Fontosabbnak érzem a válaszomat Geo blogger írására annál, hogy hozzászólásként jelentessem meg, de nem akarom kitenni magamat a szerző nagyképű gúnyolódásának sem, ezért publikálom a véleményemet önálló blogbejegyzés formájában.
Alapvetően egyet lehet érteni azzal a megfogalmazással, hogy az ideológiák kora lejárt. Abban az értelemben egészen bizonyosan, hogy nem fogadhatjuk el az öncélú hatalomgyakorlást megvalósító pártok törekvését arra, hogy valamely ideológiát kisajátítsanak és azt a saját érdekeik szolgálatába állítsák. Nem fogadhatjuk el azt a gyakorlatot, hogy a pártok a politikai ellenfeleiket ideológiák alapján bélyegezzék meg és kiáltsák ki ellenségnek. Ilyen módon ugyanis a ideológiák a kirekesztés eszközévé válnak.
Ennek alapján helyesnek tartható az igény, hogy a ideológiák helyébe az értékközpontúságot állítsuk. De ne felejtsük el, hogy az értékszemlélet önmagában is ideológia! Baloldali és jobboldali értékrend egyaránt létezik ugyanis. Nehogy ez váljon egy újfajta kirekesztés alapjává! Mintha ezt a törekvést érzeném a szerző szavaiban. A szerző ugyanis a polgári értékrendet szeretné nemcsak az ideológiák, de a baloldali értékrend helyére is becsempészni. Nézzünk erre példákat a szerző cikkéből!
xxx
„A modern baloldal a tőke világával szemben a munkavállalók oldalán áll”– idéz valami populista „baloldali” frázist a szerző. Majd tovább folytatja: „Teljesen természetesnek vesszük – de mi a helyzet akkor, ha a hatalom veszélyezteti a piacgazdaságot...?” Vagyis a szerző a piacgazdaság létét evidenciának tekinti és kivonja abból a körből, amit a polgári demokráciában vita tárgyává lehet tenni. Ezt én elvi kérdésként vetem fel és nem azért, hogy meg is tegyem. De aki meg akarja tenni, az igenis hadd mondja el, ha tud jobbat a piacgazdaságnál! Hisz mindnyájunk érdeke, hogy valami lejárt és meglehetősen problémásnak bizonyult ódivatú sablon helyett valami újat találjunk.
A szerző nem érti a problémát, hogy a tabusítás eleve a demokrácia lényegét kérdőjelezi meg azzal, hogy a társadalmi vita lehetőségét megvonja a közvéleményt érintő kérdések bizonyos körétől. Önmagára nézve sérelmesnek tartja a neoliberális jelzőt, amikor ezt írja: „...aki liberálisnak mondja magát, azon mindjárt Reagan és Thacher neokonzervativizmusát verik le, vagy hogy akik értéknek tekintik a baloldaliságot, milyen ádáz vitákat képesek lefolytatni az „igazi” baloldaliságról, s így kapnak neoliberális jelzőt a polgári demokrácia, piacgazdaság értékeit is vallók?” De közben nem akarja észrevenni, hogy a neoliberális/neokonzervatív jelző éppen a kirekesztő magatartásnak szól, amely a tabuk megvitatását nem teszi lehetővé. Ez pedig jogos! A szerző döngeti a mellét, hogy ő a polgári demokrácia értékei mellett elkötelezett, de közben kirekesztő és antidemokratikus a saját magatartása és értékrendje. Ellene van a jobbító szándékú fölvetéseknek pusztán azért, mert azok netán a polgár demokráciát vagy a piacgazdaságot bírálják? Ez nem értékelvűség, hanem pontosan az, amiről beszéltem fentebb – az elveknek az öncélú hatalmi politizálás szolgálatába állításáról van szó. Félő, pusztán arról van szó, hogy az ideológiákat sikerült már lejáratni, ezért új nevet kellene választani a gyereknek! Ez volna az értékelvűség.
Folytatom az idézeteket tovább. „Körülöttünk alaposan megváltozott a világ ahhoz, hogy a hagyományos jó/rossz kategorizálással megérthetnénk, vagy a marxi osztály-kategorizálással leírhatnánk, vagy éppen a profit=kizsákmányolás képlettel találnánk gyógyírt a világ bajaira.” Ez is hamis gondolat. Ha valaki nem érti, nem kellene, hogy a szájára vegye! A marxizmus ma már nem állítja, hogy a „profit=kizsákmányolás”, de azt igen, hogy a profit bizonyos pontosan meghatározható része jogtalan kizsákmányolás. Azaz a szerző állítása csúsztatás! Inkorrekt érv!
Önmagában elfogadhatónak tekinthető a gondolat, egy aprócska kiegészítéssel: „A napi érdekek és a merev ideológiák elválasztanak, az értékek alapján viszont megvalósulhat az integráció – a hosszú távú érdekek alapján.” A megjegyzés pedig a következő: ha nem sunyi hátsó szándék, kirekesztésre törekvés áll mögötte.
Ezek után nézzük, hogy mik azok a liberálisok számára elfogadható alapelvek, amelyekről ők úgy gondolják, hogy a baloldal számára is elfogadhatók! És rögtön meg is fogalmazom a saját baloldali kifogásaimat...
xxx
„Szabadság, amely a hatalmi ágak megosztásán alapuló parlamentáris demokráciát és jogállamot, valamint a szabad vállalkozáson és a magántulajdonon alapuló piacgazdaságot feltételez.”
Ezek volnának a baloldal számára elfogadható alapelvek? Csak kérdezem...
(1) A parlamentáris demokrácia mikor fogja feltételezni a nem az uralkodó osztályhoz tartozók parlamenti képviseletét? Hol van az 1 millió 600 ezres munkanélküliség és a 4 millió 600 ezres szegénység képviselete a parlamentben? Enélkül a parlamentáris demokrácia csak egy maszlag. Ez egy óriási aránytalanság! A magyar választópolgárok több, mint 40%-ának nincs képviselete a polgári demokratikus parlamentben!!! Hoppá!
(2) A parlamentáris demokrácia és a jogállamiság mikor fogja jelenteni a munkához való jogot? Enélkül a munkavállaló nem lehet szabad. Ha ezt a jogot kihagyjuk, az eleve kirekesztés! Elvi kérdés! A király meztelen! Hisz 1 millió 600 ezer embernek nincs képviselete a parlamentben! Amíg ez így van, csak kegy a munkanélküli segély. Hoppá! A haszonélvezők szavaznak a kirekesztettek segélyéről!
„Egyenlőség, amely jogegyenlőséget, a többség mellett a kisebbségek jogainak tiszteletét, és esélyegyenlőséget, a nehezebb helyzetből indulók lehetőségeinek biztosítását jelenti.”
Ugyan kérem! Mikor fogja a jogállam jogba fogalmazni a kizsákmányolás korlátozását? Jogállamiság addig nem létezik, amíg ezt nem teszi meg. Milyen törvény előtti egyenlőség az, ahol a kizsákmányoltak jogát semmi nem védi a kizsákmányolók szabadsága ellen? Elvi kérdés! Mellébeszélés nem tűretik. Hoppá!
„Testvériség, amely a bajba kerülteknek a közösség általi segítését, a széles körben hozzáférhető jóléti rendszereket, társadalmi és szociális biztonságot jelenti.”
Ez mind szép és jó, de a társadalomnak alapvetően nem testvériségre van szüksége, hanem munkára! Hoppá!
Nem „testvér” az adócsaló munkáltató, a feketén/szürkén vállalkozó, az offshore számlára pénz menekítő és tőkéjét külföldön befektető dezertőr vállalkozó, aki mind fennen hirdeti a vállalkozás szabadságát. És nem „testvér” az, aki ezt az állapotot védi! Semmilyen testvériség nincs abban, amiről a szerző ír. Álságos és képmutató magatartás az egész. Szégyellheti magát a szerző...
„A szabadság lényege hogy azt tehetjük, ami nem korlátozza mások jogát– legyen szó az egyének és közösségek véleménynyilvánításáról, világnézetéről, vállalkozásáról, az állampolgári és emberi jogokérvényesüléséről.”Mikor lesz már elidegeníthetetlen emberi jog a munkához való jog? Amíg erre nincs válasz, az emberi jogok sem léteznek! Vállalkozói jogok léteznek csak az emberi jogok fogalma alatt!
„Az egyenlőség szó arra utal, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, a származás és a társadalmi helyzet szerinti megkülönböztetést eltörölték...” De nincs válasz arra a kérdésre, hogy az öröklési jogon keresztül a születési előjogok a mai napig léteznek.
„A testvériség annak a felismerése, hogy "Ne tégy olyat mással, amit nem akarsz, hogy más tegyen meg veled; tégy mindig olyan jót másokkal, amit magad is szeretnél.”" Nesze semmi, fogd meg jól! Miért akkor a kizsákmányolás? Felismerték a tőketulajdonosok, hogy maguk sem kívánnák, ha őket valaki kizsákmányolná? Nem teszik meg? Ugyan kérem! Álszent és képmutató szöveg... Hasonló, mint a szeresd felebarátodat vagy adakozz a szegényeknek. Az egész érvelés szóra sem érdemes.
xxx
A szerző is érzi hogy mindebben sok az ellentmondás, amikor ezt írja: „A látszólag egyértelmű szavak is eltérő jelentést hordozhatnak – a liberálisok a szabadság körében a piac, vállalkozás szabadságát jobban hangsúlyozzák, az egyenlőségbe a baloldal a javak igazságos újraelosztását is érti, s gyakran ellensége a magántulajdonnak és a profitnak, amit a kizsákmányolás megjelenési formájának tart. A testvériség ma inkább szolidaritást, esélyegyenlőséget jelent – de eltérőek a nézetek a szociális rendszerek szerepéről, kívánatos mértékéről.” Elég, ha minderre én azt mondom, hogy az újraelosztás reformja a társadalmi igazságosság megteremtéséhez édeskevés. Nem szabad, hogy „kegy” legyen és az urakkal való „testvériség” körébe utaljuk a kérdést. Amit visszakapunk, az csak megalázó alamizsna lehet. Köszönöm szépen nem kérem!
Ahogy a szerző neoliberális jóindulatából sem kérek. A vele való „közös keret, értelmezési tartomány” sem érdekel. Nem akarok az ilyenekkel közösködni... Nincs közös értelmezési tartományunk. Legfeljebb bebocsájtási engedélyt kérhet a blogger az én „értelmezési tartományomba”!De nem várom el tőle, hogy megértsen. Az egy erény, ha valaki engem képes megérteni.
Kimaradt ugyanis az egész irományból, hogy a szerző a DK elitista koncepcióját képviseli. Ahová ezek szerint az út szélén hagyott 4 millió 600 ezer fős szegénység nem fér bele. Nekik nem jut több, mint a „testvériség”, azaz a szeretetszolgálatok adománya. Nem a DK adománya és nem a polgári demokrácia segítsége, hanem a nyugat-európai országokban gyűjtött adományok! Szégyen és gyalázat, hogy a szolidaritás (testvériség néven) ennyit jelent a polgári demokráciában!
Szégyen és gyalázat, hogy a polgári értékrend nevében ennyi mindent össze-vissza lehet hazudozni!