Homo Quaerens
Minden szilveszterkor megfogadjuk, hogy…
Az evolúció során két lábra álltunk és kiegyenesedtünk. Tényleg? Az íróasztalnál, a komputer előtt, az autóban? Inkább így, meghajolva, kuporodva létezünk, ameddig az evolúció megint a földre nem teper.
Az új évben, sőt holnaptól sportolni fogunk, mozogni, kiegyenesedni! Legyőzzük a jó szándék ellenségét, a kifogást. Új évet és új életet kezdünk. Mert minden szilveszter fordulópont az ember életében.
Változásra szükség van. És az ember legalább egyévben egyszer mássá akar válni: tanulni és jobbnak lenni, önmagát szeretni és a többiekkel való viszonyán javítani.
A régi év állott, hasztalanná vált, tehát eldobjuk, mertazújban tolonganak a lehetőségek. A jobbik ének megszólalnak bennünk: majd kevesebbet eszünk, többet mozgunk, kevesebbet leszünk ingerültek, és – paradox módon – több érzelmet mutatunk.
Haladunka modern időkkel! Az egyszemélyes Ego Kft. leltározik. A haraghelyetta mérlegre figyelünk. Modernekleszünk!
Mi döntünk a sorsunkról… mert amióta a jóisten életterveit a szelektált hulladékba dobtuk, és amióta a pokol is leköszönt, a túlvilágnak nincsen jövője. Szabadok vagyunk, és változtatunk életünkön.
Mivagyunk a Homo Quaerens! A Kereső Ember!
Mindent másként, mindent jobban – kicsiben és nagyban! Ez a késztetés hajt, mert fejlődésünk feltétele, hogy olyanná váljunk, amilyenneklenni szeretnénk. Némelykor megijedünk, mert önmagunkra hasonlítunk, máskor megrémülünk, mert idegenné válunk.
A változás vágya veszélyes játék, bizonytalan kimenetellel.
Azember befejezetlenlény! A vágy és a realitás között lebeg. Azakarata mindig nagyobb, mint a lehetősége, és ebből a feszültségből adódik a tragédia és/vagy a komédia. Ugyanakkorezazevolúció motorjais. A változás vágya meghatározza létünket.
Az ember elégedetlenségét, nyugtalanságát, azörök keresést-kutakodását, a változni akarást sokan fogalmazták meg az irodalomban, talán legszebben Goethe a Faustban és Madách Az ember tragédiájában.
Ma egy szuperszonikus, hiperbolikus világban élünk, ahol semmi sem tűnik lehetetlennek, az átalakulások folyamatosak. Nemkellszilveszterig várni! Változzunk! De figyeljünk közben a „lelkiismeretünk hangjára” (Martin Heidegger). Mert a változás szabadságának a másik oldala a felelősség.
Tényleg olyanok akarunk lenni, mint amilyennek megálmodjuk magunkat? Nem félünk életre kelteni a lényt, aki bennünk van? Deelvégre mindegy!Legfeljebbmegváltozunk.
Boldog új évet!
Budapest, 2014. Január