Kiszámoltam, hogy mennyibe kerültem a francia
társadalombiztosításnak.
Pontosabban az a két hetes kiruccanásom, amikor kiruccantam a
testembôl és vissza, majd kómában spóroltam meg a napi háromszori
étkezés költségeit - nagyjából összegeztük is a megtakarításokat.
Tehát :
Ujjáélesztés : 3908 € - elsôre talán nyersen hangzik, de tartalmaz többek
közt 6 adrenalin-injekciót, - a cuccról mindig is tudtuk, hogy drága -
méregdrága gépek amortizációs és bérleti díja, szóval indokolt .
Aztán 2081 + 3125 € kórházi költség , amiben csak a peco, ilyen
scanner , olyan izé és a gyógyszerek vannak benne, mivel az elsô
napokban még így ébren sem ettem....
Ez az elsô hat nap, amibôl gyakorlatilag csak a sûrû halluciná-
ciókra emlékszem, és arra, hogy a katéter ballonja nem eresztett le,
úgyhogy ki kellett szúrni ( kiszúrni, hogy hol van, majd kiszúrni....)
A hallucinációknak viszont kifejezetten örültem, azt ugyan nem tudtam, ki
vagyok, de oda-vissza köptem buddhák és bodhiszattvák neveit, ami egy
magamfajta vasárnapi buddhistát még ilyen elképesztôen szegény
agy vérellátás mellett is feldob.
Aztán átvittek Toulouse-ba, szarakodjanak ôk a szívátültetés részleteivel
amire végül ( lekopogom ) nem került sor, a szivem rekord sebességgel
( és egyáltalán ) helyrejött, happy end, lehet nevetni vagy sírni ízlés szerint.
Annak a 10 napnak a végösszege a héten jött meg, és én csak tovább
hüledeztem, hogy mekkora találmány ez a TB ! 10744 €, ott a második
naptól ugyan csipegettem is valamit, de a számla azért így is borsos, na jó,
egy privát defibrillátor a bôr alatt biztosan nem filléres tétel, de akkor is...
Mindig is jól éreztem magam Franciaországban, - megadatott az a luxus pl.,
hogy a fiatal koromból Párizsban tölthettem öt évet - , de borzongva
gondolok bele, hogy Amerikában is kiköthettem volna, - még jó, hogy nem
szeretek úszni ( tényleg, a többiek hogy csinálták ?!...:) - mert akkor most
úsznék, de nagyon.....
Szóval 10744 + 9114 ( ebben szerintem már az utolsó kenet és a
dögkeselyû is benne van ) az 19858, nagy a csábítás, hogy 20 ezerre
kerekítsük ezt a csinos kis összeget.
Elégedetten dôl hátra a blogíró, egyrészt, mert él, másrészt mert
amortizálta nemcsak az eddigi, hanem a jövôbeli TB-befizetéseit is.
Ilyen apró örömök varázsolják széppé ezt az egészet, azt hiszem...