa tőkemegtérülés (hisz a befektetett tőke nem változott). Mindezt úgy érte el, hogy a c_bh hiteltőkéből megvalósult beruházás egészét kisajátította (és már c_s + c_bh termel neki), holott annak csak c/(v_HT + c) része lehetne az övé. A „jogtalanul” kisajátított üzletrész a következő képlettel írható le (a „jogtalan” megfogalmazás itt nem jogi értelemben szerepel, hanem a saját értékítéletemet tükrözi):

c_bh * v_HT/(v_HT + c)

Az üzletrész kisajátítása természetesen a profitnövekmény kisajátításával együtt valósul meg. Nem kell hozzá különösebb képzelőerő belátni, hogy hosszú évtizedek, évszázadok alatt a magántulajdon növekménye exponenciális jellegű és ez a hatalmi erőviszonyokban folyamatos torzulást jelent, amely a munkavállaló rétegek egyre növekvő kiszolgáltatottságát eredményezi.

Amit itt – úgy érzem – sikerült bemutatnom, az maga a tőkeakkumulációs automatizmus, amiről korábban már írtam. A magántulajdonú piacgazdaság működési elve, a gazdasági szabályzórendszer és a hitelből való gazdálkodás együttesen képez egy olyan automatizmust, amely garantálja, hogy a kizsákmányolás nő, a szakadék a gazdagok és szegények között egyre mélyebb, hogy kevesek kezében egyre nagyobb vagyonok koncentrálódnak és ennek következtében a szegénység egyre többek számára jelent kilátástalan sorsot.

Ennek a folyamatnak a megállítása feltételezi a munkavállaló résztulajdonosi jogának, a humán tőkének az elismerését. Ez volna a biztosíték arra, hogy amit nem kaphat meg bérben, azt megkaphatja profitrészesedésben. De arra is biztosíték volna, hogy a hitelből való gazdálkodás ne jelentsen számára automatikus elszegényedést és ne eredményezze üzletrészének a sorvadását.

A következőkben innen folytatom, mégpedig a kereslet-kínálat torzulásaival és a fizetőképes vásárlóerő hiányával, ami ebből a tőkeakkumulációs automatizmusból következik.