Kedv, lehetőség kell és még valami....
Kb 10 éve próbálkoztam először ilyesmivel. Amatőr herbalistaként először bodzával kezdtem, amit annyira megszerették családtagok, rokonok, ismerősök - elsősorban párom, aki a teáját a belőle készült szörppel ízesíti - hogy nem elég a kertünk végében álló bodzabokrokat megkopasztanom, de a közeli Kurca-patak partjáig megyek virágért.
Később a hársfával folytattam. Ja, hogy majd' elfelejtettem meghatározni a pontos témát ? Hát ismernek engem már errefelé, akik olvassák irományaimat, tudják hogy mindig elkalandozok a fősodortól...hiába no, nehéz ezen a szokáson úrrá lenni! Tehát a téma : gyógynövények, teák és szörpök. Ezekből is csak kettőről.
Néhány évtizede kezdődött, hogy komoly reneszánszát kezdte élni a gyógyító növények házilagos használata, ez kb a természetgyógyászat térhódításával egyidejűleg indult.
Én csak úgy lájtosan kezdtem, aztán annyira beleszerelmesedtem a fűben-fában rejlő titkokba, hogy az évek során tinktúrákat, esszenciákat, krémeket is készíteni merészeltem. Mostanára csitult bennem a vágy, megismerni és intenzíven használni erdő-mező kincseit, ám időnként visszatérek hozzájuk, mint a régi szerelmekhez. Mondjuk úgy, hogy nosztalgiázom. Vagy válogatok. Ínyencé váltam volna? Hm..
Ha ilyenkor nyár elején egy-egy dús lombú hársfa alatt visz utam, megállok és mélyet szippantok a hársvirágok mézes, kábító illatából. Tisztára érzéki gyönyör..de komolyan :)
A citromfűvel folytatott liezonjaimhoz nem kell messzire mennem. Kertemben tavasztól késő őszig, három jókora bokor ontja üde-friss illatfelhőit . Csak leszakítok egy mélyzöld levelet, ujjaimmal elmorzsolom és a kontaktus azonnal él közöttünk. A mentával a helyzet ugyanez.
Plusz jó dolog, hogy eme élvezkedésből másnak is jut..mintegy mellékes hozadéka rajongásomnak. Először saját családtagjaim, később ismerősök kóstolgatták teáimat, szörpjeimet, majd gyógylikőrömet, kísérleteztek krémjeimmel. Egyik lányom soros fiúja valódi rajongással emlegette a leányzóval küldött gyógylikőrt! Azóta a fiú el, a gyógylikőr-recept, és gyógylikőr-rajongás maradt. Ilyen az élet :)
Nos a bő lére fogott bevezető után végre rátérnék a bodza mellett nálunk igazi kedvencnek számító citromfű- és mentaszörp készítésének rejtelmeire.
A recept gyakorlatilag ugyanaz mindkét szörp-féleségnél.
Hozzávalók:
2 csokor citromfű/első kép/ - vagy borsos mentalevél alaposan lemosva,
2 termetes és érett citrom ugyancsak jól lesikálva és karikára vágva,
2,5 liter hideg víz
jénai tál, vagy uborkás üveg, ahogy tetszik.
3 dkg citromsavpor,
2 kg kristálycukor.
Elkészítés
A citromfüvet, a karikára vágott citromot az edénybe teszem és leöntöm a hideg vízzel, majd 24 órán keresztül állni hagyom. Kb így:
Másnap az egészet egy lábasban felforralom,
miután a cukrot és a citromsavport is hozzákevertem.
Forrástól számítva 10 percig gyöngyözve főzöm, egy perccel sem tovább!
Akkor kihalászom a növényeket és a lét az előre odakészített üvegekbe töltöm.
Ha nagyobb mennyiséget készítek, vagy hosszabb időre, akkor a szörphöz meleg vízben feloldott Na-Benzoátot keverek (a tasakon leírtak szerint készítem az oldatot).
Ennyi és nem több. Ugye, milyen egyszerű?
A mentaszörpöt télen kedvenc zöld teámhoz is használom, tisztára mint a friss menta...de komolyan! Mindkét szörp nyáron ásványvízzel, jéggel fogyasztva nagyon kellemes ízű hűsítő. Vigyázat! Nagyon tömény, egészen kevés elég a maximális hatáshoz!
...ez itt mentaszörp(mentalevéllel díszítve)
..hogy mi kell még a kedv és lehetőség mellé?
Hát legyen valaki, valakik, akinek készítjük.
Szívvel-lélekkel