.................Elindult az Élet Menete.
… A lépések a Visegrádi utcánál is hallatszottak, csütörtök volt, október 25, délelőtt ¾ 12, 1944.
Vagy nem is 25 volt? Csoszogtak a léptek, a Duna csobbanva mosta a rakpartot, a Margitsziget oldalán a kövek felett gőzölgött a hideg folyóba csorgó hőforrások vize, a szél záptojás szagú leheletüket a körúton görgette végig a hídtól a tér felé. A körúton nyüzsgött a nép, a csoszogó léptekre nem figyeltek és
.. a sortüzek hangjára is csak
.. néhányan emelték fel fejüket,
míg mások fekete ruhájukban,
fénylő csizmájukban, derékszíjban akasztott
hüvelykkel elégedetten mosolyogtak.
*
.. akkor csütörtökön, délelőtt, október 25, ¾ 12 kor, 56-ban is eldördültek a sortüzek és a körúton csak kevesen kapták fel a fejüket. A parlament felől ropogtak a lövések, aztán csend lett, ájult, néma csend. Majd felsikoltott az ég, üvöltés rázta a várost, aztán újra csend lett.
… Állok a platán helyén, ahol valamikor álltam. Nem hallom a lépteket, nem hallom a fegyverek dörgését.
… Lehunyom a szemem és látom, a Duna parton feltartott kézzel mennek az emberek. Talpuk nem éri a földet nincs nesz sem, a lég sem rezzen,
.. csak fülemben hallom a sortüzet,
csobban a víz, mintha egy sikoltást
hozna a szél valamerről
…. És aztán néma csend.
Európa rádiói bömbölik a következő 10 perc slágerét.
… Híreket mondanak. Levelet írt, pártot alapított, egyeztetnek majd,
Arra kelet felé egy alak emelkedik fel.
Gimnasztyorkáját meglebbenti a szél …
…
Csend van. Kinyitom a szemem.
A felhők árnyéka kergetődzik a vízen.