„Ebben a blogban jelenleg nem kommentezhetsz!” Ez a meglepő (a francokat: hihetetlenül szánalmas) üzenet jelent meg monitoromon azt követően, hogy a 4K! blogjára megpróbáltam visszacsempészni a kampányfőnöküket, Györki Zsuzsát bemutató bejegyzés alá még január 23-án postázott, de egy nappal később már kimoderált kommentemet.
Ha valaki rákattint a föntebbi linkre, láthatja, hogy egy hozzászólásom -még- olvasható az oldalon. Amelyik egyébként szóhasználatában és tartalmában is sokkal offenzívabb az enyészetnek átadott, a too damn pretty to die nevű felhasználó megjegyzéseire reflektáló válasznál. Úgyhogy minden bizonnyal nem a stílussal gyűlt meg Moderátor Úr problémája.
Hanem feltehetően sokkal inkább azzal, amiről írtam. Ugyanis a szóban forgó kommentben azt jelentettem be, hogy (függetlenként, természetesen) magam is indulni kívánok a 2014-es választáson és hogy tervem megvalósításához önkéntes támogatókat keresek.
Most a nyakamnak lehet szegezni a kérdést, hogy mi a francokat problémázok? Mégis mit vártam: ingyenreklámot a magam számára egy ellenérdekelt fél blogjában? Nos, a problémám csupán annyi, hogy ezt nem a Fidesz, vagy az MSZP lépte meg velem szemben. Hanem egy olyan párt, amelyik egyébként az elmúlt 25 év elitjével és annak politikai kultúrájával való szakításról, részvételi (na ne beszélj már) demokráciáról keménylegénykedik egyfolytában. És amelyik újabban szemrebbenés nélkül próbálja meglovagolni a kerek Dózsa-évfordulót.
A kérdés már csak az, hogy vajon túlhabzó forradalmuk feneketlen étvágya juttatta idáig az elvtársakat, vagy egyszerűen csak elkezdtek tanulni a nagyfiúktól? Mert az egyébként, hogy pl. az MSZP facebook-oldalán rendre törlik megjegyzéseimet (ismerős, ugye?: „Szólj hozzá...”) mostanában, úgyszólván szóra sem érdemes. Egy másik lehetséges kérdés, de már egészen halkan, hogy sajtóetikailag rendben van-e az, hogy úgy tiltanak le valakit a kommenteléstől, hogy a fent hagyott hozzászólására bárki bármit reagálhat- anélkül, hogy a delikvensnek alkalma lenne ezekre érdemi választ adni. „Személyes megtámadtatás címén.”
No de lépjünk egy kicsit távolabb a sebnyalogatástól, hiszen a történet lehetőséget kínál néhány tanulság levonására is. A 4K! blogján elhelyezett kommentjeim előzményeként Györki Zsuzsa e-mailben tisztelt meg engem egy alig visszautasítható ajánlattal, konkrétan, hogy ha „blogomon, weboldalamon szívesen látnék (!!!)” 4K!-s hirdetést, akkor ugyan szóljak már vissza neki. Hogyne, mást már látni sem kívánok ebben az életben, mint a Dózsa-epigonok bannereit, logóit. Nincs mit, szívesen.
Vajon ez egy legitim igény a köztársaságiak részéről? Persze. Minden párt valami hasonlót csinál választások előtt. Megpróbálják passzivistáikat aktivitásra bírni, az összetört szívűeket rávenni, hogy csak még egyszer, utoljára, szerelemből, ez a harc lesz a végső, stb. Na most, visszatérve a pár bekezdéssel ezelőtt feltett kérdésre: ugyanez működhet visszafelé is? Mármint az, hogy Pelikán elvtárs kér „valamit” Virágéktól. Némi támogatást ő is, az ebadtája. Nem azt kérdem, hogy tud-e valaki erre mondani példát, hanem, hogy elképzelhető-e. Úgy tűnik, a 4K! álláspontját már megismertük.
A kampányfőnök asszonynak küldött (per pillanat) utolsó levelemben egy egyértelmű ajánlatot tettem: én elindulok függetlenként a magam körzetében, ők támogatnak engem, amennyiben nem sikerül alkalmas jelöltet állítaniuk ugyanott. Ami azt is jelenti persze, hogy segítenek a szükséges számú ajánlás összegyűjtésében. Ugyanakkor viszont azt is tudtukra adtam, hogy ellenszolgáltatás nélkül kiteszem a fránya bannerüket az oldalamra, illetve hogy ha nem sikerülne „kvalifikálnom” magam a választásokra, besegítek a kampányukba, amiben tudok. „Mert úgy gondolom, tényleg harcolni kell a civilekért, induljanak akár egyedül, akár egy szervezet színeiben.” És amilyen hülye vagyok, ezt komolyan is gondolom. Pedig egyébként öblögessük csak egy kicsit a szánkban: „hétköznapi emberek pártja”. Micsoda zamata van ennek az önmeghatározásnak! És főleg mellékíze...
Ezen levél elküldését követően vettem észre, hogy letiltottak engem a blogról. Hogy a kettő között van-e ok-okozati összefüggés, azt természetesen nem tudom megmondani. De a történet üzenete így is világos: a jó komcsi – rossz komcsi aesopusi meséjét parafrazeálva a 4K! azt adta tudtomra, mindannyiunk tudtára, hogy „csak a mi »részvételi demokratáink« a jó demokraták”. Párton kívüli hétköznapi emberek kotródjanak a közelünkből, ne a mi kontónkra csinálják a fesztivált.
A választások közeledtével megélénkült online közéleti aktivitásom kapcsán már volt alkalmam hozzászokni, hogy a szocik általában fideszesnek tartanak, a fideszesek pedig természetesen liberbolsiznak ész nélkül. Most politikai karakterem valószínűleg újabb vonásokkal gyarapodott. Magyarországon ma egyszerűen nem lehet akolon kívül tartózkodni. Akit lehet, beterelnek, a maradékot kilövik.