A baloldaliság újraértelmezése témájával foglalkozik a Méltányosság politikaelemző központ.
A cikk következtetése: „… szilárd ideológia nélkül elmosódik egy adott párt karaktere. A magyar belpolitika is arra bizonyíték, hogy az alaposan kigondolt ideológiai háttér jó alap a későbbi választási sikerekhez is, vagy legalábbis arra mindenképpen alkalmas, hogy átélhető alternatívát nyújtson – éppen ezt képes kevésbé mutatni a magyar baloldal.”
Az előbbieket nem vitatva, mégis óvnék az „ideologizálástól”, s helyébe az érték-központúságot állítanám. Könnyen mondható, hogy fából vaskarika, hiszen ugyanarról van szó – mégis különbséget tennék, illetve javaslom, hogy az alapvető értékek tisztázásával kezdjük, s csak erre építsünk ideológiát.
A hiba minden bizonnyal bennem van, a gyakorlatban viszont azt tapasztalom és tapasztaltam, vagy túlzottan sokat várunk az ideológiáktól, vagy túlzottan ragaszkodunk hozzá, „át/megideologizáljuk” dolgainkat. Arra már csak az idősebbek emlékezhetnek, hogy bármilyen tárgyban, egy éppen ellentétes nézethet is lehetett találni egy idézetet valamelyik fő-ideológustól – vagy éppen egy Bibliát ismerő ember is tud megfelelő idézetet találni nézetei kifejtéséhez. Néhány gyakorlati példa: „A modern baloldal a tőke világával szemben a munkavállalók oldalán áll”. Teljesen természetesnek vesszük – de mi a helyzet akkor, ha a hatalom veszélyezteti a piacgazdaságot, kedvére államosít, s a bankadókkal befagyasztja a hitelezést? Nem alapvető világnézeti kérdés, hogy valaki hívő vagy ateista? A vallásosságon belül nincsenek alapvető különbségek a buddhisták, muzulmánok, katolikusok, protestánsok között? Mindennapi kommenteléseink közt nem találkozunk azzal, hogy aki liberálisnak mondja magát, azon mindjárt Reagan és Thacher neokonzervativizmusát verik le, vagy hogy akik értéknek tekintik a baloldaliságot, milyen ádáz vitákat képesek lefolytatni az „igazi” baloldaliságról, s így kapnak neoliberális jelzőt a polgári demokrácia, piacgazdaság értékeit is vallók? Vagy éppen ideológiai meggyőződésünkhöz keresünk érveket és magyarázatokat – hogyan pl. az „új baloldal” elhatárolódik mindenki mástól? Mindezt szóvá sem tenném, ha tudományos felkészültségű embereknél se találkoznék ilyesmivel.
Természetesen szükség van világnézetre, ha úgy tetszik, ideológiára, hiszen nem tudjuk minden percben, minden témában elvégezi a közeli és távoli külvilág dolgainak kritikus értékelését, s sem időnk, de szükségünk sincs arra, hogy különböző szcenáriókat vázoljunk fel, elemezzük ezek előnyeit/hátrányait, kockázatait, majd szofisztikált döntési eljárással álljunk elő a legjobb megoldással – az élet nem ilyen. De úgy tűnik, hogy a „nagy ideológiák” kora lejárt – a világ dolgai nem szuszakolhatók be a hagyományos bal-jobboldali keretekbe, s ezért is vannak „válságban” a nyugati demokráciák, ahol egyre több párt és szereplő jelenik meg a politikai térben. Körülöttünk alaposan megváltozott a világ ahhoz, hogy a hagyományos jó/rossz kategorizálással megérthetnénk, vagy a marxi osztály-kategorizálással leírhatnánk, vagy éppen a profit=kizsákmányolás képlettel találnánk gyógyírt a világ bajaira. A változó világban változnak az érdekek, a szerepek, az ismeretek – azonban ha ezek alapján az egyes csoportok belemerevednének a maguk kanonizált világképébe, akkor előbb-utóbb darabokra hullana a társadalom, melyet legfeljebb nagylelkű és önfeláldozó homegenizátorok tudnának megmenteni – saját hitük és ideológiájuk alapján. (Persze, ezek fenntarthatatlansága előbb-utóbb kiderül, s akkor megint a széthullásnál tartunk). A társadalom fejlődéséhez ugyanis az szükséges, hogy az egyes részei változzanak, alakuljanak, majd újra- és újra integrálódni tudjanak egymással. A napi érdekek és a merev ideológiák elválasztanak, az értékek alapján viszont megvalósulhat az integráció – a hosszú távú érdekek alapján.[i][ii]
Aki nem hiszi, járjon utána – de induljunk ki a az úgy a baloldal, mind a liberálisok számára elfogadható alapelvekből, melyek az évszázadok alatt újabb tartalommal gazdagodtak.
Szabadság, amely a hatalmi ágak megosztásán alapuló parlamentáris demokráciát és jogállamot, valamint a szabad vállalkozáson és a magántulajdonon alapuló piacgazdaságot feltételez.
Egyenlőség, amely jogegyenlőséget, a többség mellett a kisebbségek jogainak tiszteletét, és esélyegyenlőséget, a nehezebb helyzetből indulók lehetőségeinek biztosítását jelenti.
Testvériség, amely a bajba kerülteknek a közösség általi segítését, a széles körben hozzáférhető jóléti rendszereket, társadalmi és szociális biztonságot jelenti.
A szabadság lényege hogy azt tehetjük, ami nem korlátozza mások jogát – legyen szó az egyének és közösségek véleménynyilvánításáról, világnézetéről, vállalkozásáról, az állampolgári és emberi jogok érvényesüléséről.
Azegyenlőség szó arra utal, hogy atörvényelőttmindenki egyenlő, a származás és a társadalmi helyzet szerinti megkülönböztetést eltörölték, és hogy mindenkit egyéni képességei és teljesítménye alapján ítélünk meg. Így jelenti a hatalommegosztáson alapuló jogállamot, a lehetőségekkel arányos egyéni és közösségi felelősségvállalást, az állampolgári részvételt.
A testvériség annak a felismerése, hogy "Ne tégy olyat mással, amit nem akarsz, hogy más tegyen meg veled; tégy mindig olyan jót másokkal, amit magad is szeretnél." Ez a bajba kerülteknek a közösség általi segítését, a széles körben hozzáférhető jóléti rendszereket, társadalmi és szociális biztonságot jelenti – kisközösségedben, országodban – és az egész világon. Jelenti mások meghallgatását és megértését, a béke és a Föld-, a kulturális sokszínűség megőrzését, ennek érdekében a cselekvő, együttműködő kapcsolatokat.
A látszólag egyértelmű szavak is eltérő jelentést hordozhatnak – a liberálisok a szabadság körében a piac, vállalkozás szabadságát jobban hangsúlyozzák, az egyenlőségbe a baloldal a javak igazságos újraelosztását is érti, s gyakran ellensége a magántulajdonnak és a profitnak, amit a kizsákmányolás megjelenési formájának tart. A testvériség ma inkább szolidaritást, esélyegyenlőséget jelent – de eltérőek a nézetek a szociális rendszerek szerepéről, kívánatos mértékéről.
Ezek általánosan ismert konfliktusok, úgyhogy igazi meglepetés akkor érhet bennünket, ha megnézzük, milyen alapértékek fontosak a politikai konzervativizmus[iii]számára. Megtaláljuk a szabadság fogalmát, a jogi intézményrendszer, az autonómiák védelme rokon az egyenlőség fogalmával, a biztonság és a társadalmi jövedelmek kisajátításának elutasítása a testvériséggel rokon. Az előbbi, kissé erőszakolt azonosság-kereséssel szemben sokkal egyszerűbb az egyházi tanításokkal hasonlóságot találni, pl. Erdő Péter beszéde[iv] alapján - Mindez azonban azt is jelzi, hogy az egyes fogalmak, s főleg azok értelmezése között komoly konfliktusok létezhetnek – s léteznek is. Tapasztalatom szerint, ha elhagyjuk a napi politikai csatamezőt, s kilépünk saját ideológiai keretünkből, akkor a legharcosabb politikai ellenfelek is egyetértenek abban, hogy vannak olyan értékek, melyek minden felelős személy és közösség számára léteznek. Erre a beszédben is hivatkozott közjó[v] fogalmát tartom alkalmasnak, még ha az egyes ideológiák követői mást- és mást tartanak fontosnak az egyén- és a közösség viszonyában. Abban azonban meg kell egyezniük, hogy mindnyájuk számára elfogadható: nem a pillanatnyi, hanem a távlati érdekeket tekintjük annak,a szociális, környezeti, kulturális, gazdasági fenntarthatóságot.
Egyáltalán nem gondolom, hogy ettől megszűnnének a viták, az ellentétek – de ehhez létezik egy közös keret, értelmezési tartomány. S talán abban is segít, hogy ne akarjuk feltétlenül azonnal bevezetni azt, ami ideológiánkból következne – hanem nézzük az ahhoz való utat, lehetőségeket is, megvalósítható-e rövid-, s fenntartható-e hosszú távon.
Kérem, segíts abban, hogy kipróbálhassuk: működik-e ez a megközelítés?
[i]http://www.libri.hu/konyv/csikszentmihalyi_mihaly.a-fejlodes-utjai-a-flow-folytatasa.html
[ii]http://www.weaklink.sote.hu/upload/konyv/01-bevezetes.pdf
[iii]http://hafr.blog.hu/2013/11/17/igen_konzervativ#c21065538
[iv]http://magyarkurir.hu/hirek/erdo-peter-biboros-beszede-kereszteny-ertelmisegiek-szoevetsege-viii-kongresszusan