Miközben kedves barátaim épp a bécsi félmaraton kilométereit fogyasztották az osztrák főváros utcáin (innen is gratula mindannyiuknak), addig a napsütéses időben én ismét kimentem a Margit-szigetre, hogy folytassam a felkészülést az egy hét múlva, vasárnap esedékes 10K-s Vivicittá városvédő futásra. Az útvonalat néhány napja már nézegetem és bár a táv - a korábbi teljesítések okán - nem okozhat igazán nagy problémát, az egyelőre levetkőzhetetlennek tűnő versenydrukkom, a záróbusz-parámés annak tudata, hogy a hajnali sötétségben jobban teljesítek egyedül, mint tavaszi melegben ezernyi futótárs között, azért jelent némi kihívást jövő vasárnapra nézvést. Korán érkeztem a szigetre, a szervezők által korábban megküldött térkép alapján megkerestem, hol lesz nagyjából a tíz kilométeres rajt, és nekiiramodtam. Az első kiskör rendben ment, az Árpád-hídra való felkapaszkodó már 
megremegtette a tempót, a pesti felső rakparton való kocogás pedig élvezetesebb volt, mint gondoltam. Ennek ellenére valami nem stimmelt a mai napon (a lábaim egy idő után ólommá váltak, a tüdő jól teljesített, de agyban valami félrecsúszott), ezért a Jászai Mari térre visszaérve már némileg kiszállt belőlem az erő. Utóbb tudom, hogy ennek elsődleges oka az erőltetett tempó volt (ami persze másnak totyogás, nekem iramodás), amit azért kényszerítettem magamra, hogy lássam: menni fog-e a kötelező tempó a versenyen. Úgy tűnik menni fog, csak izgulni nem szabad rajta; az ugyanis - az én esetemben bizonyosan - inkább hátráltat, mint segít. Kis beleséta a Margit-hídon, majd futás újra a leendő célvonalig. Menni fog ez. Kis nyújtások után visszasétáltam a Hajós Alfréd uszodához, ahol délelőtt tízre már összegyűlt a SUHANJ! Alapítvány szokásos, vasárnapi edzésén résztvevő támogatói csapata. Egy teljes tréningkört már nem vállaltam volna velük, de egy mini-levezető karikára azért elindultam a csapattal, hogy végül egy kanyarban lecsatlakozzam róluk és visszafussak visszakocogjak a Pozsonyi úton hagyott kocsihoz. A Margit-hídon Pestre menet már nem volt feltétlenül természetesen a mosolyom, de megérte. Ez is megvolt.
↧
Kínzó terepszemle, vasárnapi suhanással
↧