Ülünk az autóban, délidő van.
Hőguta kerülget, naná, autónk nem klímás. A kocsisor lassan indul a zöld jelzésre, balra kanyar a híd irányába, de a következő lámpánál utolsóként már a pirosban rekedünk. Paff… lassan, de biztosan olvadozom, az agyamra ereszkedő ködöt azonban hátsó ajtónk zaja oszlatja…mit oszlatja? Töri!!
Mögöttünk lihegés, remegő hang suttogja fülünkbe : - Kérem, kérem, mondják azt, hogy ismerős vagyok..kérem, kérem, üldöznek az ellenőrök és a rendőrök…kérem, kérem! Hátra nézni sincs időm. A mellettem lehúzott ablakon verejtékben fürdő arc jelenik meg, hadarva közli, hogy a mögöttünk ülő fiatal lány bliccel, állítása szerint egy megállót utazott – jegy nélkül persze – elrohant az ellenőrök elől, ők értesítették a rendőröket. Mi zavarodottan, sőt bénultan nézünk egymásra…aztán egyszerre közöljük, a lány az ismerősünk. Az ellenőr nagyot fúj, megtörli a homlokát, közli, hogy ez nem igaz…csak 800 Ft lett volna a bünti, a lány ezt sem akarta kifizetni, ezért hívták a rendőröket. A lámpára sandítok, a lány ijedten sírdogál, kérem, kérem, ne hívják rám a rendőröket, apám megöl…kérem, kérem…Az ellenőrök – mert időközben a párja is odaért, termetes fiatalember, neki nem sikerült úgy a futás, mint a zerge alkatú lánynak és a másik, vékonyabb dongájú üldözőnek – kollégája pártjára állva ijesztgetni kezd… De már sárga, már piros, mi pedig indulunk…terveink ellenére nem át a hídon, hanem balra el…A lány változatlanul sírdogál, én érdeklődöm, vajon mikor óhajt kiszállni, csak még egy kicsit jönne velünk, megfizeti…Hm…miért fizetne nekem és az ellenőrnek nem – fut át agyamon, de elhessegetem a kósza kérdést – a következő kereszteződésnél ajtót nyitunk az ijedt lányzónak, aki elköszön és elfut.
Ilyen nincs…még az arcát sem láttam – jegyzem meg…párom helyesel: ugyanerre gondolt ő is.
Amúgy kis intermezzo volt csupán egy napunkból…valahogy már a reggel is így indult, na nem egy menekülővel (vagy terroristával?), de hasonlóan. Az események nem tudni mi okból zűrösről zűrösebbre váltottak, délben már nem voltam magamnál, szerencsére nem én vezettem. No, mindegy, ez egy ilyen nap volt.
De most tényleg! Haragudjak a lányra, vagy ne? Amilyen labilis személyiség vagyok, ez megfordult a fejemben…