A legtöbben megsértődnének rajta, ha lemainstreamoznám az agyukat.
Talán evolúciós késztetés, a túlélés kulcsa volt, ne járj másfelé, ne csatangolj el, még gondolatban sem, maradj a főúton és ne keress más, szűkebb csapást.
Nem szeretnék senkit sem megsérteni, de nem tudtam megállni, ne hozzam fel a témát, ami már régóta foglalkoztat, és a pénteki hóhelyzetben megint különösen aktuálissá vált.
Az embereket az érdekli, ami a vízcsapból is folyik. Persze, a dolog onnan indul, hogy a médiavízcsapok nyilván azt kezdik el folyatni, ami éppen a közizgalom tárgya, de aztán, valahol átcsap a dolog, és akit addig nem érdekelt, hirtelen elkezd érdeklődni a téma iránt, mivel mindenhonnan azt hallja.
Igen, hóhelyzet volt. Rengeteg ember bajba került. Mennyire érdekes egyébként a sulykolt valóság – valóban csak autósok lehettek bajban, vagy esetleg sokan máv állomáson vagy barátságtalan vonaton éjszakáztak? (mert erről nem sokat hallani..) Jóhéhány fészbukos ismerősöm amolyan kis amatőr katasztrófavédelmi központot alakított ki saját jólfűtött szobájában, irányította a mentés fáradtságos és felelősségteljes munkáját – nekem idegen emberek megosztásaival mindig fenntartásaim vannak, mi van, ha egy ismerősük heccből tette fel, hogy az adott címen szállás és tea kapható?
Nem is a hóhelyzeten rugóznék most tovább, hanem a mainstreamon.
Mitől lesz hirtelen érdekes egy hír, és minden mást kiszorító, hol csap át a szimpla érdeklődés extatikus kíváncsiságba, hogy a többséget semmi más nem foglalkoztatja már aznap. A fészbuk elég jól illusztrál, elég megnézni a hóhelyzet napi megosztásokat. És a nol hirmátrixa is gyönyörűen vizualizál, mi lesz nagy és mégnagyobb, hol kattog mindenki, minden más hírt, ötletet és gondolatot kiszorítva szinte.
Mit programozott be a genetikánk, hogy arra nézzünk, amerre a tömeg? Talán régen így menekülhettünk el a ragadozók elől, bízva abban, másnak jobb a szeme vagy a szaglása, és ha mindenki arra néz, talán lát is ott valamit?
Esetleg a hordában élés régi szelleme köszönt ránk vissza, a közös élmények és események adják az összetartozás varázsát?
Saját tapasztalataim alapján nagy esemény alatt (vagy legalábbis, olyan esemény alatt, amit a média „szenzációs” vagy „breaking news” kategóriában kezel) kár bármilyen más témával próbálkozni, az érdeklődők száma a tizedére esik. Számomra nem is annyira a profi csatornákon át közölt hírek után mutatott érdeklődés a meglepő, hanem az, hogy láthatóan sokan olvasnak teljesen (??) amatőröktől is ezekről a témákról (mainstream blogok) amiket többezren, sőt többtízezren lapozgatnak virtuálisan, holott ezek semmi mást nem tesznek, mint újraemésztik a hagyományos médiában megevett info-kat. Persze, mondhatjuk, maga a hírkommentár vagy vélemény a fontos, nem is a hír, de az itt olvasható elemzések eléggé gyöngécske színvonalúak, nem emelkednek felül azon, amit a szomszéddal lehet folytatni a témában a kukák felett, ha éppen egyszerre visszük ki a szemetet.
A másfelé kanyarodó ösvények veszélyesek lehetnek. Vagy éppen életünk legjobb kalandját élhetnénk át, ha nem lennénk ennyire betojva attól, hogy elkattintsunk a mainstream sztrádájáról.
