Több, mint fél évszázada. Akkori, siheder koromban, apámnak volt egy fedeles ládája, amiben fatuskóra rögzített lemezjátszó üzemelt.
Kell-e mondanom, hogy 75-ös fordulatú, bakelit-lemez volt a készlet?
Volt köztük a magyar nóták és operett lemezek mellett - amiket szívesen kerültem a Kék Duna keringővel egyetemben egy Zsolnay Hédi lemez. No, ezt kellő gyakorisággal nyúztam alkalmi magányomban és ébredező nemiségem adta, szerelmi nyavalygásaimban. Sajnos, a neten nem található eme zenei kuriózum. Nekem viszont rögződött az agyamban. El tudnám énekelni mindkét oldalát. Kicsi az esetlegesen rosszul emlékezés; tévedés lehetősége, amikor legalább a szövegét teszem közkinccsé. Van, aki rajtam kívül ismeri ezeket?
Késő
Késő, a mi szerelmünk már véget ért. Késő, ne is kérdezzük azt, hogy miért! Szép volt, mégis elég volt. Én már nem bírom. Nyár volt, ezt a lángolást még visszasírom. Késő, a mi vonatunk már messze jár. Késő, boldog nem leszek én, soha már. De ha hívnál, hozzád visszatérnék, szívem érted ég. Szeress úgy, mint rég!
Tíz év után (remélem, jól emlékszem a címre)
Tíz év után, a férj már nem figyelmes Tíz év után, csak társaságban kedves Tíz év után, már nem veszi észre az új ruhát Tíz év után, már nem reszket vágytól, ha csókot ád. Tíz év után, a férj egy morcos medve Tíz év után, már alszik tízkor este Tíz év után, a vágya teljesül,és őszülni kezd már, de szíve tiéd csupán, mert ezeregy éjen át, az álmok szárnyán véled együtt jár.
