A kocsmában szoktam káromkodni. Olykor. A magyar nyelv különösen tehetséges e téren, ennek köszönhetően egy-egy cifra kijelentés nyomán – ha véletlenül szót ismétlek – elnézést szoktam kérni az asztaltársaságtól. Az ugyanis a tehetségtelenségemet mutatja. Már pedig igyekszem tökéletesre fejleszteni ebbéli ismeretségem - is. Különösen a jelenleg regnáló ótvar banda kapcsán. De ez egy másik történet.
A valós probléma az, amiért egy cigány – legalább is a környezetemben élők mindegyik férfitagja - azonnal dikiccsel venne elégtételt. Magam maradok a verbális visszavágásnál.
Tehát: tiszteletlen kommentelő, baromarcú, s egyben húgyagyú ismeretlen!
- Anyám sosem volt kurva. Isten nyugosztalja, 20 éve elhagyta ezt a világot.
- Ilyet én sosem mondanék a szülődre még akkor sem, ha szegénykém gyereket várt, de te jöttél.
- Amennyiben nem vagy jártas egyes idegen szavak használatában, jelentésében, ne alkalmazd azokat! (Itt már kicsit kezd a nyelvem hegyére kerekedni az a szó, hogy hülye, de még várok egy cseppet)
- Engem nem zavar, hogy a jelenleg regnáló, életében tevékeny munkát nem végzett (kivéve talán a ’csabai kolbásztöltést) miniszterelnöknek nevezett, s politikusi mivoltában többszörös milliomossá lett „országszégyene” popóját nyalogatod. A te nyelved, a te ízlelőbimbóid. (Szerintem egy Unicum és egy chardonnay között nem tudnál különbséget tenni)
- Bízom abban, hogy valamikor – a XXI. század éledő magyarországi fasizmusa során – felfeded személyed. Vagytok páran, ezért kérlek, a legközelebbi békamenet során ezt jelezd egy zöld színű, „W” alakzatú szalaggal. (Mivel pacifista vagyok, nem fogok lőni, de a távolköpést a mai naptól kezdve gyakorolni kezdem)
Öt pont talán elég. A hat ugye fél tucat, meg olyan kisdobosos, ezért csak egyetlen dolgot jelentek még ki: Szopjál hanyatt!