Az ember
Az ember olyanélőlény, akinek két lába van és két meggyőződése: az egyiket akkor használja, amikor jól megy neki, a másikat, amikor rosszul, és vallásnak hívja.
Az ember természetes úton jön létre, gerinccel születik, de mire felnő, visszafejlődik.
Az ember hasznos lény. Szereti a macskáját, termel, fogyaszt, gyarapítja és ritkítja párját, bőréből lámpaernyőt, csontjából szappant lehet készíteni, és a tudományra is fellehet használni.
Azembernek szaporodási, étkezési és vedelési ösztöne mellett van két szenvedélye: szeret beszélni, és nem szeret odafigyelni. Ha beszél, legtöbbször nem mond semmit, és ha odafigyel, akkor azt azért teszi, mert dicsérik. Ilyenkor két számmal nagyobb mellényt vesz magának, és még ezt is kicsinek érzi.
Az ember nem bízik a fajtájában, vagy ha mégis, bezárja, hogy biztos legyen benne. Vagymegeszi. Ritkán nyersen. Néha a nyakába ül. Nehogyelfusson.
Azembernekkaraktere is van. Deügyesen titkolja.
Az ember két csoportba osztható. Van nőstény és van hím. Néha a hím nőstény, akkor dupla hím. Máskor a nőstény hím, akkor nulla hím. A hím nem szeret a nősténnyel beszélni, a nőstény nem tud. Mindkettőjüknek vannak érzelmei, de ha a hím beteszi a nősténybe, rövid időn belül elmúlik. Utána folyik a szerelem. De megszárad.
Az ember mindenevő. A kultúrát is megtudja emészteni, de még a fasizmus se üli meg a gyomrát.
Az ember egypolitikai lény. Szeret gócokban élni és gyülekezni. Nem szereti a másik gócban élőket, mert nem egyformán gondolkoznak vele, de a sajátjait se, mert egyformán gondolkodnak.
Az embernek van egy epéje, és egy zászlója. Epe nélkül tud élni, zászló nélkül nem. Ezt a betegséget patriotizmusnaknevezik.
Az ember az ember mellett nem tud élni. Vagy felette, vagy alatta él.
Az ember nem szeret meghalni. Inkább egy kicsit tovább öreg lenni. Örökre.
Az ember zajong, kopog, kiabál, énekel, bömbölteti a televíziót és a kutyáját. Néha csendes. Deakkorhalott.