Aki nem tudná, hogy mi az a rezsicsök, annak elárulom. A rezsicsök egy olyan új kifejezés, mint a történelmünkből ismeretes bikacsök-szlengszó, ám nézőpont kérdése, hogy akire e csökkel sújtanak, kinek kellemes érzés, és kinek megalázóan kellemetlen.
Vágjuk a közepébe. Közismert tény, hogy a Krisztusunk koporsóját sem őrizték ingyen. Akkor meg kérdem én, - ugyan miért ne fizethettek volna az önkéntes aktivistáiknak, akik bevállalták, hogy a pártunkért és népünkért kockáztatva a testi épségüket, házról-házra járva felkeresik az embereket és aláíratják velük a rezsicsök-petíciót? Különben is - mi az a száz forint egy rezsicsök-aláírás darabjáért? Pipafüst. Aztán ebből még adózni is, hogy az állam a felét elvigye? Könyörgöm, ne vegyétek már el ti sem az én dalos jó kedvem, mert aszongya hogy, nóta: „Száz forintnak ötven a fele, egye meg a fészkes fekete fene. Nem lehet az ember fából, de ki kell rúgni a hámfából”.
Spórolsz és szűkölködsz, s olykor már kedved lenne kirúgni a hámból? Elárulom, ezt te csak egyféle úton-módon tudod elérni: a rezsicsökkel. Ha nem vagy rászorulva, akkor meg pláne, mert tudd meg, hogy a Fidesz-kormány szemben a szocikkal, nem tesz különbséget szegény és gazdag között. Ha valami jár, az mindenkinek jár. Ne szégyelld hát, hogy gazdag vagy. Fogd a gázszámlád, ülj be a luxusautódba, és irány az Önkormányzat!
Orbán Viktor és kormánya, dekára vesz meg minket. Mivel sokunk számára egy európai színvonalhoz közeledő bérezési rendszer feltételeit a tehetségtelenségüknek köszönhetően képtelenek megteremteni, arcukat büszkén Kelet felé fordítják, és a múltban révedeznek.
Az Orbán-kormány ugyanis, - ha még nem tudná valaki, - nem abban érdekelt, hogy általános jólétet teremtsen, hogy Európába vigyen minket, hanem abban, hogy mint régen a nemes urak, - lásd a legújabb agymenésüket, a szegényeket megalázó szociális temetés törvényüket, - aprópénzt szórjanak közénk. Ismered a történetet? Nem? No, akkor röviden azt is elmesélem.
A XIX. – század végén, illetve a húszas évek elejei Magyarországának, gróf, báró, címzetes és nemes nagyságos urai, - tisztelet a kivételnek, - egy különös szenvedélyüknek hódoltak. Szerettek aprópénzt osztogatni az ő cselédeiknek. Ezen beteges hóbortjuknak pedig különösen eső után hódoltak nagy előszeretettel. Vasárnaponként, a falu cselédei, tisztelegve az Úr előtt felvették a legszebb ünnepi ruhájukat, és mivel akkortájt más program nem volt, hát elmentek a templomba misére. A mise végén aztán megjelent hintón a nagyságos úr, és a templomból kijövők közé egy csomó aprópénzt szórt. A szolgák és cselédek pedig, abban a szép ünneplő ruhában, - amelyből sokuknak csak egy volt, - egymást lökdösve, disznókként dagonyázva a sárban, boldogan szedték azt össze. A nagyságos úr pedig örült a látványnak. Boldog volt, mert látta, hogy veszítik el a cselédei az emberi méltóságukat, s ehhez neki csak pár marék aprópénzt kellett közéjük szórni.
Orbán Viktor és pártja most ugyanezt teszi velünk, s a rezsicsöknek köszönhetően pedig stabil népszerűségnek örvend. Azon, hogy a Fidesz-kormány húsosfazeka közelében lévők urizálhatnak, én viszont már meg sem lepődöm. Ők a kiváltságosok, s joguk van a pénzben, mi több a közpénzben fürdeni. Mi, magyarok zöme pedig, akik egyre távolabbra kerülünk a húsosfazéktól, a rendszerváltásunk 24. esztendejében elmondhatjuk magunkról, hogy ránk köszöntött a tisztes szegénység hajnala. Jogunk van szegénynek lenni.
A szegénység nálunk már olyan méreteket ölt, hogy az interneten egyre többször olvashatjuk honfitársaink kéregető hirdetéseit. Felettébb szívbemarkoló, hogy némely ember már olyan szegény, hogy még az un. emberi méltóságához szükséges alapvető létfontosságú dolgait sem tudja megvásárolni. Hogy értsd a rezsicsök szükségességének lényegét, íme, Magyarország legszomorúbb apróhirdetései:
„Keresek ingyen elvihető kislány-ruhákat 122-es mérettől” – írja egy győri nő.
„Keresek ingyen elvihető asztalt, mivel amit vettünk dohányzóasztalt és azon is étkeztünk szétesett és újat nem tudunk venni kérem ha vkinek van szívesen elfogadnánk” – írja egy XI. kerületi polgár.
„Ingyen elvihető fát, fabútort keresek télre tüzelni” – írta egy budapesti lakos.
„Keresek ingyen elvihető 38-39-es lábbeliket lányom és magam számára, megunt könyveket bármilyen témában, és konyhai eszközöket kiskanáltól akár a mikróig. Köszönöm.” – írja „elfogadnék” címmel egy XI kerületi.
„Két gyerekes anyuka szeretne egy tévét kérni ingyen vagy potom pénzért.Elromlott a régi,újat nem tudok venni.” – írja a XXII. kerületből.
Ha több, ehhez hasonló keserű történetet szeretnél olvasni, akkor azt ide kattintva megteheted.
Kérdem én, - ha egy anyagilag ennyire megszorult embernek felajánlaná valaki, hogy minden egyes valamilyen jó célt szolgáló aláírásért ad neki száz forintot, nem vállalná el a munkát? Dehogynem. Értitek már, hogy miért szerepelt annyi halott ember a rezsicsök-íveken? Azért, mert az aktivistákat darabszámra fizették.
Botrányos cselekedet? Ugyan már! A hajdan volt Magyarország úri világát utánzó Fidesznek, mindig is voltak fizetett aktivistái, ünnepi rendezvényeken pedig fizetett bértapsolói. Lefogadom, hogy jövőre már a szavazatokért is fizetni fognak. Megvesznek minket, mert jól tudják, nálunk vannak megvásárolható emberek, akik már olyan szegények, hogy eladják nekik akár még az emberi méltóságukat is. Olyan emberek, akik képesek a közéjük szórt aprópénzért még a sárban is fetrengeni. Ide jutottunk.
Orbán Viktor egy okos ember. Ő egyike azon szegények vámszedőinek, aki jól tudja, hogy jobb ma egy rezsicsök, mint holnap egy túzok. Igaz, egyes józan becslések szerint ugyan 400 ezer magyar háztartás már rég kiesett a rezsicsök-intézményéből, s rajtuk a rezsicsök-alamizsna sem segít, lévén, hogy nekik kikapcsolták a villanyukat, gázukat, csökkentették a vizüket, s télen fűteni sem tudnak mivel, de a kormányunk a jövőnket illetően mégis bizakodó: jövőre márpedig ők lesznek a büszke rezsicsökök kormánya. Ha a fene, fenét eszik, akkor is.
Hogy erre mit lehet mondani? Hajrá Magyarország, hajrá rezsicsök!
(Ez az írásom a Kanadai Magyar HírlapEllenszék rovatában is megjelent.)