Az udvarunkban álló öreg fenyő mellett borostyán fut a kőkerítésre.
Ősszel gazdagon terem, tele a kőfal apró bogyó-csokrokkal, a télen idetévedő madarak örömére.
Ma reggel kedves rigóének ébresztett. Végre! Miközben reggelizem, ki-kitekintek az ablakon, innen éppen a fenyőt és a borostyánt látom. A sötétzöld lombok közt valami mozog. Kilépek a házból. Csönd van. Az előbb még vidáman fütyülő rigó fejecskéje villan fel a borostyán levelek között. Közelebb megyek. A rigó lelkesen lakomáz a télről itt maradt összeszáradt bogyókból..persze óvatosan, félig elbújva, takarásban reggelezik. Szemfüles és mindenre elszánt, kigyúrt macskák útvonala mentén áll a fa, és a borostyán.
