Azt, hogy egy fogyatékossággal élő, egy megváltozott munkaképességű ember milyen körülmények között él ma Magyarországon, számtalan tényező együttes hatása határozza meg. Itt most csak példálódzó jelleggel említek meg néhányat: lényeges, hogy az adott személynek milyen gyerekkora volt, milyen feltételek között szocializálódott, milyenek a családi, jövedelmi viszonyai, milyen az egészségi állapota…
Most a jövedelmi viszonyokra térnék ki részletesebben.
A mindenkori kormányok a megszorítások előestéjén szeretnek arra hivatkozni, hogy az állam sokat – erején felül – költ az egészségügyi, szociális … kiadásokra. Mihez képest, kérdezhetjük mindjárt?
Európai viszonylatban az elmúlt harminc évben ez sosem volt igaz. A GDP-arányos ráfordítások tekintetében Magyarország az európai országok között az utolsó ötödben volt mindig.
A megszorítások, a ráfordítások csökkentésére a leggyakrabban elhangzó másik érv, hogy az ország gazdasági teljesítőképessége indokolja a visszafogást. Ez a hivatkozás annyiban sántít, hogy mindig arra van pénz, amire a politikai döntéshozók akarják.
Az viszont tény, hogy a különböző ellátási formákban juttatott összegek rendkívül alacsonyak. Az átlag rokkantsági ellátás hetvenezer forint körül van.
Az is látszik, hogy a többféle jogcímen – például rokkantsági ellátásként, fogyatékossági támogatásként és mondjuk munkabérként – kapott jövedelmek együttes összege is legfeljebb százharminc-száznegyvenezer forint körül van. Ez még mindig alatta van az átlag magyar nettó jövedelemnek.
A három évvel ezelőtt elkezdett rendszer-átalakító jogszabályi változások következményeként - a változással érintett személyek esetében – az említett jövedelmi viszonyok összességében még csökkentek is. Sőt, vannak esetek, amikor megszűnik az ellátás.
Mindent összevetve megállapítható, hogy a sérült emberek ellátottsági mértéke nagyon alacsony. Ez a társadalmi réteg összességében elszegényedő, egyre inkább a társadalom perifériájára szorul.
Egy pozitív irányú fordulatnak először is a további elszegényedést kellene megállítania. A jogszabályi változások, változtatgatások önmagukban nem elégségesek, ha a különböző ellátások mértéke nem emelkedik.