Jung Titokzatos jelek az égen című, 1959-ben írt könyvéből (87. oldaltól)
Tény, hogy diktatórikus államban az alattvaló nélkülözi az egyéni szabadságot, és további tény, hogy ilyen irányú politikai fejlődés fenyeget bennünket, és nem vagyunk biztosak a megfelelő védekező eszközök felől. Ezért teljes közvetlenségében szegeződik nekünk a kérdés: hagyjuk, hogy megfosszanak bennünket egyéni szabadságunktól? Mit tehetünk, hogy az ilyen irányú fejlődést megakadályozzuk?
Az ember kollektív rendszabályokat keres, és ezzel az eltömegesedést támogatja, vagyis éppen azt, amit le akar küzdeni. Minden kollektív rendszabálynak az eltömegesedést támogató hatásával szemben csak egy eszköz van: az individuum hangsúlyozása és értékének növelése. Ehhez a szemlélet megváltoztatására, mégpedig az egész ember tényleges elismerésére van szükség. Ez csak az egyes ember feladata lehet, és az egyes embernél kell elkezdődnie, hogy valóságos legyen….A nagy politikai és társadalmi szervezetek nem válhatnak öncéllá, ideiglenes szükségmegoldásként kell funkcionálniuk. Ahogyan az Egyesült Államok szükségesnek tartotta, hogy szétzúzza a nagy trösztöket, idővel szükségesnek bizonyul majd az óriásszervezetek lebontásának tendenciája, mert ezek a szervezetek rákfeneként szétmarják az emberi természetet, amennyiben öncéllá válnak, és ezáltal autonómiára tesznek szert. Ettől kezdve fölébe nőnek az embernek, és kicsúsznak ellenőrzése alól. Az ember e szervezetek áldozatává válik, és egy gazdátlanná vált eszme agyrémének rabja lesz. Ennek a veszélynek ki van téve minden nagy szervezet, amelyben az individuum elsikkad. Ezzel az életbevágó fenyegetéssel szemben minden jel szerint csak egy eszköz hatásos, mégpedig az individuum „felértékelése”.
Ezt a nagyon fontos akciót azonban nem lehet önhatalmúlag, vagyis szándékosan és belátás alapján végrehajtani, mivel ehhez az egyes ember túlságosan kicsiny és gyenge. Ehhez inkább akarat nélküli hitre, úgyszólván metafizikai parancsra van szükség, amilyent mesterségesen, vagyis szándékosan és belátás alapján senki nem tud produkálni. Efféle domináns csak spontán módon jöhet létre.
Mit is írt Csíkszentmihályi MihályA fejlődés útjai című könyvében?
A >>mém<< fogalmát mintegy húsz évvel ezelőtt vezette be a brit biológus, Richard Dawkins. A kulturális információ egységeként határozta meg. A mém hasonló hatással van a társadalomra, mint a génekben kémiai úton kódolt utasítások az emberi szervezetre. Az elnevezés a görög, utánzást jelentő mimezis szóból ered, s ahogy Dawkins rámutat, a kulturális parancsok példamutatással és utánzással öröklődnek egyik nemzedékről a másikra,...
Létrejöttének pillanatában a mém az emberi szándék által irányított tudatos folyamat része. De mihelyst a mém kialakul, elkezd hatni, és elkezdi átalakítani létrehozójának tudatát, s nemcsak az övét, hanem a mémmel kapcsolatba lépő más emberekét is....Kérdés, hogy miután a mémek megszabadulnak teremtőjüktől, továbbra is az érdekeinket szolgálják-e.
Mi történik, ha a mém ahelyett, hogy a személy kiterjesztéseként működne és szolgálna, valójában verseng az emberrel a korlátozott erőforrásokért?