HOFI él…!
A rendszer nem vált be! STOP. Tessék abbahagyni! STOP.HOFI STOP.
Azt mondják, a kapitalizmus a szakadék felé tart !
Emberek !
Állítsuk meg őket, mert ha beleesnek…, ki a franc fog bennünket onnan kihúzni ?
Gyengébbek kedvéért, (csak NEKED!): A „kapitalizmus” helyére...,
képzeld oda: Magyarországot!
Nem lesz nehéz!
HOFI él! Feltámadt.
HOFI GÉZA szelleme, feltámadt.
HOFI GÉZA szelleme, újra itt van közöttünk, hogy segítsen.
Figyúúúzz...
Képzeld el…!
Képzeld el, az elképzelhetetlent !
Pedig igaz, és elképzelhető….
Kapaszkodj meg, mert jön – a kanyar, és – HOFI!
Már itt is van!
És tudod, ebben az a röhej, hogy EZ nem vicc.
„Csak akkor születtek nagy dolgok, amikor bátrak voltak, akik mertek, százszor bátrak, és viharvertek.”
Gyerekeim!
Arany Drága Bogárkáim.
Magyarok!VÉREIM!
Képzeld el…, feltámadtam !
Tudod !?
Ki tudna OTT tovább aludni…, ebben a marha nagy hangzavarban!
ÉN se!
Na szóval, valóban ÉN vagyok.
A GÉZA !
Neked, kis szívem, csak HOFI !
Nagy H-val!
Csodálkozol, arany pici szívem? Eszem a göbölyű, nagy…, zúzádat!
Megértelek!
Méééé? Hát hol kéne lennem?
Szerinted!
JA !
Hogy ott, a hideg földben? Nem is hideg...!
Most nem! Majd télen, akkor qrva hideg lesz!
Menj oda TE!
Ha NEKED az jó?!
Na szóval, éppen fagyoskodunk, didergünk ott lent, közben morfondírozok magamban.
GONDOLKODOM !
Hogy TE is megértsed! (Tehát vagyok! Vagyok?) Mert ÉN, azt is szoktam!
Tudom, TE neeem!
Na de hát, mivel is tennéd?
AZZAL…, már nem megy!
Na szóval, mondom magamnak: Te Géza !
Fel kéne támadni!
Ott fent jobb, mint itt...
Tudjátok, drága szíveim (az Úrban), én komolyan vettem ám azt...,
amit valami nevenincs..., kis-nagy ember mondott (itt fent):
Merjünk nagyot álmodni !
Hát ÉN, mertem !
Döntöttem! Megteszem! Isten uccse’, de feltámadok!
Azééé!? Azééé hát!
Mééé!?
Mééé másértért!
KIS SZÍVEIM !
TI nem látjátok, de ez itt és most: egy „ARANYBÁNYA”!
NEKEM, biztosan!
Tudod!
Olyan hangosan megy már itt fönt a „tam-tam”, meg a magyarkodás...,
hogy egyszerűen nem lehet már aludni sem!
Ott lenn! OTT SE...!
Méé ? Méé ?
TE tudnál, ilyen zajban?
Próbáld ki! Csak egyszer. A koporsóban.
IGEN TE!
TE, kis vörös töltött-galamb, TE, ott a második sorban, ott, a „főelvtárs” mellett!
Menj le! Próbál ki!
Te sem fogod kibírni!
Te is feljössz majd, mint a szén..., amikor anyósom lement...!
HE-HE-HE !
Ó !
A drága MAMA! De sajnáltam! Amikor elment!
De, megígérte a francos..., hogy visszajön...!
Hogy FELTÁMAD!
Ő is...!
Mégis ÉN vagyok itt!
Na, szóval, hogy ne csapongjak/hajózzak el számomra kellemes vizekre!
SZÓLJATOK ÁM RÁM...!
Mert tudjátok, TI fizettek!
Én, csak húzom! A nótátokat!
JA !
Te kis cingár! Látom, neked is van anyósod.... Azért röhögsz, ilyen önfeledten....
Váljék kedves egészségedre!
VLJÉK!!!
Mondtuk a seregben IS, a reggeli torna után.
Bár, ahogy elnézlek - mint akibe hányni jár a lélek - TE SE nagyon TUDOD...,
hogy mi az a katonaság!
KÁÁÁR!
Pedig RÁD fért volna...!
NEKEM, megnyugtatlak, hála a jó ISTENNEK..., már nincs anyósom...!
Már jó helyen van...!
Remélem, OTT is marad!
Egyszer, majd, NEKED se lesz!
Csak arra vigyázz, nehogy túléljen...!
Mert ezek szívósak ám..., mint a macska...!
Csak, hogy vigasztaljalak!
Hááát !
Fantáziám, az mindig is volt...!
Tudjátok, már gyerekkoromban is: „csillagszóró-fejűnek” csúfoltak...
Na, meg később, az átkosban..., hogy ÉN vagyok: a „túlfolyó”, a biztonsági gőz-szelep!
Tudjátok!
Ez még a három T időszaka volt!
TTT !
Tiltott/tűrt/támogatott !- ha valaki már/még nem tudná.
Na, szóval én voltam „kinevezve”, biztonsági-gőzszelepnek.
Amíg bírtam!
Mert a végén, már nálam is sok mindenre „KIMENT a BIZTSÍTÉK”!
Mondaná a MAMA!
(Mondta.)
TE, GÉÉZA! Nincs villany. Nézd meg, a bztsítékot!
De régen volt!!! Talán, igaz se volt.
Tudod?
Ez akkor vót, az átkosban, amikor az IGAZSÁG-ból, ellopták: az I-t.
ÉRTED???
Akkor, még a (Kádár) Jani bácsi IS élt még!
NA!
Felébredtem! FELTÁMADTAM!
MIRE?
Hát, a „kis-mérges” üvöltésére...!
Nem mondtam? Mozgott a föld! OTT, lent!
Még az is!
Mondom magamnak: TE, GÉZA!
NEKED, most ott a helyed! Gyere fel, ásd ki magad, VÁRNAK!
Sok-sok szeretettel!
NEKED, ITT ÉS MOST, JELENÉSED VAN!
Nagy feladatok várnak RÁD!
Szükség van RÁD!
Tudod, „kisszívem” (mindig így hívom magam, amikor kedveskedni akarok magamnak!),
NEKED, MOST, a „kimosott agyakban” kell rendet teremtened!
Ehhez, TE nagyon értesz!
Mondom, MAGAMNAK, kedveskedve, mert megérdemlem!
TÖBBET IS!
NO, szóval,meggyőztem MAGAM-at!
Nem volt nehéz!
JELENTEM..., (katonásan, mert ÉN, voltam!) ITT VAGYOK!
És maradok IS!
Nem megyek el!
FIGYELEK! ÉBEREN és FOLYAMATOSAN!
Én, SZÓLTAM!
ELŐRE!
FÜGGÖNY
VAGY, mégse!
Mert, Visszajön, visszajövök, röhögve!!!
ÉS!
Ezt majdnem elfelejtettem! (mégiscsak kell a CAVINTON!?)
PEDIG, NAGYON LÉNYEGES DOLOG!
Ellentétben sokatokkal, IGEN, veled, meg veled, meg veled is, kis vöröske…,
de főleg a VEZETŐKKEL, mondhatni szépen: a KIVÁLASZTOTTAKKAL!
(Tisztelet, a kivételnek, mert olyan is van!
Egy! Csak!)
ÉN, TUDOM, mert nem felejtettem el, hogy HONNAN JÖTTEM!
Azt, hogy MIÉRT JÖTTEM!
Azt, hogy MIÉRT VAGYOK ITT!
És, hogy KIÉRT!
KIKNEK az ÉRDEKÉBEN! A KÉPVISELETÉBEN!
SőT!
Most kapaszkodjatok meg, drága, aranyos, egyetlen pici szíveim!
ÉN, MÉG AZT IS TUDOM, HOGY HOVÁ MEGYEK!!!
ŐK, a többség, NEM TUDJA!!!
Mondhatnám: Halovány, lila, gőze, mondhatni: FINGJA NINCS RÓLA!
TI ezt értitek?
NA!
A HOGYAN?-ról..., arról már ne is beszéljünk...!!!
NO!
HÁT ITT TARTUNK! Kedves szeretteim!
DE!
Hogy megvigasztaljalak BENNETEKET..., ÉN, VELETEK VAGYOK...!
És maradok, mindhalálig!
Pusszantalak BENNETEKET.
PÁÁÁ!
Ahogy, anyósom mondaná!
A kis drága! Nyugodjon, ott, ahol van...!
(Ahonnan, ÉN jöttem!)
Még találkozunk.
Rövidesen!
Vegyétek EZT, fenyegetésnek!
Holott, TI fizettek, MINDENT!
Mint általában, MINDIG!
VÉGE!
(Átmenetileg...!)