...... Két nap múlva emléknap. Még kétszer alszunk de kétszer fel is kell ébredni-
... Én csendben így emlékezem. Profán, rendhagyó, ....
...............Nekidőlt a fának.
.. a kutya nem húzta a pórázt, mellette szaglászta a füvet.
Felnézett a sötét égre. Varázslatosan kéklő bársony feszült a kupolán, egy vékony, ív alakú aranyló sárga ragyogás és egyetlen ezüstszínű pont . Ott 11 óra irányában ragyogott a bársonyon. Mintha lebbenne az arany fény, jobban figyelt. Alig észrevehető körben feszült egy arany szál és a körön belül a kékséget mintha leheletfinoman aranypor szennyezte volna.
.. A kutya is fölnézett. Fejét felemelte és alig hallhatóan nyüszíteni kezdett, vagy csak csendesen dúdolt egy dallamot.
.. Felnézett és alig mozgó szájjal súgta Istar. Az aranyló ív remegett, úgy látta a kéklő bársony hullámzik, megfoghatatlan szépséget takar, a remegő levegő sejtelmes formákat ölel, …
Mosolygott. Istár! És nézte a vékony ívet, a hajszálnyi arany karikát és a köralakban aranyporos szennyezést a kék bársonyon.
.. Április közepe . Hűvös volt az este. Mintha egy aranyszínű, karvastagságú hajfonat, egy szeplős lányarc nézne fentről. Egy iskolatárs, aki 69 éve egyik napról a másikra iskolát váltott. Aztán egy másik lányarc, az is szőke, kócos, 63 éve, egyik napról a másikra elköltöztek, ….
Istár!
.. Mintha egy hatágú aranycsillag, mintha egy ötágú vörös csillag, …
De hol a bethlehemi csillag?
.. Istár!
*.............................................* *.......
Egy sóhaj? Domborodik a kék bársony? Egy nevetés, kacér kacagás?
.. Istár, a szépség a tavaszi szerelem, a szerelmi öröm, …
Holnap talán vastagabb lesz az aranyló ív. Holnap, ha nem lesz felhős az ég.
.. A kutya vonyít , majd vakkant egyet.
Továbbsétálunk.