Orwell gondolatrendőrsége valami olyasmi, mint Bibó demokratánaklennije vagy Machiavelli erkölcstelen fejedelme: nincs az a hárombitespártszóvivő, aki ne tudná benyomni valami közlése közepére. Ám nemcsupán azért orwellezünk most egyet, hogy az illetékesek megtudják,hogy nem egyperces szerzővel (vesd össze: Koplárovics Béla) állnakszemben, hanem mert nem akarunk 1984-ben egy állatfarmon meghalni. Ezugyanis amennyire szürreálisnak tűnik, éppen annyira reális. Aztánmindenki eldöntheti, mekkora az amennyire. Azt viszont nem, hogykétszer kettő három vagy öt. Mert az négy. Kétrészes dolgozatunk második etapja.
Csunderlik Péter-Pető Péter
Hódolat Katalóniának
A harcnak halálos áldozatai is voltak. Barcelonai látogatása először lelkessé tette Orwellt, mert álmaimegvalósulásaként értékelte a katalán fővárosban tapasztaltakat, ám aztán hamar felismerte: a kommunistákkicsinálják majd a többieket, ha esélyük lesz rá. („Bolsevik kutyából nem lesz demokratikus szalonna” – teszi hozzá bajuszán morzsákat csárdásoztatva Kövér László.) Azért mondhatta elezt, mert nem kellett aggódnia azért, hogy kap-e tanácsadói lét akövetkező ciklusban: nem pártjai voltak, hanem eszméi. Le se szarta,milyen színben rongálták éppen azt, amiben hitt, nekiment atámadóknak. Már ekkoriban meggyűlölte a propagandát: képtelen voltelviselni, ha a PR uralkodott az igazság helyett. (Ugyanakkor életműveés munkássága fényében nehezen értelmezhető, hogy a másodikvilágháború végén listát készített az angol kormánynak olyanértelmiségiekről, akiket a szovjetek iránti megértés jellemzett, tudniillik, hogy Józsinak jó lesz. Azértékelések többsége elfogadja lépését, s a történelmi kontextusbanérthetőnek ítéli azt, ám ez legalábbis vitatható, s igen megengedőálláspontnak tetszik.)
Mindenesetre Orwell nem tudott szörnyűbbet elképzelni a valóságátírásánál. Annál, ha csalnak sms-számláláskor a Big Brother-házban. Alighanem azért, mert vakon hitt abban: minden egyéb bűn ittkezdődik, hiszen aki a tömeg támogatását a kamuval szerzi meg. Az már ezzel a hazugsággal tapos az emberen, mint a rongyon. Nem kell meglepődni, ha aztán bejelenti, hogy Mészáros Lőrinc lesz a nádor.
Orwellnek nem kellett sokat várnia, hogy beigazolódjon: nem téved. A kommunisták- sztálini javaslatra - ezreket tettek hidegre Spanyolországban.Andres Nin, az egyik marxista vezető megkínzása és kivégzése utánAlbert Camus, a csodálatos tehetségű francia író azt mondta: "Ahuszadik század tragédiájának egyik mérföldköve." Az üldözés indoklásaa rezsimektől megszokott volt: a lefejezett szervezet titokban a fasisztákatsegítette. Mondhatták volna azt is, hogy tömegpusztító fegyvereket rejtegetett.
A sok tapasztalatnak, a mocskos diktatúrák rémtetteinek köszönhető,hogy Orwell leghíresebb remekművei az önkényuralmak elleni totális támadások.Ráadásul ma éppúgy aktuálisak, mint amikor megírta azokat, márpedig az időnkívüliség maga a klasszikusság, ahogyan David Hasselhoff a dauer. Perszevoltak szennyes rezsimek, amelyek esetében lényegében szó szerintmegvalósultak víziói, ám ezek manapság már inkább csak metaforák. Ettől még igaz: aszólás- és sajtószabadság elleni meg-megújuló támadások, a kormányoknak azátláthatatlanságért vívott küzdelmei („No pasarán!”) sokáig őrzikmondatai erejét.
Mindenesetre ő már a spanyolországi kommunista rémtettek –s most utalunk a húsrágó, hídverő Gerő Ernő road show-ira – ismeretében írtameg a Hódolat Katalóniának című szövegét. A totalitariazmus ellen, ademokratikus szocializmus mellett emelt szót, azok után, hogy életetalán legfontosabb fél évét töltötte Spanyolországban, ahol továbbmélyült ellenszenve a katolikusokkal és a kommunistákkal szemben. Eszövegének fő motivációja a hitvallása: "Kiindulópontom mindenkor az azérzés volt, hogy állást kell foglalnom, mert felháborít az igazságmegsértése." Ezt kell búgnia Picasso békegalambjainak, nem az Állatfarm győzelmét.
Dolores Martin Moruno a Journal of Alternative Perspectives in theSocial Sciencesben megjelent tanulmányában Orwellt külön emeletrepakolja e műve miatt. Merthogy nélküle az egyszerű értelmezésuralkodhatott volna örökké: a köztársaságiak álltak szemben anacionalistákkal, értsd: a demokrácia a fasizmussal. Pedig ennél a megfejtésnél még az RTL Klub délelőtt telefonosjátéka is komplexebb. Csakhogy Orwell aszociális forradalom tanúságtevője: a hétköznapi ember harcát emelteki, akiről sokan elfeledkeztek, mintha tényleg csak az eszmék rabjaiharcoltak volna a terepen. (Nemrégiben jelent meg magyarul JavierCercas Szalamiszi katonák című regénye, amely újabb adalék az árnyaltmegértéshez, s azon emlékezetpolitikai értelmezésekhez, amelyekhezidehaza - minden eddigi tapasztalatunk szerint - éretlenek vagyunk.)Tehát a spanyol balhé szociális átalakulási kísérlet volt, nem csakgazdasági, hanem kulturális és oktatási értelemben is. („Hógolyó nagy súlyt helyezett az állatok oktatására, nevelésére is.”) Akik résztakartak venni benne, ki akarták nyitni a világot. Azaz: pillanat volt,amikor az emberi lények megpróbáltak emberi lények lenni ahelyett,hogy fogaskerekek legyenek a kapitalista gépezetben Segíthetek? Palkó táblával, hogy most egy csöppet pontatlanul idézzünk, s felkeltsük az antikapitalizmus gyanúját, egyúttal rémisztően humanistaillatú keretbe helyezzük a gondolatot.
De akkoriban nem ez az interpretáció okozott felfordulást. Sőt.
Akkoriban Victor Gollancz volt a legmenőbbangol könyvkiadók egyike, a londoni Garancsi István, ám finoman szólva is elfogult volt abolsevikokkal, s nem adta ki Orwell művét. Nyilván zavarta az, amit PaulJohnson egészen egyszerűen fogalmaz meg: Orwell Sztálint éppúgy gonosznak tartotta, mint Hitlert. Gollancz nem kívánta közölni azanyagot, amely a kommunisták spanyolországi kegyetlenkedéseitrészletezi. Nem csak ő volt ilyen szánalmasan elfogult. KingsleyMartin évtizedekkel később így indokolta, hogy visszautasította apublikálást: "Éppolyan képtelenség lett volna megjelentetni, mint egyGoebbels-cikket a Németország elleni háború alatt." És akkor még a Coca-Cola vs. Pepsi kérdésben nem is foglalt állást.
Gollancznak ennél több gondja is volt: korábban egy másik esetbenegyszerűen cenzúrázni akarta a kötetet, mert nem tetszett neki azangol baloldal bírálata. Természetesen Orwell nem engedett azátírásnak, Gollancz ezért mocskos módon beavatkozott.
Igaz, később az ő hite is megingott, s elege lett a szovjetekvédelméből: újra szabad akart lenni. Kiadta az író Légszomj címűregényét. Orwell e fordulat láttán közölte ismerősei egyikével:"Ijesztő, hogy valaki, aki ennyire tudatlan, ilyen hatalmasbefolyással rendelkezzen." Pedig nem is volt a kedvenc színésze Chuck Norris, hogy ezúton is ajánljuk Bush-posztunkat. Ám Gollancz most épp erre radikalizálódott,s részt vett annak a kötetnek a publikálásában, amelyben Orwell isközreműködött és A baloldal árulása: a kommunista irányvonalvizsgálata és cáfolata címmel jelent meg. Volt mit mondania: "1933 ótacsaknem valamennyi baloldali író azt az esztelenséget műveli, hogyantifasiszta akar lenni anélkül, hogy egyszersmind antitotalitaristavolna."
Mondhatnánk, hogy ez a mondat annyira oda van téve, hogy innentől kezdve nem rendezünk fölösleges gyűléseket, de azért csak folytatjuk tovább.
(Ennek kapcsán érdemes megjegyezni azt is, hogy a radikális baloldalszenzációs tehetségei maradtak érthetetlenül sokáig vakok, s voltak megengedőkaz eszméktől messze működő szovjet rezsimmel. Elég csak azegzisztencialista Jean-Paul Sartre nevét említeni, aki pedig alegnagyszerűbb mondatok egyikének gazdája, hogy tudniillik az emberszabadságra ítéltetett, és a spanyol polgárháborúban játszódó elbeszélése, A fal a világ legjobb novelláinak egyike. Márpedig a legnehezebb novellát írni, jegyezte meg egyszer egy Szabó Ervinbe tévedt részeg.)
Állatfarm, ahol élünk 1984-ben
Gollancz némi szabadságlevegőt szívott – hatmillió zsidónak éppen ekkor ciángáz jutott -, aztán újra ellenállt, s nemadta ki 1944-ben az Állatfarmot. (Ennek köszönhetően később az 1984sem nála sem jelent meg). Így indokolt: "Nem publikálhattam egy ilyenstílusban megírt, általános támadást (Oroszország ellen)." Taláncsalódott volt amiatt, hogy Orwell intellektuális becsületességétlehetetlen volt kétségbe vonni, mert később így kérdezősködött:"Nincs-e az írásaiban valamiféle simplicité, ami egy olyanszuperintelligens embernél, mint ő, már szinte aljas egy kicsit?"Amúgy nem egyedül volt ezzel, elvégre öt kiadó utasította vissza.Azazmég a Page Not Found-könyv publikálása sem lehetetlen annak ellenére,hogy páran már visszadobták, mert túl hosszúak a mondatok, a célcsoport meg nem jelentkezett a kiadónál.
Volt, aki abba kötött bele, hogy a sertések voltak az uralkodók azanyagban („Előterjesztéssel mindig csak a disznók álltak elő”), mivel az sokakat zavarhat. Már ott tartott, hogy egy kisanarchista nyomdával kinyomtatja, ám Warburg adta ki végről, aki enneknyomán bezsebelte később az 1984 bevételét is. (Gollancz nem keveset veszített azzal, hogy szovjetszimpátiája fontosabb volt, mint aszabadság, így más stipistopizta a tőkét.)
Mindenesetre azt nem tudjuk pontosan, milyen az aljas, de alighailyen. Egyszer, amikor W. H. Auden költő azt találta írni: "aszükséges gyilkosság bűnének elfogadása", Orwell nem maradt néma. Mintírta: "csak olyasvalaki szólhatott így, akinek a gyilkosság csupán".És az, ugye.
Nem állhatta a szovjeteket, s Sztálinnak szépen megüzent zseniálistündérmeséjével, amelyben Jones gazda a főszereplő. A farmer roncsoljaaz állatokat, s azok megelégelik a kegyetlenkedést:a disznók, a négylábú társaik és a szárnyasok elzavarják a farmvezetőjét, Jonest, hogy aztán maguk kormányozzanak. A forradalomsikeres volt, de a kis aranyos állatok attól tartanak: az embervisszatér. Az irracionális félelem összetartja őket, a rettegés pedigolyan hangulatot alakít ki, amelyben a Napóleon nevű sertés –talpnyalói és kutyái segítségével - átveheti a hatalmat, s éppen olyanigazságtalan szisztémát alakíthat ki, amilyet az elüldözött kollégaműködtetett. Kommunikációs trükkök sokaságával vezetik meg aszerencsétlen állatokat, ebben leginkább propagandaminisztere, a hájas Süvi jár az élen, miközben egészen mocskos szisztémát épít ki.A sztori fináléjában a négylábú önkényúrt már meg sem lehetkülönböztetni az emberektől. Elvtársak, éljen Napóleon elvtárs!
A hazai hatalomtechnikusokért rajongók, a politikai állatokfanatikusai nyilván élvezettel olvassák, ahogyan a sertések kinyírjáka rendszert, besúgókat alkalmaznak, aztán éltetik a forradalmat,amelynek természetesen semmi köze a revolúció okához, tartalmához,eszméjéhez, s lényegéhez, de van kapcsolata a seggnyalással, az egyéniérdekek érvényesítésével, a korrupcióval.
A történet fináléja így szól: "Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és ahangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses,hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról azEmberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint azEmberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, ésmelyik a disznó."
Nyilván ismerős történet, hogy valakik, akik nagyon mások, végülolyanok lesznek, mint akiktől különböztek. Hogy valakik annyit kommunistáznak, hogy végül maguk is kommunisták lesznek.
Az ukrán kiadás előszavaazt üzente: "Semmi nem rombolta le jobban a szocializmus eredetiideáját, mint az a hit, hogy Oroszország szocialista ország, és ezértvezetőinek minden tettét meg kell bocsátani, ha nem követni. Ezért tízéve biztos vagyok benne, hogy a szovjet mítosz legyőzése alapvetőfontosságú, ha a szocialista mozgalom újraélesztése a célunk." Kapottszépen, a kritikusok hangvételét meghatározta, hogy mit gondolnak avilágról. Ugyanakkor Arthur Schlesinger, a New York Timesban azt írta:"A szovjet kommunizmusra adott brit baloldali válasznak alegteljesebb, legszellemesebb kifejezése." A legnagyobb király sztorikegyike, hogy a királyi futár a maskarájában anarchista könyvesboltbakellett mennie, mert elkapkodták a könyvet. Ekkor érte el a siker,amelyért annyit küzdött, csakhogy Orwell nem tudta elviselni a sikert. De nem esett össze végét járó kövér Elvisként vagy a harcot megharcoló Öreg Őrnagyként. Ekkor már nem akart mást, csak nyugodt helyre vonulni, mert alakult fejében élete csúcsteljesítménye. Hogy nyugodtan dolgozhasson, Juraszigetére távozott, ahogy Jones gazda szokott inni menni a Vörös Oroszlánba.
Az Állatfarm csak előjáték az élete alkonyán megírt főművéhez, akövethetetlen karriert befutó 1984-hez. Ez a különleges darab, amelya legmegkapóbb víziók egyike, amelyet bármilyen nyelven valaha írtak.(Azért Viktor Pelevinnek jár egy sor: a már magyarul is olvasható S.N. U. F. F.-ot mindenkinek! És említsük a teljesen elfeledett Szathmári Sándor Kazohiniáját is.)
Az 1984-et alighanem a többség ismeri. Aki hallott már politikaibeszédet, regisztrált már a Facebookon, olvasott már közéletről, aznyilván összefutott már az emblematikus kifejezésekkel: Nagy Testvér,gondolatrendrőség, újbeszél nyelv. A sztori 1984-ben kezdődik: WinstonSmith a gondolatbűnöző, aki nem érti a 2x2 pártot, amely szerint eszorzás eredménye lehet öt is.
Aztán persze a remek politikai szervezetnek van három jelmondata.
A háború: Béke. A szabadság: Szolgaság. A tudatlanság: Erő.
Az állam feltétlen engedelmességet követel polgáraitól, hazugságokkaldolgozik, s félelmet kelt. Borzongató világ, amelynek jelenetei amaguk valóságában rímeltek bizonyos diktatúrákkal, s metaforái lehetneka kortárs tömegdemokráciákban alkalmazott módszereknek. Tényleg elkell olvasni, mert vannak könyvek, amelyeket el kell olvasni, hogy tudjuk, merre nem szeretnénk menni. Ha sok utat elzárunk magunk elől,előbb-utóbb azt is megtudjuk, hol vagyunk.
Ott például alighanem kevesen szeretnének, ahol Shakespeare-t, Byrontés Swiftet ültetik át újbeszélre. Ha végre sikerül a fordítás, azeredeti szövegek mennek a kukába. Ott nem elég a retusálás sem. Azújbeszél csak 2050-re lesz teljes, elvégre kibaszott sok könyvet kellátfogalmazni. Ez egy jó hír: még van pár évünk.
Meyers az Orwell-életrajzban közli: az 1984 olyan művészeti értékűkommunizmusellenes propaganda, amely egy ember egész életen át tartópolitikai gondolkodásának eredménye. Tragikus és fölfoghatatlanlátomás. Mark Schorer a New York Timesban mondja: "Ennek agenerációnak egyetlen más munkája sem tölt el minket a szabadság ilyenerős vágyával, és nem gyűlölteti meg velünk jobban a zsarnokságot."Hatvan nyelven jelent meg, s több mint 40 millió példányt adtak elbelőle. Minden idők legnagyszerűbb alkotásainak egyike. Néhánykövetkezetlenségre felhívják a figyelmet, de ez nem változtat azon: csúcsteljesítmény ajavából. Önéletrajzi elemek éppúgy megjelennek a karakterek életében,ahogyan az Orwell-művek többségében. A szerző arról tudott alegmegkapóbban írni, amit ismert és látott. Ezért tartották alegnagyszerűbb tudósítók egyikének.
Orwell volt, Orwell van, Orwell lesz
Warburg, a Gollancz utáni kiadója azt mondta: Orwell elhatalmasodóbűntudatának a megsemmisülés volt az egyetlen gyógyszere.Veszélyeztette életét Burmában, elment a spanyol harctérre, ahol azéletét adta volna, Londonban volt, amikor a nácik bombáztak, majdorvosi előírásokat is mellőzte, amikor már gyenge volt. Jellemző, hogyAngliába telepítette a regényt. Azt mondta, azért: "A könyvhelyszínéül azért választottam Angliát, hogy hangsúlyozzam, hogy azangolul beszélő népek nem születtek jobbnak, mint mások, és hogy azönkényuralmi rendszerek bárhol hatalomra juthatnak, ahol nem küzdenekellene." Na ezt kéne elmagyarázni néhány űrmagyarnak, hogyszületésénél fogva nem magasabbrendű E.T.-nél.
Komoly kísérletek zajlottak már, hogy Orwellt jobb- vagy éppenilyen-olyan baloldaliává varázsolják. Mintha nem lenne egyértelmű:minden önkényuralmat megvető, eszméi iránt elkötelezett, az emberbenmindig bízó baloldali entellektüel volt, akit az érzelemmentestechnokratáktól is rázott a hideg. Az ő baloldalisága nem kérdés, nemúgy azoké, akikről írt, s akik az ő eszméi nevében követték elgaztetteiket.
Idealista és humanista volt, de evidenciaként kellett csúcsdisztópiákatírnia, s szélsőségesen pesszimistává válnia. Hogy az volt, arrólárulkodik összegzése: "Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egycsizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos."
Minden idealista mozgalom azért jött létre, minden baloldali kísérletazért indult, hogy ne legyen igaza. Aztán mindinkább az lett.
A szerzők egyike 1984-ben született. Orwell zsenialitását mindennélerősebben jelezné, miközben a brit csúcsírót mindennél szomorúbbátenné, ha úgy alakulna, hogy 1984-ben is hal meg.