Mesterházy írt Bajnainak és Gyurcsánynak, Bajnai írt Mesterházynak és morcos lett, mert Mesterházy írt Gyurcsánynak is, Juhász-füvész közben szorgalmasan vetette a vadkender-magokat, ezzel próbálva maga mellé állítani a köztudottan laza és cseppet sem képmutató magyar népet.
Ha már mindenki ficergett, hát Gyurcsány se bírta ki nyugton, nekiveselkedett és ő is írt – ő Erdő Péter bíborost választotta levelezőpartnerül - nagy taktikai érzékkel választások előtt támadva a klérust, akiket megpróbált a néhai szakállas bácsik helyzetébe pozícionálni.
Ha már úgyse támogatnak, legalább dühöngjenek, és fújjanak kénköves lángot minden rajtuk található, sokat próbált lyukon…
Hogy Erdő Péter kinek írt, az egyelőre rejtély, de hogy nem rázta meg mélyebben Gyurcsány levele, arra ciánkálit mernék venni.
Egyvalaki hallgatott üdítő kivételként, ő pedig Kónya Péter, a Szolidaritás vezetője.
Igaz, ő dolgozik is, szervezete létezik és működik, nem merül ki a tevékenysége nyugdíjasklubok üzemeltetésében vagy pártprimadonnák szerepelgetésében.
Persze az ő propaganda-szakemberei is gyengék, mint a nyári harmat, hiszen hiába főz egy vendéglős jó ételeket, ha a vendéglőjét nem tudja eladni a piacon, miközben az, aki ürgepörköltet és nutria-kolbászt árul, dögre keresi magát.
Agyamra mennek ezek mind.
Minap nagy tehetetlen mérgemben már kedvenc libám tollát is megtéptem, mert egyszerűen nem igaz, hogy ezek az egyébként nem buta emberek nem látják, mire megy ki a játék – vagy esetleg vannak, akik nagyonis látják.
Bokros bezzeg azonnal átlátta a helyzetet, és így nyilatkozott: „Történelmi bűnt követ el, aki azzal, hogy nem hajlandó szövetségre lépni a többiekkel, lényegében biztosítja a rezsim túlélését. Az ország nem bír ki még négy év Orbán Viktort.”
Azt is mondta, ha lesz ellenzéki összefogás, akkor frissen gründolt pártja indul a választásokon, ha nem, akkor csak az Európai Parlament választásán.
Ezzel a sok tökölődéssel és taktikázgatással mára Bajnai is többé-kevésbé leamortizálta magát, pedig szponzorai felfedése óta igencsak oda kellene figyelnie arra, hogy milyen nyilatkozatokat tesz, meg, hogy meddig húzza még a határozott, egyértelmű, tiszta állásfoglalást
Különben is kényes helyzetbe manőverezte magát, hiszen a Milla elolvadt alóla, maradt neki belőle Juhász, sokra megy vele.
Ha a Szolidaritás kilépne mögüle – mondjuk, éppen az időhúzásra hivatkozva - hárman maradnának, a harmadik Oszkó lenne, akinek természetesen nem fog tetszeni Bokros szereplési vágya sem, hiszen a bajuszkirály igencsak jónevű és nemzetközileg is többszörösen bizonyított közgazdász, míg Oszkó egyetlen erénye, hogy a Gyurcsány által szállított kifogástalan anyagot nem szabta el.
Ez se semmi persze, de azért mert egyszer eltalálta a labdát, még nem kellene labdazsonglőrnek képzelnie magát, persze ő ezt másként gondolja.
Bajnai ma már csak akkor tudná visszahozni a sírból álmait, ha átértékelné a szerepét, mint egy eltévedt GPS - újratervezés.
Mondjuk, azt mondaná, hogy egyezzünk meg Bokrosban, akit a szocialisták is el tudnának talán fogadni - ha jó volt Gyulának, legyen jó Attilának is alapon.
Emellett jó lehet egy hazal jobboldalinak is, szerintem Gyurcsány is jó kompromisszumnak tartaná - végre el lehetne kezdeni dolgozni.
Mert ami ma az ellenzéki oldalon folyik, az nem munka, az alibi-tevékenységek halmaza, önsmirglizések, önáltatások özöne, választási haszon nélkül.
Meg spekulálgatások, hogy megéri-e egyáltalán harcba szállni 2014-ben.
Vagy várjuk ki, hátha 2018-ra Viktor már teljesen beketyeg, vekkerrel a nyakában vezényli a lovasrohamot Brüsszel ellen, az ország népessége meg egyharmadával lecsökken éhenhalás okából kifolyólag?
Itt ma minden úgy történik, ahogy a Fidesz akarja, itt ma arról beszélnek, amiről a Fidesz beszélni akar, itt ma a választó csak nézhet, mint a birka, hogy magukat államférfiaknak tekintő politikusokban annyi felelősség sincs az ország sorsa iránt, mint aranyhörcsögét nevelő kisgyerekben kis kedvence, vagy Ludas Matyinak elkonfiskált libái iránt.
Pedig – már ha lenne valaki, aki a választási felkészülést irányítja, de nincs ilyen - már az egész országnak ellenzéki akcióktól kellene zengeni, minden településen és minden nagyvárosban állandó műsorral kellene szórakoztatni a Fidesz kampánystábját, hetente csinálni a székház-foglaláshoz hasonló, a közvéleményben nyomot hagyó eseményeket, feljelenteni Orbán Viktort a 2006-os puccskísérlet miatt, a demokrácia felszámolása és egyszemélyi hatalomra törés miatt, a költségtérítési hiénákat csalás miatt, a zöldeknek meg ott kellene hisztériázni a Kossuth tér fái miatt.
Össze kellene vetni Kubatov mai szerepét Torgyán hajdani szerepével a Fradi körül, kriminalizálni a szurkolótáborokat, megvádolni őket hivatalosan is a 2006-os puccskísérlet miatt, követelve egy hatékony törvényt a randalírozás ellen.
Rá kellene ragasztani a kormányra a „gazdagok kormánya” címkét, és még ezer dolgot, alacsony költségvetéssel, magas hatékonysággal.
Még csak hazudni sem kellene, csak kitalálni, megszervezni, megvalósítani.
Persze, ez munkával jár, méghozzá unalmas aprómunkával, öregasszonyokkal való bíbelődéssel, ennél azért egyszerűbb elmondani egy-egy beszédet magánegyházunk hívei előtt, aztán fürdőzgetni kicsit a hazai medence langymelegében, bizton tudva, hogy a mi medencénkben nincsen cápa.
És kellene csapatot és szervezetet építeni, mert ki a fene fogja megmondani az esetleges társadalmi aktivistáknak a kampányban, hogy mi lesz a teendőjük, ki fogja koordinálni a munkájukat - vagy majd az is, ahogy esik, úgy puffan?
Azt mondják, nem kell szervezet, választók kellenek, csakhogy azok nem úgy nőnek, mint a dudva, azokat meg kell keresni, fel kell keresni és meg kell győzni, hogy érdemes elmenni a választásokra és a mieinkre szavazni, mert ha győzünk, az pozitív változást hoz az életükbe – és meg is kell tudni mondani, hogy mi lesz az a pozitív változás.
Ehelyett van a tökölődés, a szavazóbázis és az aktivisták mélységes lenézése és elhanyagolása.
Van ember, aki komolyan azt képzeli, hogy ezeket elég lesz majd decemberben, a két ünnep között szervezni?
A szocialisták nagy előnye mindig a szervezettség volt, de hol van ez már?
Amikor a DK elvált a szocialistáktól, volt vagy tízezer tagja és szimpatizánsa, mára hova lettek ezek?
Hol a Milla, hol a 4K, hol vannak a többiek?
Tudna valaki a Párbeszéd Magyarországért formációról valamit, bármit is, ha képviselői nem ülnének a Parlamentben?
Baráti társaságokkal itt nyerni nem lehet, de ezek magjai lehetnének egy széles aktivista-hálózatnak.
Nagy kár, hogy ebben a szedett–vedett seregben csak a tábornoki pozíciókra akadnak jelentkezők, markotányos vagy lövész senki sem szeretne lenni.
Bajnainak pedig el kellene mondani, hogy vagy csatlakozik, vagy ottmarad az út szélén, legőszintébb sajnálatunkra.
Egyszer végre színt kellene már mindenkinek vallani.
Szerintem már így is kifutottunk minden ésszerű határidőből.
:O)))