Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!
Nem is tudom, örüljünk vagy sírjunk – nyújtózkodhatunk bőven – nagy lett a takaró. A nadrágszíjra plusz lyukat kellett csinálni.
Jutott eszembe egyik kedvenc humoristám Hofi Géza szavai: „Mit röhögsz te soványság, mire én olyan leszek, mint te, már nem leszel az élők között.” Nem szó szerint idéztem. Ma nagyon is érvényes ez a mondata. A tavalyi napi fogyasztási cikkeknél a termék csoportok forgalma csak értéke nőtt, mennyiségben csökkent.
Az alapélelmiszerekről nem is beszélve. De igaz ez tejtermékekre, vegyi árukra, italokra, úgy általában mindenre. Az anyagi helyzet romlása találékonyságra tudatossá vagy inkább „kényszer tudatossá” tette a magyar vásárlókat. Csökkenteni kényszerünk a napi élelmiszer fogyasztási cikkek otthoni felhalmozódását. Először csak mindenből kevesebbet a válságot követően. Néhány alapvető élelmiszereknek nem csökkent a vásárló köre. A háziasszonyok igyekeznek a maga módján a lehetőséghez mérten alkalmazkodni a csillagászati árakhoz.Lényegesebben több háztartásban csökkentették a kiadásaikat, mint 2012-ben. Kevesebben mennek vásárolni. Szinte minden bolttípus vásárlói bázisa szűkült. Vagyis a magyar ember rákényszerült – rákényszerítették, hogy még kevesebbet vásároljon kevesebbet egyen. A gyógyszerről nem is beszélve. Örüljön az, akinek nincs gyógyszerre szüksége, ha van is nem lesz, aki felírja. Lassan ott tartunk, hogy veszélybe kerül az orvosi alapellátás. Egyre kevesebben jelentkeznek például háziorvosi képzésre. Meg is értem. Közelebb kerülünk ahhoz, hogy az Európai Unión kívül találjuk magunkat. Teljesül Orbán Viktor vágyálma. A Jobbik népszavazást akar ismét arról, hogy maradjunk –e továbbra is az Unió tagja.
Gond van a beiskolázásokkal is. Nincs elegendő területi hely az iskolákban, így többen más területen kényszerülnek megkezdeni a tanulást. De meditációt tanulni kellene. Persze jó stressz oldó. Egyszerűbb lenne megelőzni a stresszes állapotot.
A jelen állapot szerint 2013-ban még kevesebb esély van arra, hogy javuljon az ország helyzete a nemzetközi és hazai megítélése. Kezdem úgy érezni, hogy nem Magyarországon élek. Biztos, hogy ez Magyarország?
Jutott eszembe egyik kedvenc humoristám Hofi Géza szavai: „Mit röhögsz te soványság, mire én olyan leszek, mint te, már nem leszel az élők között.” Nem szó szerint idéztem. Ma nagyon is érvényes ez a mondata. A tavalyi napi fogyasztási cikkeknél a termék csoportok forgalma csak értéke nőtt, mennyiségben csökkent.
Az alapélelmiszerekről nem is beszélve. De igaz ez tejtermékekre, vegyi árukra, italokra, úgy általában mindenre. Az anyagi helyzet romlása találékonyságra tudatossá vagy inkább „kényszer tudatossá” tette a magyar vásárlókat. Csökkenteni kényszerünk a napi élelmiszer fogyasztási cikkek otthoni felhalmozódását. Először csak mindenből kevesebbet a válságot követően. Néhány alapvető élelmiszereknek nem csökkent a vásárló köre. A háziasszonyok igyekeznek a maga módján a lehetőséghez mérten alkalmazkodni a csillagászati árakhoz.
Gond van a beiskolázásokkal is. Nincs elegendő területi hely az iskolákban, így többen más területen kényszerülnek megkezdeni a tanulást. De meditációt tanulni kellene. Persze jó stressz oldó. Egyszerűbb lenne megelőzni a stresszes állapotot.
A jelen állapot szerint 2013-ban még kevesebb esély van arra, hogy javuljon az ország helyzete a nemzetközi és hazai megítélése. Kezdem úgy érezni, hogy nem Magyarországon élek. Biztos, hogy ez Magyarország?