Orgonával köszöntöm anyák napja alkalmából az édesanyákat ezen a szép napon!
Az idei anyák napját minden pátosz nélkül csendes és derűs emlékezésnek gondolom. A fiaim felnőttek, már a kicsi is. Kirepültek az anyai fészekből, de mindig visszatérnek egy kis megpihenésre, finom falatokra, anyai szóra. A mai kapcsolattartás már sokkal könnyebb, mint régen volt a csak türelmesen várakozó anyák helyzete. Mobil telefon és internet segítségével akár napi kapcsolatot is tarthatunk, ha éppen szükséges.
Az anyaság, az anyai érzés az egyetlen olyan dolog, ami az idők múlásával sem kopik, ami nem múlandó. Az anyai öröm, a büszkeség és az aggodalom is örök marad, csak néha kicsit alakul, másképp működik, hiszen a gyerekek nőnek, változnak, saját utakon járnak, az anya pedig kíváncsian, izgatottan, lelkesen és nagy szeretettel követi őket.
Anyának lenni egy bizonyos pillanat után, egyszerűen természetes, egy nő ettől teljesedik ki igazán, kibontja azt a képességét, amit az élet, a természet ráruházott. Az anyaságot nem lehet, nem kell tanulni, jön magától, csak érezni lehet. Egyszer csak ott van az a pici lény a karodban és máris anya vagy. Igazán anyává és talán még jó anyává is válni, az már egy folyamat, egy közös folyamat, azzal a picivel együtt tanuljuk, tanítjuk egymást.
Átéltem én is sok – sok könnyes mosolyos anyák napi ünnepséget, kezdve a bölcsödével, óvodával és a kisiskolás korral. Jó visszaemlékezni rájuk kicsiként, és ezekre a kedves ünnepségekre is. Az igyekvő, még suta kezecskékkel készített ajándékok ma is ott lapulnak a titkos kincses fiókomban. Néha meg is nézegetem őket, általában keresek valamit, aztán elidőzöm a korábbi emlékeknél.
Ő a nagy fiú, még kicsiként, de rég is volt, a képeken 10 éves. Akkor még nem volt számítógép és igazán jó fényképezőgépem sem. Róla nincs annyi számítógépre tehető fotó, mint a kicsiről.
A kicsi, mikor még tényleg kicsi volt.
bölcsöde óvoda
iskola, még Budapesen már itt ebben a házban
az érettségi
ketten itthon
Anyák napjára az anyai érzésről azt hiszem már szinte minden fontosat leírtam, csak ismételni tudom magam. Anyának lenni nagyon jó dolog, anyának lenni boldogság, anyának lenni egyszerűen TERMÉSZETES!
Mi is lehetne jobb befejezés, mint a kisebbik fiam egyik tavaly hozzám írt verse.
Utólag szerkesztett kis szösszenet,
Hát gyerünk szavak: nagy diadalmenet
Édesanyám tiszteletére, ki nemrég
Engem csecsemőként gondozott még.
Nehéz sorsot szabtak ki neked,
De végül csak békére lelt lelked,
És most a valós mennyekben élsz
A kiérdemelt jutalmad végre kész:
Mindennapjaidat boldogság öleli,
S két fiadra nézve szíved örömteli,
Mert minden mi pénzért nem kapható
Az már a tied, mert az a neked való.
Ennél többet nem is kívánhatok
Neked, csak legyen elég alkalom
Még mikor megünnepeljük napod,
Fogadd szeretettel e köszöntő lapot!
