Elképesztő, milyen alattomosan kerítenek minket hatalmukba a szenvedélyek. Erre a minap jöttem rá, amikor valamilyen technikai hiba miatt megszűnt a kábeltévé-szolgáltatás. Szokásom ugyanis, hogy a háttérben dolgoztatom a tévét. Néha persze nézem is, de nem ez a fontos, hanem hogy beszéljen, mindegy, hogy mit. Érdekes, hogy a rádió nem tudja pótolni, valamiért az is fontos, hogy néha oda tudjak nézni.
Tehát éjjel egykor eltűnt a vételem, én meg, mint a mérgezett egér, nyomkodtam a gombokat a távirányítón, de sehol semmit nem találtam. Gondoltam, kivételesen megpróbálok csöndben aludni. Hát nem ment. Hajnali négykor még mindig csak forgolódtam, aztán tettem egy próbát, és láss csodát, visszakaptam a játékomat. Rá is kattantam valamelyik csatornára, és ezzel, mint aki jól végezte dolgát, el is aludtam, de szinte azonnal.
Ez azért eléggé ijesztő, mi lesz, ha valamilyen ok miatt nem lesz többé televízió? Soha többet nem fogok aludni?
Általában arra ébredek reggel, hogy a TV-Shopban ajánlgatnak valami csodafegyvert, kerámia bevonatú tepsit, Sticky-Buddyt, a tiszta otthon-tiszta öröm kulcsát, a mágneses térdpántot, amitől többé nem rastog az ember térde, vagy a kurkumát, amitől a néni újjászületett, és nemcsak, hogy nincs az ég-föld rászakadva, ha kaput kell nyitni, de még a kertben és a sátorban is tud dolgozni, olyan egészséges lett.
A fiam aggódik, szerinte ez a sok információ befészkeli magát a tudatalattimba, és egy szép napon elkezdek megrendelni mindenféle, a háztartásban nélkülözhetetlen holmit...