Gianni Rodari (1920-1980) történeteit generációk olvashatták: Hagymácskát (1956), a Halló, itt Apu(1962), Jácint úrfi a füllentők birodalmában (1963) Torta az égen (1972), és a sor tetszés szerinti, mert kedves, bravúros, nyelvi leleménnyel írt történetei nem csak mosolyt fakasztottak, de néha meg is hökkentették az ifjú olvasót aki én is voltam, úgy negyvenvalahány év előtt…
Ezerszer forgatott kedvencem a ’Jácint úrfi a füllentők birodalmában’ című története:
”Egy kicsit kislányomnak, Paolának, s egy kicsit minden gyereknek”- ezzel a kedves ajánlással köszöntött az életembe nevezett úrfi. Szegény fejét száműzték, mert olyan erejű hangja volt, hogy házak ablakai, az iskola, sőt, egy színház is összedőlt az apró Jácint érces dúdolásától… ezért aztán földönfutó vándorrá lett, kis motyóval-bottal a kezében indult világgá…
Idegen földön Jácint úrfi keserves tapasztalatokat szerzett: igen hamar kiderült, hogy a rossznál is van rosszabb: a Füllentők Birodalmába jutott, ahol a rossz volt a jó, a hamis az igazi… hősünk alig bírta megállni, hogy csak a város szélére menekülvén ordítson hatalmasat, nehogy romok jelezzék az útját. Csak egy, a Romolácska által titokban falra rajzolt (háromlábú) cica kelt életre és elegyedett szóba hősünkkel…
Sántácska aztán bevezeti az „ellenállásba” az úrfit, aki megismerkedik a furcsa ország történelmével, ami egy rettenetes kalóz és társainak sikertörténete volt…”Nincs ebben semmi csodálatos: meglehetősen gyakori eset ugyanis, hogy egy-egy kalózbanda, a világ valamelyik táján, hatalmába kerít valamilyen országot! Mihelyt elfoglalták az országot, Dömének gondja volt arra, hogy nevét I. Döme királyra változtassa, és admirálisokká, udvaroncokká és tűzoltó- parancsnokokká nevezze ki embereit. („Éljen, éljen első Döme, áldás narancs fürtjeire!” zengett az ország himnusza…)
Természetesen Döme király törvényt is hozott, amely mindenkit arra kötelezett, hogy őt felségnek szólítsa, különben nyelvvesztésre ítélik; ám hogy biztos legyen, hogy soha senkinek még csak eszébe sem jut az igazságot kimondani róla, parancsot adott a minisztereinek a szótár átalakítására.”
Így aztán a macskáknak ugatniuk kellett, míg a kutyáknak nyávogniuk; A jó reggelt jó éjszakát jelentett, és a szótár szerint a 'kalóz' szó jelentése kifogástalan úriembert jelentett, s így tovább…
A börtönök gyorsan megteltek az illegális igazmondókkal…
Hamar társakra talál Jácint úrfi: megismeri Buci anyót, a macskák védőszentjét; s míg ráesteledvén egy szénkupacon elalszik, Sántácska meglesi az éjszakai toalettjét végző Döme királyt, s bizony kiderül, hogy a gyönyörű lángvörös hajzuhatag, Döme király büszkesége, szemenszedett hazugság, vagyis paróka, azaz Döme király tökkopasz…! Fel is rója szép nagy betűkkel az éjszaka leple alatt a környező házak falára, hogy DÖME KIRÁLY PARÓKÁT VISEL! Százszor.
„A füllentők országában egy mákszemnyi igazság is nagyobb zajt okoz, mint egy atombomba” – lett is nagy kavarodás…
Az igazság olvastán az ország népe lázadozni kezdett.
És hiába tett feljelentéseket Pénzéhes besúgó úr: Romolácska, Buci anyó unokája, Banánka, a csodás tehetségű üldözött festő, (Ciszdiszfisz úr, aki Jácint úrfi hangját menedzselné)...
Mindigfutó Benvenutó, aki az életét adja az igazságért és barátaiért, - szóval sok-sok kacagtató és drámai kaland árán az igazság, az összefogás, és a lelemény győz…
Jácint erős hangjával elűzi a hazug trónbitorlót bagázsostul; Döme király magányosan, kopaszon, senki által nem felismerhetően oson el a népharag elől...
Végül Jácintunk békés labdarúgó mérkőzést javasol.” Itt most futballpályán vagyunk! A csalás szabályellenes” – figyelmeztet.
Mint a mesében.
Mint ebben a mesében.