Melyik szoliba jár(t) Churchill? És mi köze Tina Turner esküvői ruhájának a politikához?
A bulváros felvezetés után pedig a cikk :D
Elég érdekes olyan embertől azt hallani legfőbb vádként, hogy valaki régi motoros már a közéletben, aki maga is a szemünk előtt lett ártatlan érettségiző kislányból a L’oreal leaser renew ránctalanító krém célcsoportját képező középkorú nő.
A most összeállt csapatot röviden minősítve: Mesterházyból hiányzik a spiritusz, Bajnai nem politikus, hanem üzletember, Ferinek pedig már egyszer megmondták a választók, hogy menjen a picsába (nem szoktam trágár lenni, de a szöveghűség kedvéért kénytelen voltam szó szerint idézni akkori koalíciós partnerét).
Aminek örülök, az Fodor visszatérte a politikába, végre egy ember, aki ugyan tudja, hogy a választók átlag IQ-ja 85 körül mozog, de tesz magasról az olcsó népszerűségre, és megpróbál azokhoz beszélni, akik összetett mondatokat is képesek értelmezni, akár többet is egymás után.
Ennek kapcsán gondolkoztam el, igazából a programokat, felmutatott értékeket értékeljük-e politikai vonzódásainkban és utálkozásainkban, vagy egyszerűen arról van szó, hogy egy nyelvet beszélünk-e az illetővel. Szakmai ártalom, de tanításból veszem a példát, miért van hátrányban egy alacsonyabb iskolázottságú családból bekerülő gyerek a középiskolában a jobb háttérrel rendelkező társaihoz képest – legfőképpen azért, mert kevésbé képes az egyetemet végzett tanára magyarázatait követni, egyszerűen túl bonyolultan fogalmaz neki, körmondatok, célzások, soha nem hallott szavak és kifejezések zúgnak rá hirtelen.
Az „amortizált pofákból” álló csapathoz visszatérve, nem tudom, kinek milyen a memóriája, de a mostani miniszterelnökön kívül volt már más jelöltje pártjának az államfői posztra? Én ugyanis ilyenre nem emlékszem. Persze, az élet igazságtalan, míg a bkv-n simán levénbanyázzukk azt az idős hölgyet, aki elfoglalja az utolsó szabad helyet, aközben csodálattal nézzük Tina Turner esküvői ruháját, még mindig micsoda lábai vannak a csajnak. A kor és a használat ideje relatív, egy kolléga a főnök életkorától és hozzáállásától függően minősítődik tapasztalt, harcedzett munkatársnak vagy szenilis vén trottynak, akit csak a védett kor miatt nem lehet lapátra tenni. Van, aki kidobja a saját régi cuccait, más jó pénzért eladja, és van, aki pedig megveszi más használt és avítt dolgait, művelt körökben ezt hívják antikvitásnak vagy vintage-nak. Nem vagyok a dolog ellen, Olaszországban számos ilyen üzletet láttam, máig bánom, hogy nem vettem pár ilyen retikült, ezzel is gyarapítva a meglévők számát. Csak közbevetve: az egy főre eső női kézitáskák száma nem nagy nálunk itthon, tekintve, hogy a fiúknak egyáltalán nincs retikülje.
De a vintage chanelről visszakanyarodva a vintage koalára, hát, tényleg újíthattak volna a fiúk, bár, Kunczénak is igaza van, ismert pofára könnyebben ikszelsz, már túl kevés lenne az idő politikai szüzekkel indulni és az ő nevüket bevezetni a köztudatba.
Mindenesetre, érdekes lenne egy kimutatás, kik is a „régi csibészek” a parlamentben és a politikában. Kik lehetnek ott 1990 óta folyamatosan? És egyáltalán, miért is baj? Meg kéne kérdezni a szóvivőnőt, hallott-e már Churchillről. Vagy őt nem ismeri, a tag biztos másik szoliba jár.
