Walk easy

walk slow

https://www.youtube.com/watch?v=bEvgnrHSHcM

Olvasom a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület legutóbbi hírlevelében, hogy napjainkban már jeladóval felszerelt vándormadárnak sem célszerű lenni.

Történt ugyanis, hogy Egyiptomban egy ilyen Magyarországról származó – Ménes nevű – gólyánkat befogták, és egy éjszakán át a rendőrség őrizetében tartották.

Miután a helyi természetvédők tisztázták a rendőrségen a gólya ártatlanságát, átvehették, majd elengedték.

De Ménesnek nem volt szerencséje. Egyiptomban ugyanis a szegényebb sorban lévők vadásznak a nagytestű madarakra, és ez alól a jeladókkal ellátott vándormadarak – jelesül Ménes sem volt - kivétel. Az Egyiptomi Környezetvédelmi Ügynökség egyik munkatársának tájékoztatása szerint, egy ilyen család, Ménest - az elengedése után - levadászta, és jó étvággyal elfogyasztotta.

http://mme.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2201

* és a tél újra jön

Csoki haverkodik

Az idén temérdek szilva termett.Főztem be kétszer is lekvárt amit vagy 4 évig eszünk.Ennek ellenére rengeteg volt a fákon.Gondoltam ha lehullik megint cefre szag lesz hetekig,inkább leszedem,kimagvalom és két nagy kondérban erjedjen ne a fa alatt.Ha már a vezírünk megengedte a pálesz főzést,nosza belevágok.Csak megsúgom hogy az átkosban többször is főztem ki sutyiban.Szóval olyan 50 kiló szilvát dolgoztam fel erjedni.Az ujjaim meghülyültek a sok magvalástól de mára azt mondom megérte.A múlt hét vége felé nekiálltunk kifőzni.A párom eszkábált egy főzőmasinát amit a kútból hűtöttünk nagyon hideg vízzel.Napi egy adagot főztünk ki mert ráment fél nap mire lement a java.Ráértünk vele,nem hajtott a tatár.Azt hozzáteszem hogy a párom igen károgott hogy mi a fenének a cefre mert ő biztosan nem fog vele kínlódni.Mondom neki majd én kínlódok annak ellenére hogy semmifélét nem iszok meg a szódavízen és a tiszta vízen kívül.Summa summárom,lett cakk-pakk bő 7 lityi pálesz de oly erős,pedig csak a nyelvem hegyével megnyaltam a kanalat hogy elzsibbadt a nyelvem tőle.Ez biz a elég lesz egész évre ha vendégjárás van,no meg persze kap a rokonság is belőle.Hát kedves Feleim ez az egy dolog az amit köszönhetek vezírünknek mert nem kellett sutyiba kifőznünk.Akárhogy töröm a fejem nem jut eszembe semmi más jótette nekijje, annál több rossz.Szerintem ezt is csak azért engedte meg a népének mert szereti a jóféle pályinkát és néhanapján be is seggel tőle.Gondoltam rá bár lenne lehetőségem a rézelejét elküldeni nékije hátha megfúlna tőle de biztosan van előkostólója mint a királyoknak volt és rajta kívül nem akartam senki másnak ártani.Így hát ki lett öntve.Az az egy vigasztal hogy örökké ő sem él főleg ha elveszti a választásokat mert akkor őt bizony megüti a guta de jobb esetben is zárt osztályra kerül egy életre.No lám! Már megint a politika holott pályinkáról akartam csak regélni.

1973.09.11.

Fotó: 2013. szeptember 11. - délután

Örömmel kezdem rövid írásomat a közmondással:„Minden jó, ha vége jó!”. Megelégedéssel nyugtázhattam, hogy mégse tehet meg bárki bármit a Világörökség részét képező Andrássy úton.

A történetet mindenki ismeri: bocsánatot kért Illés Zoltán államtitkár Szél Bernadett képviselőtől, amiért az országgyűlésben azt találta neki mondani: Attól, hogy Ön szép, még nem következik az, hogy okos.

Amiben, mellesleg van valami. Illés Zoltán például se nem szép, se nem okos. Viszont bunkó, amiért ilyet mondott.

Másnap aztán bocsánatot kért. Sms-ben, mert macsóéknál ez a trendi. „Megkövetem Önt a lovagiasság szabályai szerint” írta Illés az sms-ben. Ahelyett, hogy kiállt volna a parlamentben, vagy legalább a tévében mondott volna néhány szót.

Mindenesetre elolvastuk Illés államtitkár sms-ét, tanulmányoztuk alaposan, majd lefordítottuk magyarra.

Helló, te Berni, vagy hogy a lópikulába hívnak. Mink itt ugye, most a pártra gondolok, nem szokjuk tudni a nők nevét. Megjegyezhetnénk, ha akarnánk, mert okosak vagyunk, de nem tartjuk fontosnak. Nálunk a nő nem azért van, hogy megjegyezzük a nevüket.

Hanem, azért, hogy mindég tudja, hol a helye. Ha meg nem tudja, megmutatjuk neki. Megvannak a módszereink. Balog Jóska barátom például a vak komondorra esküszik. Azon tudnak átesni a legjobban a renitens nőneműek. De van, aki a süket tacskókat díjazza. Ha bekenik szappannal a süket tacskó hátát, át sem kell esni rajta, elég rálépni, aztán akkorát taknyol az illető női hölgy, hogy a padló adja a másikat.

Említhetném a Varga Pistát. Tudod te kiscsibém, hogy melyik az! Amelyik azt mondta, hogy nem lenne annyi családon belüli erőszak, ha a nők többet szülnének. Igazat beszélt a Pista. Amíg szülnek, nem verjük őket, emberség is van a világon. Amikor már nem szülnek, akkor már oda lehet csapni nekik, de akkor is csak tenyérrel. Ököllel leginkább csak végszükség esetén, vagy ha már nagyon rászolgáltak.

Láttam a parlamentben, mennyire csodálkoztál, hogy mit mondtam. Nagy hiba volt picinyem. Nem kellett volna csodálkoznod. Nálunk ugyanis ez a normális üzemmenet. Mink odahaza is így beszélünk. Anyánkkal, feleségünkkel, leánygyermekünkkel.

Ajánlom figyelmedbe Kósa Lajost, a debreceni polgármestert. Ő aztán tudja a dörgést, annak az IMF-es csajnak, az Irinának is, hogy megmondta: az a kedves ukrán hölgy.

Ebből látszik, hogy a Lajos egy úriember. Le is kurvázhatta volna az IMF magyarországi irodavezetőjét, mégsem tette. Mert a Lajosnak volt neveltetése. Jó, a buzikat nem szereti, de amúgy tényleg jó srác.

Azt mondjuk, belátom, hogy nem vagyok a szavak embere. Én a vizeket szeretem, meg a fákat. Nem mindegyik fát, csak azt, amelyik a mi fánk. Tudod, néhány évvel ezelőtt is, hogy vertem a nyálam – bocs, de mink itt a frakcióban ezt így mondjuk – amikor ki akartak vágni néhány fát Budapesten, a Nagymező utcában. Mélygarázs lett volna ott, rendezett környezet, jól működő tömegközlekedés. De mi ezt megakadályoztuk, mert nem akartuk, kisanyám.

A Kossuth téren ott engedtük a favágást. Csöndben az éj leple alatt, sunyin vágtuk ki a fákat. Azokért a fákért nem volt kár. Ezt onnan tudom, mert mink mindig tudjuk, hogy mi a jó, és mi az, ami nem. Véssed jól az agyadba butatyúk. És ne panaszkodjál a Kövér Lacinál, mert az egyrészt a mi kutyánk kölyke, másfelől meg, ha sokat ugrálsz, akkor elmondok neked egy szőke nős viccet. Ha meg még ettől se férsz a bőrödbe, megkérem a Selmeczi Gabit, hogy mosolyogjon rád.

Jó, ezt talán mégsem, ennyire azért nem vagyok bunkó. Csak jelezni szerettem volna, hogy megtehetném.

Mondtam már, hogy jó vagy nálam, baby?

azaz miket is beszélek itt?.. minden évben van már jóideje, csakhogy az idei igazán igazira sikeredett... és ez most hétvégén volt, tehát még azért ne legyen legenda!

pár képen próbálom érzékeltetni a hangulatot (ami nem mindig az én számize vagy izlésem szerinti, pedig szeretem a hagymát...de a vásárokat,  csak megszoritásokkal)

a szinpadi programjaikból Gerendásé vonzott (de arról majd külön -  s anyu "helyett" mintegy meghallgattam az Apostol együttest is... ("Nehéz a boldogságtól búcsút venni..." hm... hm... már hány évtizede is...)

Irigy Hónaljmirigy (még leirni is borzadály, meg Beatrice, Nagy Feróval mégse az én világom... De azért kisérletezgettem. A sültkolbász viszont finom volt "Szent Pétör serpenyőjéből"....és a makói forgatós táncegyüttest is szivesen néztem, hogy ropták (még diákszinpadi emlékeket is felidézett a legifjabbak csoportja)...És jó volt sétálgatni, nézelődni, a kézműves bódék közt, beszélgetni régi ismerősökkel, az egész főtéren... Kellemes volt az idő és a hangulat... Gratulálok és köszönöm, azoknak akiket illet... (megkiséreltem megtenni a főszervezőnek, de úgy rohant, még akkor is, hogy meg se tudott állni...)

ez a fürdő - csak a hagyymakupolák miatt itt...

Gerendás "gitárjába kapaszkodik"

gyerekjátszóhely

a Forgató együttes ifjai - fent és lent

fiúk - lányok

vásári kikiáltók

unokabátyám , Kanadából

vásársor

az Apostol együttesből csak a kalap széle (annyian takarják!)

önarckép

több mint kalap ezúttal

a szökőkút vizcseppjein át

második  nap is napsütésben, tán még nagyobb tömeg

Öcsi szobor talapzata, mint páholy

dijkiosztás (hagymalovaggal)(én is rájuk szavaztam!)

kikiáltók szines köpenyben

ami  majdnem elsodort

Beatice koncerten annyian, hogy a tekintetem inkább a fákra menekül

Nagy Fero (nem idézem)

a szökőkút peremének páholyáról

búcsúkép (mégtart a koncert, én megyek)(egy év mulva ugyanitt?!)

Alábbi szösszenet ma két éve, szeptemberben jelent meg. Újra közreadom, lévén Mária nap, és halálának évfordulója is közeleg.

Úgy gondolom, ehhez nem kell semmi...sem komment, sem szó, sem hang, csak fül... még jó fül sem kell... csak csönd, és hallgatni ezt a csodát. Mert ez az...

Aki másra is kíváncsi e csodahangú énekessel kapcsolatban, az itt megtalálja.

Akinek van rá ideje, hallgassa meg a többit is...Nem fog csalódni. Mert nem lehet csalódni...Ami jó, az jó...Aki zseniális, az az...

Ajánlom e bejegyzést N. Máriának, kedves kolléganőmnek.

Sajnálattal olvasom némely kolléga hozzászólásában, hogy a jó tetteket, hasznos, korrekt szolgáltatásokat reklámnak tekintik a blogomban. Joguk van ehhez. Tegyék. Ennek ellenére nem tudom elhallgatni a közlésre szánt PÉLDAÉRTÉKŰ JÓ CSELEKEDETET!

Az alábbi banki ajánlattételt küldték meg részemre.

"Eszerint a fennálló tartozás 2/3-ad részét a Bank elengedi, és 1/3-ad rész megfizetése esetén a kölcsönszerződést lezárja.

Ahelyett, hogy Patai Mihály összevissza beszélne és riogatna, megbeszélhetné bankjaival azt, hogy az eddig tanúsított magatartásuk miatt  tisztességesnek tűnő ajánlatot egységesen tegyék meg minden adósnak tekintet nélkül arra, hogy lakáscélú, vagy nem.

Az adósok pedig elgondolkozhatnak azon, hogy ilyen körülmények között lemondanak-e a kártérítési igényükről vagy sem.

A fennmaradó részt pedig egy olyan fajta forintkölcsönnek adósok részére történő biztosítása által gondolom megfizetni, amit Matolcsy Elnök úr az elmúlt hónapokban hangoztatott.

Így mutassa meg a Magyar Állam azt, hogy ténylegesen segíteni akar az adósoknak, illetve a bankok pedig egyszer az életben megmutathatják azt, hogy nem veszik semmibe a magyar embereket."

(L.Gy.)

egyéb unortodox nyalánkságok

Sport-örült fülkések ódzkodnak a versenyképességtől is. Vagy csak az NGM-ben eldurvult az unortodoxia

Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára a Brand Festival 2013 című konferencián tartott előadásában, szerdán Budapesten arról kezdett el zagyválni, hogy „ a versenyképesség veszélyes rögeszme, különösen egy kis ország számára”.

Na jó, ezt annak kapcsán tette, hogy a közelmúltban vált ismerté, hogy: a World Economic Forum legutóbbi rangsorában Magyarország a 60. helyről a 63. helyre esett vissza.

Majd igazolandó elgurult gyógyszerét, arról értekezett, hogyaszongya: „A magyar kormány négy területen jelentős reformokat hajtott végre, intézményi, adózási, munkaerő-piaci és területi-regionális szinteken. Most az a legfontosabb, hogy Magyarország a magasabb hozzáadott értékű termelés felé mozduljon el.”.

(nos, kétségtelen, hogy orbánék ennek a veszélyes rögeszmének rabjai. oly annyira, hogy még a „reformokról” is rögeszmésen nyilatkoznak. egyet kérdeznék, fidesznyikek: oszt honnan a 3,14csából fog származni a hozzáadott érték a termelésben? mert olyan a „húzóágazat” mezőgazdaságban nincs, az autóiparunkban se, a dunai vasmű mégúgyse, a gyulai és pápai húskombinát meg max. hozzáadott paprikával és fűszerkeverékkel büszkélkedhet, nem hozzáadott értékkel! nulla iparból hogy’ a bánatban akarnak hozzáadott értéket vizionálni? persze, nagyot álmodni, azt lehet. a szerk. megjegyzése)

Magyarország nem csak jobban teljesít, de egyenesen rekordokat döntöget! Az egészségügyben feltétlenül igaz:

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legfrissebb jelentése szerint: „soha ilyen hosszú ideig nem kellett várakozni. Jelenleg több mint 70 ezer ember vár egészségügyi beavatkozásra, a legtöbben szürkehályog műtétre, térd-, illetve csípőprotézis-beültetésre, és van ahol négy és fél év a várakozási idő.”.

(mindez rongyos háromszáz forintért nyaltátok ki magatoknak, birka népszavazók! remélem, ti is ott döglődtök a sor végén! a szerk. megjegyzése)

A ló másik oldalán. Úgy tűnik, Kövér elvtike csupán megcsillogtatta bornírt bugyutaságát

Mint ismeretes, Országgyűlés elnöke az elmúlt napokban tett  kritikákat és vitákat kiváltó nyilatkozatot, melyben arról zagyvált, hogy a jövőben érdemes újragondolni a törvényhozás és az alacsonyabb, rendeleti szintű jogalkotás arányait.

Hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azaz Kövér értette félre a Századvég javaslatait, vagy a derék milliárdokkal bőven kitömött intézmény igyekszik elsimítani a botrányt, azt nem tudom.

A Századvég Alapítvány szakértői az MTI-hez tegnap eljuttatott közleményükben jelezték, hogy „a következő parlamenti ciklus jelentős változásokat fog hozni, 2014-ben csökken a képviselők száma, és főállásúak lesznek. Az átalakuló parlament szakszerűbb és hatékonyabb működésével összefüggésben célszerű lehet a jelenleg túlburjánzó törvényi szabályozás alapos áttekintése és a túlszabályozottság megszüntetése.”.

A magam részéről a dologban nagyobb pikantériának tartom a Köteles-Kövér baromságánál azt a hivatkozást, ami lényegében túl magas szintre hozott szabályozást ostorozza. Annál is inkább, hogy ez idáig igen csak csöndben voltak, mikor az alkotmányban, akarom mondani, az alaptörvényben kodifikáltak olyan dolgokat, amire egy miniszteri utasítás is bőven elegendő lett volna!

(csakhogy, miniszterek jönnek, miniszterek mennek. a franc se tudja, a következő milyen utasítást fog kiadni. ám a márványsajt szilárdságú – és legalább olyan büdös – alapizé, mint tudjuk, kőbe vésett, és csak merő véletlenségből került immár ötödször is módosításra. ha abban foglalják ezeket a diktatórikus dolgokat, akkor azt, ugyebár, demokratikus úton megváltoztatni csak hasonló többséggel lehet. csakhogy, ki nem sz@rja le a demokratikus utat, ha orbánék e tárgyban való ürítési szokásait látjuk? a szerk. megjegyzése)

Róna György jegyzete

Ha barangolunk a neten olyan politikai csoportosulással találkozunk, mint például a Latin – Amerikai Társaság-, a Népi Front-, a Munkáspárt 2006-, és ki tudja még mi mennyi, kisebb-nagyobb társaság, akikről szinte semmit nem hallani a médiában.

A kutya se foglalkozik velük.

Mégis vannak, élnek, dolgoznak, teszik a napi munkájukat, hol elégedettek, hol elégedetlenek ezzel, vagy azzal a helyzettel.

Ezeknek a szervezeteknek a tagjai is SZAVAZÓ POLGÁROK! Jövőre Ők is szavazni fognak!

Mégsem tudunk arról, hogy valamelyik ilyen szervezet vezetősége, elnöke, reklamálna, hogy Őt – Őket –, a képviselőjüket, miért nem veszik be az MSZP-EYÜTT tömörülésbe?

Megszokták már, hogy mellőzik őket. Nem szalonképesek. Feltételezhetően a finnyásabb „nagyobb pártok vezetői”, nem alacsonyodnak le hozzájuk, hogy egyáltalán szóba álljanak velük.

Érdekes módon, arról sem hallok, hogy ezek a „nem ismert, hangjukat alig hallható pártok-, szervezetek vezetői” reklamálnának ezért a felettük való elnézésért.

Pedig Ők is ott lesznek jövőre a szavazó urnáknál, és szavazni fognak. Attól függően, hogy mennyire elégedettek, vagy nem a jelenlegi kurzussal.

És ha NEM ELÉGEDETTEK, akkor vajon kire szavaznak?

Nyilván arra, és oda, ahol azt sejtik, remélik, hogy eredményt érnek el, és leválthatják a jelenlegi kormányt.

Az esetleges győzelem esetén nem fognak kérni, követelni maguknak semmit, csak remélik majd, hogy jobb, szebb lesz a sorsuk, az ország sorsa.

Ezzel szemben mit látunk a mi „nagy”, „értelmes”, és „szép” egyik-másik pártunk vezetőitől, akik valamilyen valós-, vagy politikai célszerűségi okok miatt kiesni látszanak az EGYÜTT-MSZP duó kegyeiből?

A SÉRTŐDÖTTSÉGET!

A „külön indulást!”

Pedig hányszor hallottuk TŐLÜK is az összefogás szükségességét. Hogy őket NEM ÉRDEKLIK A SZEMÉLYI AMBICIÓK, csak az ország érdekét, az Orbán kormány eltűnését akarják, és azt tartják szemük előtt.

Ha ez igaz lenne, és nem a személyi sértődöttség motiválnák ezeket a „vezetőket”, akkor most félre tennék a „csalódottságukat” a „pártérdeküket”, és tennék azt, amit – MINDEN ELLENZÉKINEK - erkölcsi kötelessége tenni.

A 2014. évi választásokon NEM LEHET MÁS VÁLASZTÁS MINT VAGY A jelenlegi KORMÁNYPÁRTOKRA -, VAGY AZ EGYÜTT-MSZP duóra VALÓ SZAVAZÁS!

Nem lesz, nem lehet(!) jobb-, meg baloldali-, csak FIDESZ-KDNP., vagy EGYÜTT-MSZP s z a v a z ó!

AKI  NEM  GY  GONDOLKODIK,  AZ  A  2014. évi  VÁLASZTÁS ESTÉLYÉN  MÉLY  MEGHAJLÁSSAL   GRATULÁLHAT  ORBÁN VIKTORNAK  A  VÁLASZTÁSI  GYŐZELMÉHEZ.

Gyertek velem egy sétára Rockcliffe Parkba. Lefordítva: Szikla-orom Park.  
Felteszem képeimet amit tavasszal és most nemrégen készítettem. Persze a legszebb talán egy hónap múlva lesz amikor az őszi színek dominálnak.  
Rockcliffe Park tele van nagy fákkal, sok árnyékkal.

Ugyan Ottawa belvárosához nagyon közel van, hivatalosan 1926 és 2001 között saját “faluként” létezett. Hasonlóan a Rózsadombhoz, kicsit magasabban fekszik mint a város és néhány helyen van szép kilátás, ebben az esetben az Ottawa folyóra.

Ottawa vitathatatlanul leggazdagabb szomszédsága. Itt van az államfő rezidenciája egy hatalmas park közepén, a miniszterelnök és a hivatalos ellenzék vezetőjének a háza és számos gazdag ország nagykövetének a rezidenciája. Ottawa két patinás privát iskolája is itt van, a fiúknak az Ashbury College, a leányoknak az Elmwood.  
 
Szóval ezek lehetnek szomszédaid, ha meg tudod magadnak engedni a magas ház árakat. Persze akadnak bőven akiknek van erre pénze, sőt olyanok is akik vétel után az ott levő házat lerombolják és újat építenek. Egypár nemigen illik bele ebbe a környezetbe, (szerintem), túl nagy, vagy túl csiri-csáré. 

Az én ízlésemnek ez a szomszédság kicsit steril. Nincsenek járdák, üzletek, irodák éttermek, kocsmák. Szigorúan ott lakásra van zónázva. Házad egy részét nem alakíthatod át bérlesre. A szemeted nem rakod ki, a szemetes bejön és a garázsod mellől hozza ki. Magasabb adóért. Nem árulhatod használt bútoraidat/cuccaidat a kertedből, amit itt garázs sale-nek hívnak. Isten mentsen hogy a mosást hátul a kertedbe kiakasszad. Tilos! 
 
De sétára a kutyáddal nagyon alkalmas. Menjünk.  

Szeged 2013. szeptember 12.

Miértek

Véletlen tanúja voltam nemrég egy kis jelenetnek a Mikszáth Kálmán utcában. Egy sírásra görbülő szájú, 4 éves forma kisfiút az előtte guggoló apuka e szavakkal korholt, miközben a port paskolta le annak ruhájáról.

-Miért nézel hátra? Miért kell mindent megnézni?

Biztosan elbámészkodott a kisöreg és valószínűleg hasra esett. Ahogy elhaladtam mellettük, elgondolkodtam, íme, így nevelnek a mindenre nyitott kis emberpalántákból szűklátókörű, magába forduló felnőtteket.

Néhány lépés után visszafordultam, s láttam, amint az apa és gyermeke kézenfogva elindultak a játszótér felé. Ekkor botlottam meg és estem akkorát, hogy csak na.

Méhes János

Elöljáróban annyit hogy ezt ma kaptam és most megosztom veletek.

Szóltam, hogy jönnek a
fasiszta celebek,

szóltam, hogy
nem lesz jó, ha a szart lenyeled,

szóltam, hogy
ki fogják lopni a szemedet,

azt mondtad,
nyugi, mert ezek nem ilyenek.

Szóltam, hogy
te leszel bűnbak a bankoknál,

szóltam, hogy
rosszabb lesz Budapest Bangkoknál,

szóltam, hogy
leköpnek költői esteden,

azt mondtad,
nem kéne ördögöt festenem.

Szóltam, hogy
ki fogják rúgni a mamádat,

szóltam, hogy
elő lesz írva az alázat,

szóltam, hogy
nevükre íratják hazádat,

azt mondtad,
nem eshet meg ez a gyalázat.

Szóltam, hogy
több lesz az erőszak szervezet,

szóltam, hogy
lapít majd minden szakszervezet,

szóltam, hogy
lesz majd itt bankszámla zárolás,

azt mondtad,
unalmas már ez a károgás.

Szóltam, hogy
te leszel hibás az árvízért,

szóltam, hogy
nem kapsz majd gyufát se száztízért,

szóltam, hogy
rajtad verik le a havazást,

azt mondtad,
hagyjam már abba a savazást.

Szóltam, hogy
viszi az egyház a sulikat,

szóltam, hogy
mérnökök helyett majd kulikat

képeznek
ezerrel, s bezárják a gyárat,

azt mondtad,
ilyen a kereslet-kínálat.

Szóltam, hogy
felbontják minden leveled,

szóltam, hogy
feltörlik a padlót teveled,

szóltam, hogy
nem lesz a várad a te házad,

azt mondtad,
béke van, nyugi, ne parázzak.

Azt mondtad,
nem érint téged, ha úgy lesz se,

azt mondtad,
védje meg magát a férgese,

azt mondtad,
ráérek, hiszem, ha látom,

így jártál,
megszoptad, édes barátom.

125 éve, 1888. szeptember 12-én született egy író, kire nézve a "sokoldalú" egy nagyon enyhe jelzőnek számít.

" Kerékgyártó István szerint: „Ha nem a tizenkilencedik század végén születik, hanem a régi korok valamelyikében, amikor még nem vált el egymástól költészet, zene, ének és tánc, bizonnyal vándor énekmondó, igric lett volna."

Én azt mondom: jó fej lehetett!

Festő szeretett volna lenni, ám mégis az eperjesi jogi akadémiára iratkozott be 1908-ban. Később Budapestre ment, hogy ott legyen joghallgató. Fájdalom, a tandíjat elbulizta, így segédmunkásként dolgozott.
Tehetségét Osváth Ernő segítette. 1910-ben a Nyugat közölte egyik novelláját, majd 1911-ben megjelent első novelláskötete A tavasz napja sütötte címmel. Többszörös Baumgarten-díjas (1929, 1930, 1931, 1934), majd 1949-ben Kossuth-díjat kapott. Legjelentősebb munkája a Kakuk Marci, Egy ceruza története és a Legenda a nyúlpaprikásról.

TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐéletművésznek is sokoldalú volt.

Sokat próbált, sokszínű egyéniségébe - egy ízben börtönbe került(két hónapra), szeméremsértő írása miatt, egyszer pedig öngyilkosságot kísérelt meg - belefért a krimi- és újságírás, a kabaré és még sok más. Ha kellett zenehumorista volt, szerkesztett gyermek rovatot, bárokban lépett fel és ha úgy adódott,a második világháborús üldözötteknek hamis igazolványokat gyártott. Készségesen elvállalta Rákosi 60. szülinapjára, hogy megírjon egy köszöntőt, A nadrágtartógyáros, címmel. Pech, hogy a személyi kultusz honi pápája akár egy nadrágtartógyár reklám-embere is lehetett volna. Állítólag alacsony termete miatt állandóan ilyet viselt. Gyanús lett tehát az író, nagyon gyanús...így Tersánszky minden bizonnyal korszakos írását inkább kihagyták a köszöntőből.
Hogy milyen mélyen élhetett a félelem az emberekben azokban az években, arról álljon itt egy történet, mely egyértelműen bizonyítja, hogy a humor komoly gyógyszer:


Rákosi Mátyás 60. szülinapját követően, az országra szóló ceremónia után nem sokkal két könyvesboltos beszélgetett a börtöncellában:

– Te miért ülsz?
– Mert elfelejtettem kidekorálni a kirakatot Rákosi elvtárs születésnapján. És te?
– Én kidekoráltam ugyan, de Lenin meg Sztálin közé raktam Rákosi képét.
– És ez volt a baj?
– Nem. Csak elfelejtettem a kirakatból kivenni Victor Hugo regényét, a Nyomorultakat.

Ja...el ne felejtsem, feltaláló is volt. A kétágú avar furulya és a biciklifék tökéletesítése fűződik nevéhez...

/Nagybánya 1888. szeptember 12.

A liberalizmus hazánkban a rendszerváltás után kezdett teret nyerni. Az ideológiai vákuumból nőtte ki magát a marxizmus és a kommunista eszme romjain – alapvetően a nyugatos emberjogi liberalizmus teoretikusainak a közvetítésével. Mégis hogy lehet az, hogy a liberalizmus hazánkban nagyjából negyed század alatt megbukott? Hogy lehet az, hogy a választópolgárok tekintélyes része a liberális demokráciát nem kívánja vissza? Erre keresem a választ.

Napjainkban a liberalizmus eszméje az, ami leginkább áthatja a közgondolkodást. Ha belegondolunk, még a jobboldalon is, hiszen az önös „szabadelvűség” praktikus módon ott is megjelenik. A „nem leszünk gyarmat” pedig mi más, mint a szabadságeszme megnyilatkozása? Ha a „baloldalt” nézzük, ott nincs is olyan párt, amelynek ideológiáját (ami szintén nincs) ne hatná át a liberális filozófia – legyen szó akár szocialistákról, akár szociáldemokratákról. A mai világban a liberális filozófia meghatározó és szinte egyeduralkodó – anélkül, hogy tudnánk róla mi az. Hogy lehet valami egyszerre egyeduralkodó és bukott eszme?

Hát egyrészt azért, mert nincs más... A liberalizmus hiánypótló filozófia.

Az átlagember a liberalizmusról szinte nem tud semmit. Az a kevés ismerete, amivel rendelkezik, a középiskolai történelemórán vagy még inkább az irodalomórán ragadt rá. A liberalizmust nagyjából mindenki azonosítani tudja a szabadság-egyenlőség-testvériség triásszal, de itt megáll a tudomány. Ismeretek és gondolatok hiányában a képzeletünkben formáljuk meg a saját liberalizmusunkat, a hiányzó tartalmat pedig a humanizmus fogalmával pótoljuk. A liberalizmusunk tehát személyre szabott és individuális. Ahány ember, annyiféle. Ebben van az ereje, de a bukásának oka is. Nincs benne átfogó egyetemes gondolat.

A liberalizmus bukása az individuális egyén meghasonulását fejezi ki a saját legbelső alapértékeivel. Ebben fejeződik ki a mai kor, az egész észak-atlanti civilizáció, a zsidó-keresztény kultúrkör általános értékválsága.

A liberalizmus kettős természete

A liberalizmus lényegét a köztudat a szabadságeszmében látja. Azt még nagyjából képesek vagyunk értelmezni, hogy mindent szabad, ami más jogát nem sérti, de arra már fittyet hányunk, hogy miért nincsenek kodifikált jogszabályok kevesek korlátlan szabadságának a korlátok közé szorítására. Csak egyetlen példát említek: nem létezik olyan jogszabály, amely a kizsákmányolást korlátozná. Ezáltal nincs is mit megsérteni. Ebben a tekintetben a liberalizmus értelmezhetetlen. Korlátlan szabadságjog az ember ember általi kizsákmányolás!

Erre nem válasz a törvény előtti egyenlőség, hiszen az egyenlőség kevesek jogát jelenti a korlátlan kizsákmányolásra, a sokaságnak pedig ezt kell eltűrnie! Az pedig egyenesen cinikus válasz, hogy te is lehetsz kizsákmányoló. De cinikus válasz az is, hogy te magad is választható vagy és jogod van részt venni a törvényhozásban, azaz törvényjavaslatokat előterjeszteni és szavazni a kizsákmányolást korlátozó törvényekre.

Ennyi önmagában elég a liberalizmus kettős természetének a bizonyítására. Egy olyan filozófiáról van szó, amely egyszerre jelent szabadságeszmét a kevés kiváltságosnak és az elnyomott, háttérbe szorított sokaságnak. Ebben rejlik az összefogás esélye – ha megérjük és elismerjük egymás jogait – és a bukás lehetősége is – ha nem.

Domenico Losurdo – A liberalizmus „antitörténete”

Az elmondottak szemléltetésére szemelvényeket idézek az alcímben szereplő könyvet ismertető írásból, melynek szerzője Lucien Seve. A cikk teljes egészében a Le Monde diplomatique internetes kiadványban olvasható. Sajnos a könyvet eredetiben olvasni nem állt lehetőségemben, így be kell érnem az ismertető írással. Az idézet szövegben a linkeket jómagam helyeztem el.

„Ha valaki liberálisnak vallja magát, az elvben annyit jelent, hogy kiáll az egyéni szabadság védelmében az olyan gondolkodók mellett, mint Hugo Grotius, John Locke, Adam Smith vagy Alexis de Tocquevilleés elveti a politikai abszolutizmust, a beavatkozó voluntarista gazdaságpolitikát és az eszmei intoleranciát. A liberalizmus hatalmas erejű szellemi mozgalom és egyben aktív cselekvés, amely a 16–18. századtól fogva, három dicsőséges forradalom – a németalföldi, az angliai és az amerikai forradalmak – révén a modern történelem alakítója volt. Márpedig éppen a liberalizmus idejére esik a rabszolgaság felvirágzása.

Az amerikai földrészen 1700-ban háromszázezer rabszolga élt, 1800-ban már mintegy hárommillióan voltak, és a tizenkilencedik század közepére számuk még megkétszereződött. Hollandia a gyarmatain csak 1863-ben törölte el a rabszolgaságot. A tizennyolcadik század közepén Angliában volt a legtöbb rabszolga, számuk meghaladta a kilencszázezret. Ráadásul a rabszolgaság legrosszabb fajtájáról van szó: az ún. racial chattel slaveryértelmében a fekete rabszolga leplezetlenül közönséges „bútordarabnak” számít. Nem lehet elképzelni a személyes szabadság ennél durvább megtagadását. Hogy fér mindez össze, hol van itt a hiba?”

„A liberális doktrína születésétől fogva kétarcú volt: az egyéni szabadságról szóló lángoló üzenet kizárólag a polgároknak, a Herrenvolkot alkotó fehér, földbirtokos férfiaknak szólt. A német kifejezést az alapvetően angolszász eszmerendszer a legkisebb szégyenkezés nélkül vette át. Ez nem csak a gyarmatokon élő színesbőrűeket fosztja meg cinikus módon emberi mivoltuktól, hanem az olyan barbárnak bélyegzett népet is, mint az íreket vagy az amerikai indiánokat, de az anyaországokban a szolgálók és a dolgozók tömegeit is, más szóval a lakosság túlnyomó többségét. A liberalizmusnak ez az „antitörténete” anélkül, hogy tagadná az eszmeáramlat fényes oldalát, lerántja a leplet a liberalizmus sötét oldaláról, amelyet a liberális hagiográfia egyébként szüntelenül takargatni igyekszik. Amikor például megtudjuk, s ez csak egy apró részlet a sok közül, hogy John Locke, a nagy liberális filozófus a rabszolgakereskedelem egyik fő irányítójának, a Royal African Companynek a részvényese volt, számos vonatkozásban kezdjük jobban megérteni modern történelmünket.”

„Domenico Losurdo műve tele van olyan idézetekkel, amelyek nagyon sötét árnyat vetnek erre az aranyozott legendára. Ilyen például Tocqueville alábbi néhány mondata, amelyek igazolják az észak-amerikai indiánok kiirtását: „Úgy tűnik, a gondviselés, mely az Újvilág gazdagságának közepébe csöppentette őket, csupán rövid időre engedte meg, hogy élvezzék is azt; mintha csak ideiglenesen tartózkodtak volna ott. A kereskedelem és az ipar kifejlesztésére alkalmas partvidék, a mély folyók, a Mississippi kimeríthetetlen völgye, az egész üres bölcső volt, mely egy nagy nemzetre várt.” ...„Üres bölcső”– egy hírneves szabadelvű ekként legitimálja egy könnyed stílusfordulattal a történelem egyik legsúlyosabb genocídiumát, s ezzel már előre felmentést ad (ez később nagyon is értékesnek bizonyul) azoknak a doktrinereknek, akik szerint Isten „lakatlan földet” ajándékozott a föld nélküli népnek.”

„A szerző ... idézi George Washington vagy John Adams egy-egy mondatát, amely oly árulkodó a rabszolgatartó liberális gyarmati ültetvényesek tizennyolcadik század végi forradalmára nézve: Tudatosan vallják, hogy ők „szabadnak született fehér brit alattvalók”, szívből jövő kiáltással vetik oda az őket elnyomásban tartó angoloknak: „Nem akarunk az ő négereik lenni!” Azonnal a szemünkbe ötlik, hogy a liberális eszme sohasem volt egyetemes érvényű gondolatrendszer. Az egyéni szabadságot egyáltalán nem az egész emberiség számára követelik, csak a kisszámú ki- és megválasztottak – bibliai és polgárjogi értelemben – számára.

Az elmélet sajátos agresszivitása kétségkívül az alapokban gyökerezik. Grotius, a liberális gondolat egyik atyja a tizenhetedik században a legkisebb tétovázás nélkül legitimálja a rabszolgaságot, amikor azt írja, hogy „vannak szolgaságra termett emberek”, s „vadállatoknak” nevezi a holland gyarmatok alattvalóit. „Isten elleni lázadásnak” bélyegezve vallásukat, előre igazolja „a bűnösökkel szembeni” legkegyetlenebb „büntetés” alkalmazását. Szó sincs tehát arról, hogy az agressziót praktikus okok kényszerítették volna ki és csak utólagosan lépett volna be a liberális eszmerendszerbe – a liberális eszme antropológiai arisztokratizmusa magában hordozza a közvetlen szegregáló és elembertelenítő jelleget.

Sok szempontból hasonlóképpen gondolkodik Tocqueville, a francia arisztokrata-demokrata is. Domenico Losurdo tőle az alábbi megállapítást idézi: „Az európai faj az égtől kapott ajándékként vagy saját erőfeszítéseinek eredményeként vitathatatlan fölényre tett szert az emberiség nagy családját alkotó valamennyi fajjal szemben, hogy még az az ember is, aki rossz tulajdonságai s tudatlansága folytán nálunk a társadalmi ranglétra legalsó fokán áll, a vadak körében a legelső”. Manapság többeket megdöbbent a vezető körök képviselői által nyíltan tanúsított kaszt-arrogancia. Az „antitörténelmet” olvasván világossá válik, hogy elsősorban nem az érintettek pszichoszociális tulajdonságáról van szó, hanem magának a liberális doktrínának a lényegéről, illetve a liberalizmusból mindig is következő gyakorlati viselkedésmintáról.

Liberalizmus és demokrácia sohasem voltak szinonimák.

Domenico Losurdo összegezésképpen megállapítja, hogy „olyan diskurzusról van szó, amely kizárólag a szabad emberek közösségének korlátozott, szent köréhez szól” – szent abban az értelemben, ahogy azt az alapvetően az Ószövetségből táplálkozó protestáns vallási-etikai kultúra legitimálja.”

Végezetül még egy bekezdést idézek a cikk végéről – a mai korra kiható érvénye miatt.

„Az Újvilágban a feketékkel szemben alkalmazott bánásmód az „embertelenség nehezen meghaladható csúcsait ostromolta”. Brit-Jamaicában „arra kényszerítettek rabszolgákat, hogy ürítsenek a vétkes rabszolga szájába, akinek aztán négy-öt órára összevarrták az ajkait”. Az Egyesült Államokban az iskolák szünnapot adhattak a tanulóknak, hogy végignézhessenek egy lincselést. Egy Bostonban 1913-ban megjelent könyv címében a fekete kérdés „végső megoldását” (ultimate solution) említi. Ashley Montagu amerikai kutató a rasszizmus és a nácizmus kapcsán azt írja, hogy „a szörnyet, amely akadálytalanul a világra vetette magát, jobbára mi hoztuk létre… és felelősek vagyunk azért, hogy ilyen szörnyűséges alakot ölthetett.””

A liberalizmus fejlődésének trendje

Az elmúlt évszázadok során a liberalizmus is hatalmas fejlődésen ment keresztül. Eltörölték a rabszolgaságot, megvalósult a teljeskörű választójog, a nők elnyerték az egyenjogúságot, hogy csak néhány dolgot említsek. Bár sok dolog csak formálisan oldódott meg, de már ez is óriási fejlődést tükröz.

A mai korban az emberi jogok, a kisebbségi jogok és ezen belül például a szexuális másság jogai kerültek napirendre. De mégis azt kell mondanom, hogy ez a „gumicsont”. Fontosak ezek, sőt nagyon fontosak, mert része azok életminőségének, akiket érint, de messze nem a legfontosabbak. A legfontosabb dologról, a kizsákmányolás felszámolásáról még csak szót sem lehet ejteni. Pedig a jövőben a kirajzolódó fontvonal a szegénység és a gazdagság között fog húzódni. A bérrabszolgaság sem kevésbé kegyetlen dolog, mint a rabszolgaság volt.

Ezért mondjuk azt, hogy a liberalizmus a kapitalizmus filozófiája. Nem a szegények szabadságjogairól szól. Azokról végképp nem! Ezért kell végre észrevenni, hogy a társadalom 2010-ben leszavazta a liberális demokráciát és minden valószínűség szerint le fogja szavazni 2014-ben is! A liberalizmus hazánkban bukott eszme!

A liberalizmus fejlődési trendjében évszázadaokon keresztül megfigyelhető volt egy fokozatos humanizálódás, azonban ebben a trendben határozott töréspont volt a nácizmus megjelenése. A Nürnbergi Perben mintha ez a helyére került volna, de csak mintha. A mai kor neoliberalizmusa (neokonzervativizmusa) egyáltalán nem humánusabb, mint a rabszolgatartó társadalmak kora volt. Akinek nem jut munka, az sokkal rosszabb helyzetben van, mint amiben a rabszolgák valaha is voltak a gyapotültetvényeken. Ők legalább enni kaptak...

A kérdés minden önmagát liberálisnak valló gondolkodónak szól. Képes-e a liberalizmus – akár jobb-, akár baloldali – valódi humanizmusra? Képes-e az egyetemes érvényű emberi jogokat minden ember számára hozzáférhetővé tenni? Leginkább azoknak szól a kérdésem, akik jóhiszeműen liberális elvűek, mert elringatja őket a liberalizmus diszkrét bája és nem látják annak kettős természetét, az árnyoldalát. Akik abban a hitben ringatják magukat, hogy megteremthető egy eszményi liberalizmus, amely mindenki számára szabadságot, egyenlőséget és testvériséget jelent, nem csak keveseknek.

A kérdés azért merül fel, mert a kevesek liberalizmusa a köz javát nem szolgálja. Önös érdekből lehet ragaszkodni a szabadelvűséghez, de egyre többen nyíltan kimondjuk, hogy látjuk benne az önzést! Ha pedig valaki a köz javára szeretne liberális lenni, akkor legyen szíves valamit tenni is a közjó érdekében! De minél előbb, mert elfogy a türelem!

És nagyon bízunk benne, hogy a liberalizmus nem fogja ismét világra hozni szörnyszülött gyermekét, a nácizmust! Mert ez a veszély is benne van a jelenkor válságában!

Szabad-e felemelni nekünk, a szegénységnek a szavunkat a bennünket megillető szabadságjogok nevében? Szabad-e hivatkozni arra, hogy a dolgozónak is joga van a saját munkájával létrehozott eredmény arányos részére?

Ki politizál ebben az országban? Ez a kérdés feltehetően nevetséges itt, ezen a felületen, ahol elég sokan kifejtik nézeteiket. Mégis, gondoljunk bele, hányan vannak itt, és a legmerészebb számot vessük egybe a választásra jogosultakéval.

Már majdnem mindenki elmondta nézeteit a jelenlegi kormányzó erőkkel szembeni összefogásról. Van, amivel egyetértek, van, amit megmosolygok, van, ami ciccegésre késztet, de az esetek nagyobb hányadában tiszteltben tartom mások véleményét.

Azonban mindig elakadok annál a felvetésnél, hogy programnak nem elég az, hogy Viktornak mennie kell, valamit ajánlani is kell helyette az embereknek. Tényleg? Ugyan mit ajánlottak a jelenleg regnálók azon túl, hogy a haza nem lehet ellenzékben, ezeknek menniük kell?

Volt bármilyen komolyan vehető programja bármelyik pártnak?

Félreértés ne essék, az én értékelésem szerint az olyan kijelentések, hogy fontosnak tekintjük a középosztály megerősítését, középpontba állítjuk a munkahelyteremtést, több rendőr lesz az utakon, hogy érezhetően javuljon a közbiztonság… bla bla bla… - szóval ez a halmaz számok, pontos menetrend és tervek nélkül nem komoly program, hanem ötletroham, még inkább hablaty, amit órákon keresztül képes vagyok prezentálni bármely érdeklődőnek, különösebb erőfeszítés nélkül.

Egy párt jelentkezett ténylegesen értékelhető gazdasági elképzelésekkel – a tartalmat most nem minősítem, mert nem az a lényeg -, nem is érte el még a bekerülési küszöböt sem.

Az emberek meg nyelnek és hallgatnak. Mennyi minden történt is az elmúlt években, amire nem volt érdemi válasz, nem mozdultak meg igazi tömegek? Szóvá tették, morogtak, kiröhögték, lesöpörték, elfelejtették.

Indok persze mindig van. Legutóbb arra kaptam föl a fejem, amikor ama bizonyos két tannyelvű gimnázium történetét olvasva szembesültem vele, a pedagógusoknak lenne mondanivalója, de névvel nem vállalják, mert ugye ma már mindenütt a KLIK a munkáltató, akit egy helyről kirúgnak, másutt sem kap munkát, a szülőknek lenne mondanivalója, de névvel nem vállalják, mert ugye, akkor azt a gyereken bosszulják meg, és nem akarja tönkretenni az életét. A gyerek meg nem hülye, pontosan azt tanulja meg, amit lát. A pedagógus sunnyog, apu-anyu sunnyog. Hát vagy elmegy nagyon gyorsan ebből az országból, ha teheti, vagy ő is csak otthon morog, biztos közegben.

Volt anno egy zseniális tanárom. Szociológus. Beszámolt egy vizsgálatról, amelyik különböző időpontokat kiemelve összehasonlította, melyek azok a témák, amelyek a leggyakrabban megjelennek a lapok olvasói leveleiben, és a legerőteljesebb vitákat, indulatokat generálják.

Mindig ugyanaz volt. Lehet tippelni, hagyok kis időt.

Egy… kettő… három:

A kutyaszar az utcán.

Valamiért az a benyomásom, újra efelé tartunk.

Amúgy, ma a Hunyadi téri piacon vásároltam, utána elsétáltam a hatodik kerületi önkormányzat épülete mellett. Több emeletnyi magasságot elfoglal egy molinó, amelyiken felsorolják, hogy hányszor takarítják az utcákat, mennyi virágtövet ültettek ki a parkokba.

Rend van (eltüntetjük a hajléktalanokat is), meg tisztaság! Itt a szép új világ! Lehet megint tippelni: Ki fogja megnyerni a választásokat?