…most, hogy Vova és Vityka aláírta a Paksamétát, egymásnak ugrottak itthon a hozsannázók és a károgók. Mivel fingom nincs a témáról, csak csendben szemlélődöm, bár az tény, hogy elektronyos áram ebből még soká lesz, de úgy hallottam, hogy Pakson és környékén picit örülnek a paktumnak a leendő munkahelyek okán.
Hogy mennyire leszünk emiatt kiszolgáltatottak, nem tudom. De birizgál egy gondolat. Annak idején, midőn toprongyos légierőnk gatyába rázásáról esett szó, a MiG—29-es vadászgépek mellőzését egyesek többek között azzal indokolták, hogy mint NATO-tagok nehogy már a szovjetektől függjünk alkatrészileg… Ehhez képest most lazán ráborultunk az orosz medve szőrös mellére.
De Paksról nekem, mint zenebuzinak, kellemesebb dolgok jutnak eszembe. Merthogy évente ott rendezik meg a rangos gasztrobluesfesztivált ahol kedvenc műfajom jeles hazai és külföldi képviselői bíbelődnek gitárjukkal, de falatozni is jókat lehet ilyenkor.
Itt pengetett és még tán fog is Szűcs Gábor, azaz Little G. Weevil (Zsizsik) is, aki tavaly az egyesült államokbeli Memphisben megnyerte a 29. Nemzetközi Blues Fesztivál szóló/duó kategóriáját. Tegyük hozzá: nem érdemtelenül, hiszen profi zenész, akinek ottani karrierje mosogatófiúként indult egy klubban, és akinek amúgy kötényesen megengedték, hogy beszálljon egy buliba.
Aztán Paksról nekem még a Kenguru című film is beugrik, hiszen Varjú, a szocialista road movie hőse Ziljével a leendő atomvárosba is szállít betonelemeket. Tán le kéne porolni a filmet, hiszen a mai történések miatt újfent aktuális lesz. No meg a zene sem rossz…