„Ha HOFI élne, JOBBIK-os volna...!”
SOHA!!!
Képzeld el...!
Aszongya a minap…, ez a VONA nevezetű...,
kis SENKI:
(Közbevetőleg! Kérdezhetné..., most is..., az a másik „díszpinty”...,
tudod, az a Deutsch Tomika: „Ki a fasz az a Vona!?”)
„Ha HOFI élne, JOBBIK-os volna!”
PUFFFF!
NO GÉZA! Erre varrjál gombot!
De halál komolyan ám, mert EZ már VÉR-re megy…,
vagy BECSÜLET-re, de az nálam ugyanaz.
Mert tudod, ezért Kőbányán már ütnek…, meg lecsapnak…, mint a taxiórát…,
de ízibe…!
Észre se veszed…
Megszólíttattam! Így hát válaszolok.
Nem kell…, DE MUSZÁLY!
Méghozzá olyan stílusban ám, hogy még Ő is, meg a kedves „elvbarátai” is megértsék.
No, meg még a Mari-néni is…, meg a Pista-bácsi IS!
Kedves(?) SENKIHÁZI!
Kuss! – Kis KÖCSÖG! Mondhatnám, röviden.....
A pofádat befogod, és a NEVEMET a HOFI nevet a szádra nem veszed..., mert ez már az a szint – de tényleg – amire ÉN már ÜTÖK!
És…, NAGYOT!
Ne feledd: ÉN, kőbányai „proli-gyerek” vagyok, aki ehhez van szokva!
Előbb üt, és csak utána kérdez.
EZ már SÉRTÉS!
Ha élnék…, lepuffantanálak, mint egy rühes kutyát…!
Mert tudod, ÉN egy ilyen újsütetű-fasiszta…,
meg nemzeti-cocialista…,
meg VIKTOR-bérenc…,
meg „ViktorJugend Fűhrer”-el nincs szándékomban közös levegőt szívni!
Magyarul: VELETEK…, NEM KÖZÖSKÖDÖK!
Mint ahogy…, Viktorkával SE!
ÉN, kőbányai melósként, „proli-gyerekként” mindig a kétkezi melós, a kisember…, vagyis a NÉP érdekét néztem és képviseltem – tudod,
akkor, amikor már megtehettem!
A NÉP érdeke pedig MOST az…, hogy megszabaduljon TŐLETEK!
A FIDESZ-től is…, a JOBBIK-tól is!
Viktorkától is…, meg Vonától is!
VÉGLEG!
És minél hamarabb!
ÉN meg, segítek NEKI!
Amíg erőm bírja!
Mert ÉN, Petőfit követem:
„A NÉP-el…, TŰZ-ön…, VÍZ-en át!”
HAJRÁ!
És tudod, (csak, hogy József Attila is megszólaljon általam)...,
ÉN ennek szellemében...,
EGÉSZ NÉPEMET fogom – és nem középiskolás fokon –
TA-
NÍ-
TA-
NI!
Úgy, hogy: Féljél Viktorka!
Féljél Vona!
MOST MI JÖVÜNK!
MI, a NÉP!
*********
Tudjátok…, sose tudom abbahagyni!
A piszkos fantáziámmal, csak úgy belegondolok…
Képzeld el!
A holnapi Magyar Nemzet címlapon, vezércikkben hozza...,
hogy asszonggya:
„HOFI GÉZA válaszolt Vonának!”
Hááááát tudjátok – már most halálra röhögöm magam – ez lenne...,
az a helyzet, amikor a „puska fordítva sül el.”
Visszafelé!
VAGY! Amikor.... „A fagyi visszanyal!”
Szegény VONA!
Már lassan sajnálom…, ŐT!
Aki populista népszerűség-hajhászás gyanánt…, mondhatni csak „használni” akarta a HOFI nevet..., és szegénykém most teljesen maga alatt lehet – gondolom –
hogy…, a CÍMZETT…, VÁLASZOLT!
IS!
Leeshetett a pofázmánya…, rendesen!
Mert hát tudod…, EZT a választ aztán nem meri majd kitenni a „kirakatba”!
Gondolom!
Szegény VONA!
DE!
Kiteszi majd…, helyette M Á Á Á Á Á Á Á Á Á Á Á Á S!!!
Mondjuk: ÉN.
ÍME!
DE azért…, tényleg sajnálom…., majd meg hasad a szívem…
Gondolhatod.....
:) :) :) :) :)