Szerbiában folyamatosan napirenden van a Koszovóval való (v)iszony rendezése, illetve az e viszony rendezéséhez kötött EU-tagság. A két ország (illetve Koszovóval kapcsolatban inkább egyelőre a "régió" használata a helyesebb) vezetője, Ivica Dačić szerb, és Hashim Thaqi koszovói albán miniszterelnök március 20-án nem először, és nem is utoljára találkozott Brüsszelben, hogy Catherine Ashton, az EU külügyi főképviselőjének vezetésével sokadszorra nekifussanak a két ország közötti megbékélésnek.
Nos, megegyezés még mindig nem született, holott a felek 12 órán keresztül tárgyaltak, elsősorban a Koszovó északi részén élő szerb népcsoportok helyzetéről. Catherine Ashton derűlátóan nyilatkozott, szerinte az érintett témával kapcsolatban nagyon közel járnak a megoldáshoz. Dačić már óvatosabb volt, ő csak annyit mondott, hogy folyamatosan változnak a feltételek, így nem mondja, azt sem, hogy közel a megoldás, de azt sem, hogy távolodnak tőle. Az albán fél ugyanakkor meglepetésre szintén pozitív hangot ütött meg (az az albán fél, aki korábban hajthatatlannak tűnt és azt a látszatot keltette, hogy bizonyos feltételeinek elfogadása nélkül szóba se áll a tárgyalópartnerével). Elismerte, hogy bizonyos pontokban fejlődés tapasztalható - azt nem tette hozzá, hogy melyikben -, ugyanakkor ő is hozzátette, hogy a feltételek valóban folyamatosan változnak, így ő sem tudja megmondani, hogy mennyi időre van szükség a végső megoldás megtalálásához.
A hazai sajtóvisszhang ennél némileg élesebb. Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök-helyettes, aki maga is részt vett a tárgyaláson, kijelentette, hogy szerinte egyedül a szerb fél mutatott kompromisszumkészséget. Megemlített egy papírt is, amit a tárgyaláson a szerb tárgyalófél elé tettek, de ezt ők nem voltak hajlandóak aláírni. A papír tartalmáról nem tett említést, csak annyit mondott róla, hogy ami rajta volt, az Szerbia számára elfogadhatatlan. Ezt megerősítette Milovan Drecun is, aki a szerb parlament Koszovó-Metohija bizottságának elnöke, aki az említett dokumentumot a Rambouillet-i egyezményhez hasonlította. Kifejezte továbbá abbéli álláspontját, hogy ha a tárgyalásokat sikerrel akarják lebonyolítani, akkor az albán félnek is hajlandónak kell lennie a kompromisszumokra.
Az ellenzéki Szerb Szocialista párt tagja, Dijana Vukomanović ugyanakkor optimistán nyilatkozott a tárgyalások eredményeiről. Azt mondta: "Egy dokumentumot már letettek az asztalra. [A Vučić és Drecun által emlegetett papírra célozva.] Ez az Észak-Koszovóban élő 130 000-150 000 szerb kisebbségi életét és jövőjét biztosítaná. Ez egyfajta autonómiát biztosítana az ottani közösségnek. Mi ragaszkodunk a 'közösség' megnevezéshez, Koszovó viszont a 'szövetség' kifejezést szorgalmazza. [...] A kérdés az, hogy megmaradunk-e a helyi önkormányzat elképzelésénél (...) vagy ragaszkodunk bizonyos további hatáskörökhöz is."
A két vezető március 21-én New York-ba utazott, hogy ott az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén tárgyalják tovább a fenti ügyet. A megbeszélésen Dačić hangsúlyozta abbéli szándékát, hogy mindenképpen szeretne megoldást találni a két ország helyzetére, ugyanakkor hozzátette: a tárgyalássorozat még mindig nem tart ott, hogy Szerbia elismerje Koszovó függetlenségét. Azt mondta: "A Szerbia és Koszovó közti békekötés komoly és súlyos döntéseket tartogat, és az, hogy Brüsszelben tanácskozunk, az annak a jele, hogy mi készek vagyunk együttműködni. [...] Több évnyi konfliktus után szeretnénk végre új fejezetet nyitni a régió párbeszédében és hangsúlyozom, mi elköteleztük magunkat ennek. A Priština és Belgrád közti párbeszéd erős politikai akaratot és kompromisszumokat igényel. Szerbia mindent megtesz azért, hogy ez a párbeszéd létrejöjjön, de nem hajlandó megalázkodni és magát kettős mércének alávetni." Hashim Thaqi úgy nyilatkozott, hogy ők mindenekelőtt háborús jóvátételt várnak Szerbiától és felszólította a szerb felet, hogy bontassa le az Észak-Koszovóban felépített intézményeit, amellyel a belgrádi befolyásról biztosítja a térségben élő szerb etnikai kisebbséget. "Koszovó önálló állam és ez a folyamat immár visszafordíthatatlan", jelentette ki Thaqi. Hozzátette: nem zárkózik el attól, hogy a szerb kisebbség a későbbiekben részleges önrendelkezési jogot kapjon, de szerinte maximum az Ahtisaari-terv végrehajtása lehetséges.
Az ENSZ Ideiglenes Koszovói Különítményének (UNMIK) vezetője, Farid Zarif "történelminek" nevezte a találkozót és reményét fejezte ki, hogy mindkét oldal kitart amellett, hogy megtalálják a megoldást a kialakult helyzetre. Ő is megerősítette, hogy a tárgyalásokon történtek előrelépések, ugyanakkor felszólította a feleket, hogy tegyenek meg mindent a hazájukban fellángoló feszültségek enyhítéséért, továbbá ő is felhívta a figyelmet az Észak-Koszovó területén élő szerbek helyzetének javítására. A pozitív előrelépést Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár is megerősítette.
A többi ország általában elégedettségének adott hangot. Vitalij Csurkin orosz képviselő szerint a két ország közötti viszonyban a végső szót az ENSZ fogja kimondani. (Oroszország egyébként egyike azoknak az ENSZ-tagállamoknak, amelyek nem hajlandóak Koszovó függetlenségét elismerni.) Kína is reményének adott hangot, hogy hamarosan rendeződik a viszony Szerbia és Koszovó között. Az amerikai képviselő szerint mindkét fél bátran és pragmatikusan képviselte az álláspontját, és reményének adott hangot, hogy ez a jövőben is így lesz, egyúttal ő is felhívta a figyelmet az észak-koszovói térségben élő kisebbség helyzete tisztázásának fontosságára. Több ország, így az Egyesült Államok és Franciaország is elítélte a koszovói szerb temetők sírjainak meggyalázását és sürgették az ilyen esetekkel kapcsolatos zéró tolerancia elvének gyakorlását. A francia képviselő szerint Szerbiának fel kell számolnia a Koszovó északi részén kialakított, a koszovói helyi adminisztrációval párhuzamosan működtetett intézményeit, ugyanakkor szerinte Prištinának biztosítania kell minden nemzetisége számára az egyenlő feltételeket.
Folytatás Brüsszelben, április 2-án.