Minden évben olvashatjuk az újságokban, gondolom mindenütt, hogy országunk iskolái/diákjai hogyan szerepeltek a legújabb nemzetközi összehasonlításban. Az egyik mérvadóbb, a PISA Test, késő ősszel jön nyilvánosságra. Az idén Kanadában a legfontosabb hírek között szerepelt. Megelőzve a korrupt politikusokat, igen itt is vannak, a hokit és az Egyiptom/Szíria, stb.-vel kapcsolatos rém történeteket.
Ugyanis Kanada nem szerepelt az első 10-ben matematikában. A 13. helyre jutott. Olvasásban a 7-es, természet tudományokban, a 9. helyen volt, de matekban visszaesett.
A táblázatot magad is megnézheted ha az alul mellékelt linkre, az angol Guardian lap megfelelő oldalára, majd az ott található táblázatra rákattintasz. Láthatod a nemzetközi helyzetet, és megkeresheted kedvenc országodat. Ez gondolom (remélem), Magyarország. Itt a helyzet még rosszabb. MO 34. olvasásban, 33. tudományokban és 39. matematikában. A lista vezetők a távol keleti országok, majd Finnország, Észtország (!), Svájc jön. A nagy US a 36. matekban, 24. olvasásban és 28. tudományokban. De minek írom, magad is láthatod.
Én nem vagyok pedagógus, de úgy látom hogy talán a nívó csökkenése összeköttetésben van azzal hogy a legtöbb helyen ideje korán megszűnnek a kötelező tárgyak. A diákok maguk választhatják a tárgyaikat. És hát matek (vagy nyelvtan) csak kevésnek tetszik. Linkóci tárgyak mint a “háztartás ekonomiája” kedveltebbek. Pedig nem kellene félni, az osztályzás nagyon elnéző, mert a rossz jegy ugye “elkeserítheti" azt a diákot. (Mellesleg ez a gondolkodás a legtöbb egyetemre is vonatkozik). Szóval nincs veszélye hogy elbuktassák, vagy rossz jegyet kapjon. De hát a matek nem “fun”, magyarul unalmas. Itt Kanadában, az elemi és közép iskolákban, a bukás ismeretlenné vált. Helyette átirányítanak olyan helyre ahol nem fogsz megbukni. 
Én tisztán emlékszem elemi suliban, de még gimnáziumban is, az egyszer-egyet tényleg belénk “verték”. Elemiben a matek tanár, Pál bácsi ott állt, és ha nem köpted az eredményt azonnal, rád suhintott a vonalzóval. Fej gyakorlatok gyakoriak voltak. És helyesírás (diktálásra) is volt hetente a gimiben. Nem élvezte senki.
Van egy itteni egyetemi tanár ismerősünk aki el van keseredve milyen pocsék fogalmazási képességgel jutnak be manapság az egyetemre a diákok. Az első év lényegében arra megy hogy írni és fogalmazni megtanuljanak. Feleségem a divat iparban dolgozott. Sokat panaszkodott hogy a fiatal eladók képtelenek a legegyszerűbb matekkal megbirkózni. Például mi lenne az ár a 10% leárazásra? Képtelenek masina nélkül válaszolni. Legtöbbjének, és ezek sokszor egyetemet is végzettek, fogalmuk sincsen hogyan lehet ezt fejben kiszámolni.
Befejezésül elmesélem, egy pár hete átélt történetet. Oaklandból mentünk San Franciscóba. De a HÉV csak nem indult, mert valaki a pályán kóborolt ott ahol nem szabadott volna. Azt meg kell hagyni az amerikaiak nagyon kedvesek. Jaj turisták vagyunk hát miért is nem megyünk a komppal, szép napos az idő, látványos lesz hajóval menni! El is mentünk a közeli komp állomáshoz, ott alig voltak. A jegyárusító fülke zárva volt, így a hajón kellett venni a jegyeket. Egy idősebb hölgynél akinek nem volt számoló gépe.
A jegy (65 évnél idősebbeknek) 3 dollár 10 cent volt, kettőnknek $6.20. Adok neki egy 50 dolcsist. OK kicsit nagyobb pénzjegy a szokásosnál, de nem volt más nálam. Visszaad, de nem eleget. Ilyenre én kész vagyok. Ott előtte kezemben mint egy legyezőt kiteregettem hogy lássa. Mondom nem elég a visszaadott pénz. Megszámolja, hozzátesz egy 20-ast. Most meg többet adott vissza! Mondom neki ez most sok! Rám nézett. Kétségbe esetten, segítséget kérően. Segítettem, megkaptam a nekem visszajáró pénzt.