Aljas indítékból, Orbániához hű alattvalók kinevelésének szándékával, előre megfontoltan, folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett történelemhamisító „emlékezések” idejét éljük…
„Van most dicsérni hősöket, Istenem!” – írta Babits nagy háborúellenes versében, 1916-ban.
Mostanában megint: szinte naponta (hiába, világnemzet lettünk, ez a nagyság átka) „emlékezhetünk hőseinkre”, hiszen hivatásosak – katonák, politikusok, régi és új „vitézek” – „emlékeztetnek” minket.
Turulbanszületett nemzetünk történelme egyik hősiességtől a másikig bukdácsolt…
Egy szertartás ma Orbánia! – ima ima előtt és után; egyik szemforgató képmutatás követi a másikat; hazugságra hazugság zuhan. Ha nem vigyázunk, betemetik velük az országot.
1. Emlékév
...
S persze a legnagyobb baj, hogy a rasszizmusra hangolt fideszes propagandaüzem az emlékévben is zavartalanul működik: a szervezet vezető politikusai, szóvivői naponta rukkolnak elő EU-, idegen-, bank- és multiellenes handabandával; naponta rágalmazzák politikai ellenfeleiket idegen érdekek kiszolgálásával, „homályos pénzügyi körökhöz” fűződő kapcsolatokkal: nincs az a zember, aki ne értené: itt bizony zsidóznak-zsidóbérenceznek!
...
2. A német megszállás emlékműve
...
3. Emlékezés a doni áttörésre
Ez az aktuális műsor. Át kell éreznünk: ott álltak a Don mentén a hazájukat védő magyar katonák, rosszul fölszerelve, hidegtől remegve, önfeláldozóan – és akkor az oroszok, visszaélve hatalmas számbeli és technikai fölényükkel, szégyentelenül, vadállati módon rájuk támadtak..!
...
És – szava sem lehet senkinek! – szót ejtenek a Don menti honvédelemben részt vevő munkaszolgálatosok „hősi áldozatvállalásáról” is! Sőt: még tavaly „Magyar Örökség Díjjal” ismerték el ezt a hősiességet!
...
Mondok neveket, akik a mai önkény szempontjából részben az „említésre sem méltó”, a „tűrt”, részben a „tiltott” kategóriába tartoznak – csak a példa kedvéért...
...
4. Az I. világháború kitörésének centenáriuma
...
Hitelességre, igazságra törekvő emlékezés nélkül torz az egyes ember és a kisebb-nagyobb közösségek élete. Torz, mert piszkos hatalmaknak kiszolgáltatott. Kell tehát az igaz szó.
Ha 20. századi történelmünk hőseit keressük, ne tegyük kényszeresen, kisebbrendűségi érzés diktálta önigazoló, önfölmentő szándékkal. Ne hazudjunk magunknak! A két világháború hőseit kutatva, nem léphetünk ki a történelmi kontextusból:
- az I. világháború minden részvevő szempontjából ocsmány rablóháború volt, amelyet felülről gerjesztett kollektív őrület igyekezett „szentesíteni”; s ha volt ország és nép, amelynek semmilyen valóságos érdeke sem fűződött hozzá, hát az a magyar volt;
- a második világháborúban nemtelen és elérhetetlen célokért harcoltunk, a horthysta állam természetéből egyenesen következően nácikkal való elaljasító, mocskos szövetségben.
Hőseinket tehát nem az áldozatul dobott „hűségesekben”, a katonai szakma mestereiben, hanem a lázadókban, az őrülettel, az aljassággal szembefordulókban kell megtalálnunk.Föltéve persze, hogy meg akarjuk őrizni szavaink valódi értelmét, s nem akarunk végleg behódolni a fideszes, dehumanizáló újbeszélnek. Annak a nyelvnek, amely e tekintetben nem is annyira új, vagy legalábbis legrosszabb hagyományainkat újítja föl.
...