A költészetkedvelők lelkében a november hónap Radnótira emlékezve telik. Többször írtam már róla, de nem tudom elégszer elmondani, mennyire lenyűgöznek a versei, főleg a semmivel össze nem hasonlítható hangulatuk, amit én úgy hívok magamban, a Radnóti varázslat.
1909. május 5.én született Radnóti Miklós (Glatter Miklós néven) Budapesten. Egy önéletrajzában így ír magáról, gyermekkoráról: „Iker gyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés ölte meg, nem bírta a szíve, öcsém gyönge volt, elszívtam tán tőle az életerőt. Tizenkét éves voltam, meghalt apám is. Az anyámat nem ismertem, az apámra valójában alig emlékszem, néhány éles, de összefüggéstelen képet, emléket becézek róla magamban…” Anyai dédnagynénjei nevelték tovább, velük élt Budapesten egészen a házasságkötéséig. Szerető szülők nélkül nem lehetett könnyű az ifjúsága, mégis nagyon mély érzésű ember lett belőle, ez tükröződik az egész, sajnos rövid életművében. Mennyi gyönyörűséget írhatott volna még!
Költeményei tele vannak érzelmekkel, szeretettel, kedvességgel, játékossággal. Még akkor is líraian ír, amikor elképzelhetetlen borzalmak közepette sötétben tapogatózva egy kicsi noteszbe rója a sorokat.
LEVÉL A HITVESHEZ
A mélyben néma, hallgató világok,
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
s országok útjait; bíbor parázson,
Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben, |
RAZGLEDNICÁK
1 Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul, 1944. augusztus 30. A hegyek közt
2
Kilenc kilométerre innen égnek Cservenka, 1944. október 6. |
A Bori notesz versei egy nagyon szeretetre méltó, finom lelkű ember megnyilvánulásai a körülötte zajló gyötrelmes életről. 1944. november 9-én érte a kegyetlen halál Abdán.
Szomorú, hogy a szelíd szavú költőnek, mementóként a legtöbbet a fasizmus borzalmai közepette írott verseit forgatjuk. Érdemes sokkal többet lapozgatni a Radnóti kötetet és átadni magunkat a Radnóti varázslatnak. A teljesség igénye nélkül szedtem össze néhányat a korábbi versei közül, csak a gyönyörködtetés és a sajátos radnótis hangulat kedvéért.
ESTE A KERTBEN
Égen az újhold oly vékonyka most, Már éjszakára ágyazott a kert, Könnyen lépek hát s arra gondolok, S mondom a verset; törekedik már S verssel térek a házba, ahonnan 1934 |
OKTÓBER, DÉLUTÁN
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni, De nap kacsintgat át fodrán a lombnak, Fanni fölébred és álmos szeme kék, hogy ne beszéljek. Így készül az új csend 1934 |
ISTENHEGYI KERT
A nyár zümmögve alszik és a fényes ég Öreg virág vetkőzi sorra szirmait, Ó, ez a kert is aludni s halni készül, S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? Álmában lélekzik már a kert, hiába 1936 |
OKTÓBERI VÁZLAT
Reggel, fa alatt fagyott verebet ma már dalolva vár testvérei közt mint kispapok őszülő bánata fordúl ökörnyál kötött ki újra már szigorú 1930. október 6.
Az apró kis gyöngyszemek, a Naptár versei közül néhány:
JANUÁR Későn kel a nap, teli van még 1941. február 5.
MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad, 1941. február 26.
MÁJUS Szirom borzong a fán, lehull; 1941. február 25.
JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt, 1940. június 12.
SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! 1940. július 15.
OKTÓBER Hűvös arany szél lobog, 1941. február 7.
Íme a játszi rímek, ugye milyen kedvesek?
Bájoló Rebbenő szemmel Kékje lehervad 1942.
EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL
Szeretett feleségéhez Gyarmati Fannihoz számtalan kedves, szép szerelmes verset írt. |
Szerelmi ciklus
Vetkőztél tegnap az ablak előtt
a beszűrődő lila fényben
kacagtak az árnyad vonalai
és a megfogyott, könnyes holdsarló
babonás arany kalapként, remegőn
koszorúzta meg a hajadat...
Hallod, a fal mögül a szomszédban
valahol gramofon zenél egy régi
volgaparti, bús melódiát és
az óra nyögi kinn az éjfelet...
Hagyd ott az ablakot, az aranyos
holdas kalapot és dobd a ruhát
a hallgató, fekete székre
és a meztelenséged add nekem.
Reichenberg, 1928. február 7.
Az illatod bolondja voltam,
úgy hajtottam hozzád a fejem,
mint télen illatos, idegen
párás virágokhoz, amelyek
japán vázában remegnek egy
alkonyuló szobának asztalán
és az illatuk a nyárról mesél.
Oly vigyázva, halkan csókoltam
meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon
és sokáig megmaradjon nekem,
de hiába, az illatod elszállt
és én egy régi parfőmnek fájó
emlékét hegedülöm el most
emlékezőn a papiroson.
Reichenberg, 1928. fabruár 21
Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmn
átesem.
A legszebb szerelmes verse a - Tétova óda - , ha szerelmes versekről esik szó, biztos eszembe jut azonnal.
TÉTOVA ÓDA
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.
1943. május 26.
Radnóti Miklós kegyetlen, korai halála az egyik pótolhatatlan vesztesége a magyar költészetnek. Emlékét szeretettel és gyengéd méltósággal őrzi máig köztünk élő özvegye, akihez sok szép versét írta, Radnóti Milósné, Gyarmati Fanni.