"Ha a férjem a saját képére akarja nevelni a gyereket, nem hagyja kibontakozni, mit tegyek?– Lője le a férjét és meneküljön.
Vekerdy Tamás és Feldmár András
1974-ben egy skót pszichiáter megkérdezte a kollégáit, mi lenne, ha semmit sem csinálnának a skizofrénekkel. Az intézetében dolgozók nem tudtak válaszolni, mivel a betegeket, akiket addig diagnosztizáltak, azonnal kezelni kezdték. A skót felvetette: lehet, hogy amit mi skizofréniának nevezünk, az csak valakinek az elvetélt próbálkozása a gyógyulásra. A doki ezután egy tucat női skizofrénnek megnyitott egy helyet, egy szobát, és nem kezelte őket betegként. Emberi módon bánt velük, és sok szeretetet kaptak. A nők két hét után fésülködni, sminkelni, főzni akartak – pedig ilyet egy skizofrén nem csinál.
Feldmár szerint amikor egy csapat gyerek a magyarázó tanár helyett az osztályterembe sétáló kutyára figyel, akkor nem a gyerekekkel van a gond, hanem a tanár unalmas. „Olyan kell, aki érdekesebb, mint a kutya.” Az a legjobb tanár, aki semmit sem tud, és nem hiszi azt, hogy a gyerekek alapból hülyék. „Kollégák, Önök le akarják adni az anyagot, de a gyerekek nem akarják felvenni.” Pedig minden gyerek egyformán okos, legfeljebb valamelyiknek elvonják a figyelmét. Az iskolai beválás egyébként sem egyezik meg az életben való beválással.
Mi legyen akkor az iskola célja a szakemberek szerint?– Az, hogy ha már van, legalább ne ártson.
De az a szülő sem jó, aki délután a mateklecke mellé kényszeríti a gyerekét. A normális szülői korrepetálás menete szerint ugyanis a tizedik percben anyuka üvölteni, a gyerek meg sírni kezd, és persze kölcsönösen utálják egymást egy kicsit. Vekerdy szerint akkor érik képességgé valami, ha délelőtt tanulják meg, és utána már nem foglalkoznak vele. „A bepakolt tornazsák, a lecke, a szép M betű a gyerek dolga. Ha a szülő azt hiszi, hogy az övé is, az legalább 12 év pokol.”
A kamasz fiam nem beszélget velem, ha pedig faggatom, hazudik.– Ha nem akarja, hogy a kamasz gyereke hazudjon, akkor ne kérdezzen tőle semmit. A faggatott kamasz hazudik, mert védi az éppen alakuló személyiségét.
Nem kell mindenkinek egyformának lennie, nem kell mindenkit egyformára vágni, nem feltétlenül kell közösségi lénynek lenni a két pszichológus szerint – sokunk számára csillant fel a remény. „Fejlett individuumok vagyunk, így alkotunk demokráciát. A központosítás, a diktatúrák mindig elbuknak, mert egyéni egyedek vagyunk.” Éppen ezért az olyan gyerekeket, akik nem feltétlenül akarnak részt venni a csoportos foglalkozásokon, kiemelten védeni kellene.
„A necessary waste of time”
Feldmár hosszan mesélt egy sztorit arról a srácról, aki Londonban járt hozzá fél évig. A beteget sokkterápiával kezelték, és a doki sohasem láthatta az arcát, mert azt a fiú mindig eltakarta. Aztán a srác egy idő után végre rájött, mi lenne jó neki: azt mondta, arra lenne szüksége, hogy hagyják végre gondolkodni. Hogy az ő baja az, hogy soha nem érhet gondolatai végére, mert mindig megszakítja valaki. Ha kapna egy szobát a Menedékben, és leáshatna magában jó mélyre, akkor minden gondja megoldódna.
A srác kapott egy szobát, ahol három évig ült az ágyon anélkül, hogy megszólalt volna. Ha tettek kaját a padlójára, azt néha megette, egyébként csak ült és néha maga alá csinált. A házban dolgozó orvosok sokszor tanácskoztak, vajon megöli-e magát a srác, éhenhal-e. Mindenesetre hagyták, hogy úgy éljen, ahogy akar – a Menedékben így szokás. Aztán három év után a beteg hirtelen jó szagokat kezdett érezni. Két szinttel a szobája alatt valaki kenyeret sütött. Arra gondolt, hogy aki kenyeret süt, az csak jó ember lehet, úgyhogy lement hozzá. A kenyérhez rántottát csinált magának húsz tojásból, majd sétálni ment, és hat hét múlva már fizikailag és mentálisan is teljesen egészséges volt.
Az emberek nem azért kerülnek kórházba, mert zavartak, hanem mert zavaróak. Az ovitól hazáig bazdmegoló gyerek a legjobb családokban is becsúszik. Feldmár például eléggé meglepődött saját fián, aztán azt mondta neki, hogy őt nem zavarja a csúnya beszéd, de másokat talán igen. Ha például a felettük lakó ősz hajú nagymamának mondanák, hogy bassza meg, akkor nagy bajban lennének. A kis Feldmár megértette a dolgot: öt perccel később rohant fel a felső szomszédhoz. Aztán meg rohant vissza: „apa, igazad volt”.
Azért lesz valaki szkizofrén vagy őrült, mert a körülményei őrültek, de nem az erőszaktól fog meggyógyulni. „Ha találok egy növényt, és azt akarom, hogy viruljon, akkor nem pszichiáterhez viszem, hanem olyan környezetet teremtek neki, ahol jól érzi magát” – mondja Feldmár András pszichológus, aki egyébként az állatkertben szomorúan bólogató medvéket is helikopterrel szállítaná természetes élőhelyükre.
Feldmár szerint aki elmebeteg, az valójában csak attól retteg, hogy nyilvánosan megszégyenítik. Azok a gyerekek, akiket csak dicsérettel tanítottak zongorázni, örömmel játszanak életük végéig, mert nem félnek a megszégyenítéstől. Orvos, tanár vagy szülő akkor lehet menedék, ha félre tudja tenni az arroganciáját, és nem hiszi azt, hogy jobban tudja, mire van szüksége a másiknak, mint ő maga – ez a lényeg."
Seven Psychopaths
Marty (Colin Farrell) "A hét pszichopata" című forgatókönyve befejezésével küszködik. Billy (Sam Rockwell) a legjobb barátja, munkanélküli színész és részidős kutyatolvaj, aki mindenáron segíteni akar a cimborájának. Hans (Christopher Walken) Billy vallásos bűntársa, akinek erőszakos múlt van a háta mögött. Charlie (Woody Harrelson) a pszichopata gengszter, akinek hőn szeretett kutyáját Billy és Hans ellopja. Charlie kiszámíthatatlan, hihetetlenül erőszakos, és egy pillanatig sem habozik megölni bárkit, akinek köze lehet a rabláshoz. Marty most aztán megkapja mindazt a figyelmet és ihletet, amire szüksége van, de kérdés, hogy vajon életben marad-e addig, amíg befejezheti élete főművét.– port.hu
Előző MoZi Ajánló:
A szabadság útjai